Az értékhézag közös európai ügy, mert a kreatív iparág a versenyképesség kulcsa

A Midemen egy több beszélgetésből álló program foglalkozott a szerzői jogok ügyével, és természetesen az értékhézag (value gap) témáját is alaposan körüljárták. A beszélgetések bevallottan egyoldalúak voltak, de nem a szervezők hibájából: nem volt jelen a legfőbb “ellenfél”, a YouTube – amiről persze mindig elmondják, hogy nem ellenfél, és nem legyőzni kell, hanem csak a másokra is érvényes szabályok betartására kötelezni.

A value gap problémája közös európai ügy. Egyrészt csak az egységes európai fellépés bír olyan erővel, hogy azt a (nem mellesleg: amerikai) óriáscégnek, a Google-nek már komolyan kell vennie. Ezt jól mutatja a német jogkezelő, a Gema esete: Németország a harmadik legnagyobb zenei piac, és még így is hét éven át húzódott a YouTube-Gema ügy, és – mint az egyik beszélgetésen elhangzott – tavaly novemberben anélkül ért véget egy megállapodással, hogy a YouTube elismerte volna, hogy jogosítania kellene a zenei repertoárokat.

Másrészt az Európai Unió számára központi jelentőségű a kreatív iparág. Mint azt Christian Ehler, az Európai Parlament néppárti képviselője többször is hangsúlyozta, a kreatív iparág nemcsak azért fontos, mert a harmadik legnagyobb ipari szektor, hanem ezen túl is az európai versenyképesség egyik legfontosabb kulcsa a globális piacon: ez az európai árucikkek megkülönböztető sajátossága (a marketingből vett kifejezéssel: Unique Selling Proposition – USP). Egy francia táskát az emberek nem (csak) használati értéke miatt vásárolnak meg, hanem mert ezzel kifejezik azt is, hogy kik ők – ezzel a divatvilágból vett példával illusztrálta a képviselő azt, hogy a kreatív iparág milyen hozzáadott értéket termel; szerinte ez a szerep az európai gazdaság megkülönböztető sajátossága. Ezért aztán az egész Unió számára kulcskérdés, hogy a kreatív iparág által termelt bevételekből ki részesedik – és ez a value gap lényege.

A beszélgetéseken az is elhangzott, hogy amit szerzői jogi reformként emlegetnek, az tulajdonképpen nem valami nagyon radikális újraírása a törvénynek – erre valójában nincs is szükség, csak arra, hogy törvényi szinten tisztázzák, mi számít semleges tartalommegosztó platformnak, és mi olyan tartalomszolgáltatásnak, amire a szerzői jog vonatkozik. Így az esetleges perekben nem a nemzeti bíróságoknak kell “kitalálniuk”, hogy valójában a kettő közül melyik is a YouTube. Az elmúlt jónéhány év perei azt mutatják, hogy a bírók sokféleképpen döntöttek erről különböző országokban, vagy akár azonos országban (pl. Németországban), különböző szinteken. A “reform” voltaképpen ennek a kérdésnek az egyértelműsítése uniós szinten, és az eredeti (még a YouTube és társai sikere előtt született) törvény mögötti jogalkotói szándék tisztázása.

A jelenleg az Európai Parlament előtt lévő, a Bizottság által elfogadott javaslat két pontban ragadja meg ez utóbbi jellegzetességét: a tartalom promóciója és megjelenítésének optimalizálása. (A pontos szöveg itt megtalálható: “ellenőrizni kell, hogy a szolgáltató aktív szerepet játszik-e, tehát a feltöltött művek és egyéb teljesítmények megjelenítését optimalizálja, vagy azokat reklámozza-e, függetlenül az ehhez alkalmazott módszerektől.”) A beszélgetéseken részt vevő politikusok, jogkezelők, különféle iparági szervezetek (kiadók, zeneműkiadók) képviselői egyetértettek abban, hogy ezek a kritériumok alkalmasak arra, hogy megragadják, miért tartalomszolgáltató a YouTube.

Felmerült még a kérdés, hogy a ContentID rendszer – amire a YouTube hivatkozik, amikor azt bizonygatja, hogy nemcsak hogy eleget tesz a törvényi kötelezettségnek, hanem ennél önszántából jóval messzebbre is megy – mennyire jó. Röviden az volt a zeneipar képviselőinek válasza, hogy ez a legjobb, ami jelenleg létezik, ámde még mindig nem elég jó.

A YouTube jelenléte hiányában a beszélgetések moderátorára hárult, hogy az ellenvetéseket és védekezéseket felhozza – ezekre, a vitát legalább szimulálva, rendre meg is feleltek a szakemberek. A legérdekesebb felvetés arra az érvre érkezett, hogy a YouTube ugyan kevesebbet fizet, mint a jogtulajdonosok szeretnék, viszont rendkívül értékes promóciót nyújt. Erre válaszul az szokott elhangozni, hogy “hadd döntsük el mi, hogy hogyan akarunk promotálni valamit”. Emellett azonban érdemes megfontolni azt is – szólt a felvetés -, hogy a zeneipari értéklánc minden tagja tulajdonképpen “promotálja” a többit. Vagyis például egy koncert esetén a zenekar promotálja a helyszínt, a helyszín pedig promotálja a zenekart, és ezt minden másról ugyanígy el lehet mondani. Ettől még fel sem merül, hogy ne kellene gázsit fizetni – vagyis a promóció és a méltányos fizetés kéz a kézben járnak, nem váltja ki az egyik a másikat.

A Dal+Szerző a HOTS – Hungarian Oncoming Tunes támogatásával vett részt a Midemen.



Kategóriák:Hírek

Címkék:, , , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: