Az NPR cikke nyomán számos helyen megjelent, hogy “meghalt az mp3”. Valójában arról van szó, hogy a tömörítési eljárást kifejlesztő Fraunhofer Intézet bejelentette, hogy a lejáró szabadalmakat nem újítja meg, és így a jogosítási programjuknak is vége. Ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy ha mostantól egy cég az mp3 formátumot használó szoftvert vagy hardvert dob piacra, akkor nem kell a Fraunhofer Intézetnek fizetnie.
Az eredeti, az NPR-on megjelent írás ezt a részt annyira nem hangsúlyozta, de azért mélyebbre ment, a nyomán megjelent számos cikk. Kiderül belőle, hogy az mp3 először 1995-ben “halt meg” – a Fraunhofer Intézetnek ugyanis nem sikerült meggyőznie az iparágat az előnyeiről. A kódolás kifejlesztéséért felelős egyik vezető munkatársa szerint az AAC formátum sokkal jobb a hangminőséget és a funkcionalitást tekintve. Mint a Forbes cikke megjegyzi, ezt használja számos szolgáltatás, köztük a YouTube, az Apple Music, a Deezer – ugyanakkor a Soundcloud, a Pandora és a Google Play Music továbbra is mp3 formátumban tömörít. No és persze rengeteg felhasználónak megvan még az mp3-gyűjteménye.
A cikk szerzője, Andrew Flanagan nemrég egy újabb cikket közölt az NPR-on, amelyben önkritikusan azt írja: “pontosabb lett volna az mp3 haldoklásáról írni”. Nagyon izgalmas az interjúja Jonathan Sterne-nel, a McGill Egyetem kommunikációt kutató tanárával, az MP3: The Meaning of a Format című könyv szerzőjével.
Sterne felhívja a figyelmet arra, hogy még az élő szabadalmi jogot sem mindig használta fel a Fraunhofer Intézet, így például hagyták, hogy a freeware LAME codec terjedhessen. Szerinte az mp3 akkor fog “meghalni”, ha egy másik formátum lecseréli, akár azért, mert jobban kielégíti a felhasználók igényeit, akár azért, mert valamilyen zárt technológiai rendszer kikényszeríti ezt.
Jonathan Sterne hosszan beszél a hangminőség, a hangzás hűségének kérdéséről, az mp3 gyakran hangoztatott rossz hangzása kapcsán. Mint mondja, már 1878-ban is azzal reklámozták az Edison-féle fonográfot, hogy az tökéletes hűséggel rögzíti a hangot. Természetesen ilyen nincsen, és a “hűség” helyett inkább az a kérdés, hogy milyen körülmények között, milyen igénnyel hallgatják a hangfelvételt. Az mp3 kifejlesztésénél különféle – azóta már meghaladott – pszichoakusztikai eredményekre támaszkodtak a levágható részletek meghatározásánál; azonban az ilyen kutatások szükségképpen általánosító jellegűek. Általában véve a hangminőség észlelése, illetve fontossága inkább társadalmi, mintsem technikai kérdés, sokszor pedig nagyon egyéni preferenciákon is múlik. Ezért téves az az elgondolás, hogy a fogyasztók egy “jobb” hangminőségű szolgáltatást vagy formátumot bizonyosan jobbnak tartanak, és többet hajlandóak érte fizetni – vagy igen, vagy nem.
2014-ben nagy feltűnést keltett az mp3 tesztelésekor használt Suzanne Vega-dal, a Tom’s Diner “szelleme”, vagyis azok a részek, amelyek a tömörítés során elvesztek a tömörítetlen fájlból.
Categories: Hírek
Leave a Reply