Az egész szakma nevében – Music Hungary Konferencia, 2017

Ötödszörre rendezték meg a zenei szakma éves konferenciáját, a Music Hungary-t. Miután bizonyos alapproblémákat már sokadszorra beszéltek végig a szakemberek, megszületett az elhatározás: év közben is folyik tovább a munka, összefog a zeneipar, hogy a politikának kidolgozott javaslatokat adhasson, és azok mögé felsorakozhasson. A konferencián szó esett még a rádiós piac átalakulásáról, a Class FM analóg adása megszűnésének következményeiről; az NKA új vezetésének elképzeléseiről; film és zene kapcsolatáról, oktatásról. (A tavalyi konferenciáról szóló beszámolónk itt olvasható.)

Az egész szakma nevében

Minden évben összejövünk, megbeszéljük, mik a problémák, aztán nem történik semmi egy évig, amikor megint összejövünk, és megint megbeszéljük ugyanazt – nagyjából így foglalta össze azt a helyzetet Gerendai Károly, amin a Music Hungary Konferencián bejelentett összefogással változtatni kívánnak. Erről eleinte az derült ki, hogy a munka év közbeni folytatását jelenti, amihez a szervezők a keretfeltételeket biztosítják; aztán a konferencia legvégén ennél bővebb tartalommal telítődött.

Ehhez a diavetítéshez JavaScript szükséges.

Olyasféle szerveződésről van szó, amely a szakma egésze nevében tud megszólalni, így kellő súlyt kaphat a politikusok számára; persze vannak olyan kérdések, amelyek a szakmának csak egy-egy területét érintik, de ezek is láthatóbbak lesznek a döntéshozók számára, ha mögéjük áll a zenei élet egészét képviselő (egyelőre név nélküli) összefogás. Ennek alternatívája Gerendai szerint az, hogy egyes szereplők csak a saját érdekeikért lobbiznak a politikusoknál, és megy tovább a „kézből etetés”, viszont az iparág egésze nem lép előre. Egyelőre egy irodáról van szó, amelyet az Artisjus biztosít, és egy alkalmazottról. A várhatóan évi 10 milliós költség egy részét az alapítók állják, de aki részt venne a közös munkában, annak ebbe is be kell szállnia. A Music Hungary résztvevőit hamarosan megkeresik a részletekkel.

A zeneipar hatékony képviselete a politikában

Az utolsó beszélgetés címe az volt: Hogyan tudjuk hatékonyabban képviselni a magyar zeneipart? Kultúra a politikában, politika a kultúrában. Itt L. Simon László országgyűlési képviselő bejelentette, hogy ha lesz valami konkrét javaslat, kidolgozott projekt, azt eljuttatja a megfelelő helyre – de többször hangsúlyozta, hogy ha nincs ilyen, akkor nem is fog történni semmi. A politika természetéből következik, hogy partnerre van szüksége, mondta L. Simon, aki elmesélte, hogy több területen is megcsinálta, hogy ha több legitim szervezet képviselte az ott dolgozókat, akkor ezeknek azt mondta: egyezzetek meg, és az eredménnyel gyertek hozzám – de nem tudtak megegyezni.

A beszélgetésen többen egyetértettek, hogy a korábbi évekhez képest most elég nagy a forrásbőség (pl. NKA támogatások), Bognár Attila (A38) szerint a zenét sugárzó állami rádiók és tévék bővülése is egyedülálló lehetőség. Bognár arról is beszélt, hogy a könnyűzene iránt láthatóan nem túlzottan érdeklődő politikusokat is meg lehet fogni, hiszen mindenkinek van gyereke; elmondta, hogy sokszor megtörtént, hogy a Hajóra felvették gyakornoknak egy-egy fontos ember gyerekét, és az addig megközelíthetetlen politikussal hirtelen lehetett beszélgetni.

Sokkal hatékonyabb, ha a zeneipar iparágként prezentálja magát, és nem támogatásra szoruló művészetként – mondta Szinger András, az Artisjus főigazgatója EU-s lobbizási tapasztalatait összefoglalva. A zeneipar foglalkoztatottságot, bevételt jelent, illetve (például a turizmus, vagy a beszélgetésen többször említett sörfogyasztás fellendítésével) más iparágakban is komoly a járulékos hatása.

Emögé a gondolat mögé persze számokat is kell tenni. A ProArt Zeneipari Jelentés jó kiindulópont, illetve felmerült még a KPMG kilenc éve készült kutatása a Sziget által termelt járulékos bevételekről. Viszonylag elterjedt információ a szakmában, hogy erre hivatkozva érték el a nagy szabadtéri fesztiválok áfa-csökkentését – Gerendai Károly azonban ehhez hozzátette, hogy még egy érvük volt: az, hogy a Sziget fesztiváljai már a nemzetközi piacon versengenek, ahol komoly hátrány számukra az (akkor még) 25% áfa, miközben versenytársaik átlagban 10%-ot fizetnek. Ha tehát a politika számára fontos, hogy legyen nemzetközi szinten jegyzett fesztivál, akkor áfa-csökkentésre van szükség – szólt az érv. Ehhez lehetett hozzátenni, hogy ez ráadásul nem jelent bevételkiesést, mert a kevesebb befizetett áfát bőven ellensúlyozza a más területeken keletkező többletbevétel és így több adó.

L. Simon László e téma kapcsán arról beszélt, hogy szerinte a legtöbb szereplő számára azért megmaradt 27%-os áfa paradox módon jó az iparágnak, ugyanis ha többet fizet be a költségvetésbe, akkor láthatóbb is a politika számára. Az 5%-os áfával dolgozó könyvpiacot megrázta ugyan az Alexandra csődje, azonban a teljes piac által befizetett adó a statisztikai hibahatár alatt van a költségvetés egészét tekintve, ezért a könyves szakma válsága (és L. Simon László kidolgozott mentőjavaslata) nem érte el a politika ingerküszöbét. Hasonlóképpen jó volt szerinte a közös jogkezelőknek az üres hordozó díj 25%-ának elvonása, mert minden későbbi javaslatra, amikor például egyes szervezetek azért lobbiztak, hogy éttermeknek, szállodáknak ne kelljen jogdíjat fizetni, lehetett azt mondani L. Simon szerint, hogy „eleget szorítottunk már a közös jogkezelőkön”.

Az exportiroda hiánya versenyhátrány

Olyan konkrét ügynek, amiben a politikában képviselhető javaslatot kellene letenni az asztalra, leginkább az exportiroda tűnt, bár persze a közös munka során bizonyára több is előkerül majd. A zenei exportot sokadszorra megtárgyaló beszélgetésben Weyer Balázs (Hangvető) részletezte, hogy milyen komoly versenyhátrány a magyar zenekarok számára az exportiroda hiánya. Ha például egy programszervezőnek két, nagyjából hasonló szintű zenekar között kell döntenie, akkor sokat számít, ha csak az egyiknél tudja, hogy az mondjuk utazási támogatást kap majd az illetékes exportirodától, és egyébként is lesz kihez fordulni, ha valami probléma merülne fel. A zene minősége, a menedzsment profizmusa stb. mellett az ilyen nüanszok is sokat számítanak egy meghívásnál. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy egy exportiroda talán legfontosabb feladata, hogy a nemzetközi kapcsolatrendszert kiépítse és a hazai előadók rendelkezésére bocsássa.

Egy talán ritkábban hangsúlyozott gondolat is előkerült: az exportot képzésekkel is lehet segíteni, és nem csak a menedzsereknek lehet mit tanulniuk, hanem például az előadóknak az angol nyelvű konferálást. A videón bejelentkező Bali Dávid (A38, Cseh Tamás Programiroda) elmondta, hogy nyár végén meghívott külföldi szakemberek tartanak majd mesterképzést az általuk kiválasztott magyar előadóknak (fontos, hogy a megcélzott piac szakembereire bízzuk, hogy eldöntsék, mi kell nekik). Ezen kívül Bali elmondta, hogy az év végéig egy egész Európát lefedő „PR-térképet” rak össze, vagyis egy zenekarnak el tudja majd mondani a Programiroda, hogy adott területen kihez forduljon, ha meg akar jelenni a nyilvánosságban.

Nemzeti Kulturális Alap: nagyon sok a hibás könnyűzenei pályázat

Az Nemzeti Kulturális Alapról szóló beszélgetés előtt hozta nyilvánosságra el Szinger András, hogy az Artisjus idén 1 milliárd 666 millió forintot utal át az NKA-nak, ennyi lett az üres hordozó díj 25%-a. Ez majdnem 30%-kal több az előző évi 1,3 milliárdnál. A beszélgetés elején felmérték, hogy a néhány évvel ezelőtti állapothoz képest mennyivel többféle módon és több forrással támogatja az NKA a könnyűzenét. Lőrinczy György, az Alap nemrég munkába állt új alelnöke biztosított mindenkit, hogy az, hogy a kollégiumokat „művészeti főtematikájú” és „nem művészeti főtematikájú” csoportokra osztották, a Könnyűzene Kollégiuma pedig ez utóbbiba kerül, nem jelenti a terület leértékelését – valójában mindössze arról van szó, hogy az előbbiekbe küld delegáltat a Magyar Művészeti Akadémia, utóbbiakba nem. (A Kollégium elnökével, Dósa Richárddal tavaly készítettünk interjút.)

Lőrinczy György az együttműködéseket szeretné ösztönözni; mint mondta, ha több kollégium közös pályázatot ír ki, például olyasmire, hogy egy zenei fesztivál vizuális arculatában megjelenjen a kortárs képzőművészet, akkor arra az NKA tartalékából többlet forrást adna.

Az NKA alelnöke azt is elmondta, hogy a könnyűzenei kiírásokra érkeznek a legmagasabb, majdnem 70%-os arányban hibás pályázatok (persze nem mindegyiket zárják ki, hanem pl. hiánypótlást kérnek). Ezért az NKA továbbképzést indít a pályázatírók számára, és akinek korábban problémája volt ilyesmivel, meghívják majd erre. Lőrinczy azt mondta, hogy egyfelől a rendszer egyszerűsítését tervezi, másfelől viszont a pályázati fegyelem erősítését.

Rengeteg pénz tűnt el a rádiós piacról

A rádiós piacról szóló beszélgetés természetesen a Class FM megszűnésének kérdésével kezdődött – amit Földes Ádám vezérigazgató rögtön pontosított: nem szűnt meg a rádió, csak az analóg adása, és ma már, a magas mobilpenetráció, a terjedő ingyenes wi-fi hálózatok stb. korában sokkal komolyabb szerepe lehet egy digitális adásnak, mint akkor volt, amikor a Sláger és a Danubius vesztette el a frekvenciáját. A legutóbbi mérés szerint 350 ezer körül van a Class FM által elért hallgatók száma.

Ezzel együtt mind Kiss Anikó, a Music FM, mind Csikesz Erika, a Sláger FM vezérigazgatója arról számolt be, hogy jelentősen nőtt a hallgatottságuk és a bevételük is. Ugyanakkor, mondta Kiss Anikó, rengeteg pénz el is tűnt a rádiós piacról. Szerinte a zenei életet érintő jogdíjkiesés 100 milliós nagyságrendű lehet. Mindkét kereskedelmi rádió vezetője többször visszatért arra, hogy egy rádió (amelynek a nevét nem mondták ki) rendkívül nyomott, sőt, „irreálisan nyomott” árakon kínál hirdetéseket, és emiatt több hirdetőjük is elpártolt tőlük, vagy árcsökkentést kért. Csikesz Erika elmondta, hogy neki alapelve, hogy nem csökkent árat, mert tudja, hogy értékes a rádió reklámideje. Emiatt voltak, akik elmentek tőlük, mint ahogy a Music FM-től is, ám mindkét adó vezérigazgatója szerint többen vissza is jöttek, mert látták, hogy lehet, hogy drágább itt a reklám, viszont hatékony. (Csikesz Erika egy pánikszerűen visszatérő rendezvényszervezőről beszélt: hiába volt olcsó a másik adó, ha egyszer nem fogytak a jegyek.)

