A Midem az egyik legnagyobb zeneipari szakvásár és konferencia. Idén a HOTS (a magyar zene exportjának közös brandje) segítségének köszönhetően a Dal+Szerző is részt vehetett rajta. A számos előadás és kerekasztal-beszélgetés között több olyan is volt, ahol azt beszélték meg egy-egy ország szakértői, hogyan lehet betörni az adott piacra.
A Németország „meghódításáról” szóló beszélgetés egyik résztvevője a Motor Entertainment egyik vezetője, Christian Göbel volt. A Motor egy „kiadói szolgáltatásokat” kínáló cég – ez az egyre terjedő modell azt jelenti, hogy egy előadó (vagy menedzsment) csak bizonyos szolgáltatásokra szerződik a kiadóval, olyanokra, amiket hagyományosan ezek a cégek tudnak a legjobban elvégezni vagy összefogni: terjesztés, PR, rádiók, playlistek kezelése stb. Ez természetesen mind a kiadó, mind az előadó részéről jóval kevesebb elkötelezettséggel jár, mint egy hagyományos lemezszerződés. Ennek egyik következménye az, hogy jóval könnyebb is egy ilyen céggel leszerződni, mint mondjuk egy „rendes” német kiadót szerezni. Mint Christian Göbel elmondta, azért válogatnak: „megnézzük, hogy tudunk-e mindkét fél megelégedésére együtt dolgozni”, és ha igen, akkor jöhet a szerződés. Ez nemcsak a lemezmegjelenések németországi láthatósága miatt fontos, hanem a turnézási lehetőségeket is jelentősen javíthatja: Göbel szerint egy jó booking céghez is egy kiadón keresztül vezet az út.
Mindez tehát jó módszernek tűnik a német piacra való bejutáshoz, ami pedig egyre inkább az „elérhető, de nagy siker” típusú célországnak tűnik a magyar (és régiós) országok előadói számára – főleg mióta beláttuk, hogy persze a világsztárság is szép cél, de New York és London meghódítása legalábbis nem az első vagy második lépés lesz. Ezért a kerekasztal-beszélgetés után megkérdeztük Christian Göbelt a részletekről.
A Motor Entertainment label managere elmondta, hogy amikor egy előadó jelentkezik náluk – ezt a honlapon itt lehet megtenni -, akkor két dolgot néznek: egyrészt magát a zenét – az eredeti zenészeket keresik, nem azokat, akik valaki másra hasonlítanak -; másrészt azt, hogy mit ért el az előadó. Ez utóbbinak nem kell azért valami hatalmas dolognak lennie Christan Göbel szerint. A következő példákat hozta: fesztiválfellépések; ha nem is óriási, de felmutatható nemzetközi sikerek; egy dal, ami bekerült egy jó sorozatba; BBC-s rádiós játszás; díjak (pl. „ami a Grammy magyar megfelelője” – mondta Göbel), „Kiadóként ajtókat tudunk kinyitni, plusz figyelmet tudunk szerezni egy zenekarnak, de ennek csak akkor van értelme, ha van mire figyelni” – mondta Christian Göbel.
Kérdésünkre, hogy a Facebook-lájkokat, YouTube-nézettséget nézik-e, azt mondta: persze segít, ha ezek jók; már csak azért is, mert ha túl alacsonyak, akkor hiába hívják fel egy blogger figyelmét a zenekarra, az nem fog foglalkozni vele (hiszen ugye ő is nézi a számokat). De az már nem olyan sokat számít, hogy ezer vagy tízezer a lájkok száma; inkább az a fontos, hogy milyen a rajongótábor elkötelezettsége: „egészségesebb, ha van ezer nagyon lelkes rajongó, mint az, ha tízezer ember lájkolt, de semmilyen interakció nincs köztük és a zenekar között”.
Bár sokan mondják, hogy a környező országokban kell előbb bázist építeni, és utána jöhet a német piac, Göbel szerint ez nem így van. „Németország olyan olyan nagy, hogy nem nagyon figyel más piacokra, abban az értelemben, hogy más országokban elért siker nem fogja magától felkelteni az érdeklődést – leszámítva persze, ha valaki sztár lesz az USA-ban.” A keleti régiónak nincs még olyan reputációja, mint mondjuk a skandináv országoknak („a németek egyszerűen imádják Skandináviát”), de ez már változóban van. A Motor Entertainment már sikeresen dolgozott több régiós (főleg román) előadóval is;, másfelől pedig az, hogy Magyarországon sok német zenekar lép fel (Göbel külön kiemelte a „fantasztikus elektronikus zenei színteret”), szintén jót tesz az ország megítélésének.
Persze egy magyar nyelven éneklő zenekarnak nincs túl sok esélye a német piacon; de az angol nyelv mellett azért jó, ha van valami „helyi íze” a zenének, de legalábbis legyen egyedi. Ugyanakkor Göbel hozzátette, hogy amikor német zenekarok nemzetközi babérokra vágynak, akkor ők is angolul énekelnek; ehhez képest pont azok az előadók lettek a legsikeresebbek, akik semmit nem változtattak a zenéjükön a nemzetközi siker kedvéért, mint például a Rammstein, akik „annyira németek, amennyire csak lehet”.
Categories: Hírek
Leave a Reply