Petőfi: nyitottak az együttműködésre a zenei szakmával

Vaszily Miklós, az MTVA vezérigazgatója azt mondta, a nemrég nyilvánosságra hozott adatok, amelyek szerint 1,6 millió fölött van a Petőfi hallgatottsága, még annál is jobbak, mint amire számított. Önkritikusan elismerte, hogy a rádió pont egy évvel ezelőtti (a 2016-os Music Hungary-n egyik nem hivatalos fő témának számító) profilváltásakor „kevésbé sikerült” az egyeztetés a zenei szakmával, de mostantól várja a szakma hozzászólásait, javaslatait.

Nemrég derült ki az is, hogy a Petőfi új igazgatója Tiszttartó Titusz lesz, aki a szakma egyik legismertebb alakja, a Roxy, Danubius és Class FM adóknál is dolgozott. Vaszily Miklós szerint ez nem jelenti azt, hogy a Petőfi ezeket fogja másolni: Tiszttartó Tituszra mint sikeres szakemberre számít, aki az adó működtetésében hoz fejlődést, de a cél, a magyar zene széles spektrumú bemutatása megmarad. Szerinte a magyar zene aránya nem változott, csak a spektruma szélesedett. (Egy későbbi beszélgetésben elhangzott az az adat, hogy 2015 negyedik negyedévében 4100 magyar előadó 6500 dalát, 2016 ugyanezen időszakában 2100 formáció 3100 dalát játszotta a Petőfi.)

Jelen volt Auer János is a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) képviseletében. Elmondta, hogy a médiatörvény megengedte volna a Class FM sugárzási jogának hétéves meghosszabbítását, és amikor úgy döntöttek, hogy ezt nem engedélyezik, akkor a zenei életre, a zenészek jövedelmére gyakorolt hatás egyáltalán nem szerepelt a figyelembe vett szempontok között: „a médiaszolgáltatás körülményeit és környezetét” vizsgálták. Mint mondta, a Class FM megtámadta a döntést, és amíg a jogvita nem zárul le, addig a bíróság döntése értelmében nem lehet pályázatot hirdetni a frekvenciájukra. Később felvetődött, hogy a másik országos kereskedelmi frekvencia miért üres. Auer János azt mondta, hogy a Neo FM csődje után úgy látták, hogy „a piac akkori körülményei nem indokolták egy másik szolgáltatás elindulását”, és azóta sem kaptak sok jelzést arról, hogy ez így ne lenne jól.

Többször előkerült a téma, hogy milyen károkat okoz a rádiós piacnak, hogy nincs megbízható mérés – vagyis nem tudnak pontos adatokat mondani a hirdetőknek, akik amúgy is a tévé és az internet felé húznak Csikesz Erika szerint. (Mintha azt sejtették volna a szakemberek, hogy a rádióval szemben megalapozatlan előítéletek élnek a hirdetőkben.) Földes Ádám szerint a piac csak akkor maradhat meg, ha jelentős innovációkat tud felmutatni. Szemléletet kéne váltani például abban, hogy hirdetőknek a hallgatottságról beszélnek; ehelyett elérést kellene „árulni”, vagyis maga a rádióműsor mellett az olyan kapcsolódó felületeket is figyelembe kell venni, mint a közösségi oldalak vagy a rádió vizuális arculata.

Egy másik rádiós beszélgetésben Sivák Péter, a Rádió Rock új programigazgatója többek között arról beszélt, hogy a kilencvenes évek végén, kétezres évek elején a kereskedelmi rádiókból teljes műfajok maradtak ki. Ez máig érezteti a hatását például abban, hogy nehéz felépíteni egy új (vagy a rádióban újnak számító) előadót, hiszen „a rádiósok legnagyobb félelme az ismeretlen”. Vagyis a felépítés alapját a már meglévő slágerek szolgáltathatnák, de ezek sincsenek meg. Egy másik megfigyelése az volt, hogy a Petőfi átalakulásával sok kisebb rádió is elveszítette a „sorvezetőjét”, vagyis míg korábban a közszolgálati adón bemutatott magyar dalokat vették át sokan, manapság a különböző vidéki adók playlistjei sokkal jobban különböznek egymástól.

Ha lassan válaszol a zenekar, közben elmegy a hajó

A film és a zene kapcsolatáról szóló beszélgetésen sok fontos, gyakorlatban is hasznos tanács hangzott el. A zeneszerzők alapvetően a rendezőkkel vannak kapcsolatban, de abban, hogy egymásra találjanak, sokszor a produceré a közvetítő szerep. Érdemes figyelni a Filmalap által támogatott forgatókönyveket (fent vannak a döntések a honlapon), hogy még időben megkereshesse egy zeneszerző azokat a projekteket, amelyek alkotói még nem kötelezték el magukat ezen a téren. Weyer Balázs (aki ezen a beszélgetésen mint sorozatok supervisora volt jelen) elmondta, hogy sok zenekar nem tudja, hogy működik a dalok licencelése, és mire megkérdeznek egy jogászt vagy találnak egy ismerőst, aki tanácsot adna, addigra „elmegy a hajó”: a sorozatok gyártásának gyors tempójába nem fér bele, hogy kivárják, válaszolnak-e a megkeresésre.

Felmerült, hogy a hazai filmzeneszerző-képzés még nincs olyan szinten, mint az évtizedek óta működő nagy amerikai iskolák. Bizonyos szakmák még mindig hiányoznak az oktatásból, pl. a supervisor. Havas Ágnes vezérigazgató elmondta, hogy a Filmalap még idén oktatási programokat indít: producereket, filmszínészeket, vágókat stb. képeznek majd, emellett jövőre indul a filmzeneszerző-oktatás is, külföldi szakemberek bevonásával.

Csak megutáltatná az iskola a könnyűzenét?

Idén is téma volt a könnyűzene és az oktatás kapcsolata. Két rövid bemutatót is tartottak. Az egyik, a pilot fázisban lévő finn INTO zenei alkotásra ösztönzi az általános iskolásokat a technológia segítségével; tabletekkel gyűjtenek hangmintákat (a bemutatott videóban egy erdei kiránduláson rögzítették a fák, pocsolyák stb. hangjait), aztán ebből egy saját darabot összeraknak. A sokféle célt összefogó program gazdája a finn közös jogkezelő, a Teosto. A 14 hetes INTO program egyik célja a jogtudatosságra nevelés; nem úgy, hogy a szerzői jogról beszélnek az alsósoknak, hanem hogy amikor készen vannak a dalukkal, akkor látják: amit alkottak, az az övék, „van valamijük”. A másik bemutatott program egy magyar startup által fejlesztett, remélhetőleg hónapokon belül bemutatkozó app, a Musicating, ami játékos formában tanít zenei alapfogalmakat, ritmusokat, dallamok leírását stb.

A két bemutató közti panelen Rétvári Bence államtitkár úgy fogalmazott, hogy ha a könnyűzenét egyszerűen a tananyag részévé tennénk, az jó módszer lenne arra, hogy a gyerekekkel megutáltassák a könnyűzenét. Szerinte a témának leginkább a tanterven kívüli tevékenységekben, pl. témaheteken lehet jó helyet találni. Nem lehet úgy bevezetni a tananyagba valamit, aminek nincs hagyománya, hogy a tanároknak azt mondják: évtizedek óta csináltál valamit, mostantól viszont mást kell csinálnod.

Csüllög Judit, az Eszterházy Károly Főiskola ének-zene tanszékének docense elmondta, hogy jelenleg sok tanár lelkesedésből beépít azért könnyűzenei elemeket, és az igényeknek megfelelve továbbképzést tartanak már azoknak, akik ezt szeretnék csinálni. Szerinte a népzene mellett mindenképpen érdemes más tartalmakat, pl. könnyűzenét bevinni az oktatásba, ugyanis a népdalok szövegeit nem értik a gyerekek (mint valaki megjegyezte, szerencsére – hiszen a többségük kódoltan ugyan, de szexuális tartalmú). A résztvevők beszéltek az éneklés, zenélés közösségteremtő erejéről is.



Kategóriák:Hírek

Címkék:, , , , , , ,

1 hozzászólás

Visszakövetés

  1. Nem érdekli a politikusokat a szakterületed? Vedd fel a gyereküket gyakornoknak! – tiz.hu

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: