Van jegyed? – kérdezik rosszarcú emberek a koncert bejáratánál. Merthogy nekik van, persze drágábban, mint a hivatalos. Így emlékszünk a jegyüzérekre, akik világát aztán a digitális forradalom alaposan felforgatta. De ezzel nem lett jobb sem a fogyasztóknak, sem a szerzőknek: ehelyett megsokszorozódott a visszaélések mennyisége és káros következménye egyaránt.
Az elektronikus jegyvásárlásnál a rajongó egy egyszer használatos kódot (pl. vonalkódot vagy QR-kódot) kap, amit a helyszínen akár kinyomtatott példányról, akár mobiltelefon képernyőjéről tudnak leolvasni. Mára mindenki által tudott alapvető szabály, hogy vásárlóként úgy kell vigyáznunk erre a kódra, mint a szemünk fényére: ha valaki megszerzi tőlünk, és ketten akarnának azonos kóddal bemenni a helyszínre, a másodikként érkezőtől megtagadják a belépést. A szervezőnek nincs más lehetősége: így tudja kizárni a jegyekkel való visszaélést.
Ezzel a helyzettel gyorsan megtanultunk együtt élni, de van egy másik, ennél jóval zavarba ejtőbb momentuma a netes jegyvásárlásnak, amit a legnépszerűbb nagy koncerteknél látunk.
A jegyértékesítés megadott időpontban indul, de mire mi végigkattintjuk a megadandó mezőket, a legjobb jegyek (vagy akár az összes jegy) már elfogytak. De hogyan lehetséges ez?
Hivatalosan ezt a jelenséget „másodlagos jegyértékesítési piacnak” hívják, és alapállásban egy egészen ártatlan dologról van szó. Megvettél egy jegyet az esti koncertre, de mégsem tudsz elmenni? Add el valaki másnak, aki szívesen átveszi a helyedet. És ha elfogytak a jegyek, és sok jelentkező van a helyedre? Akkor természetesen működésbe lép a piac, és te drágábban is el fogod tudni adni a jegyet.
A nem túl távoli jövőben éppen a technológia segítségével lehet majd megállítani a tömeges online jegyüzérkedést
Mindaddig, amíg ez csak néhány koncertlátogatót érint, nincs is probléma. Amikor azonban az épp aznap lebetegedő rajongók helyét átveszik a jegyüzérek – mára a jegyfelvásárló robotok –, és a jegyek jelentős részét felvásárolják, az már két csoport számára is kellemetlen:
• a fogyasztók csak kényelmetlenül, biztonsági kockázattal és drágán tudják megvenni a jegyeket – és ha végül vissza kell váltani, természetesen csak a hivatalos áron tudják megtenni;
• a produkcióban dolgozók (így a szerzők is) a koncert valós értékénél alacsonyabb bevételről tudnak, így alacsonyabb bevételből is részesülnek.
Olyannyira így van ez, hogy néhány nagyobb koncertszervező már elkezdett saját maga jegyüzére lenni: hivatalosan olcsón értékesíti a jegyeket. Ezzel mind jogdíjban, mind a közterhek terén spórol – egy ismerős cég felvásárolja, majd magasabb áron értékesíti azokat, olyan jegyértékesítő weboldalakon keresztül, amelyeket rendkívül nehéz lenyomozni.
Egyes országokban, így Franciaországban vagy Lengyelországban a jegyüzérkedés a mai napig büntetendő (Magyarországon nem az), de a nemzetközi hátterű jegyértékesítő szolgáltatásokat sokszor nem tudják érdemben ellenőrizni. Ezért a nagyobb koncertszervezők kizárólagos jegyértékesítési szerződésekkel próbálják meg minimalizálni a másodlagos piac hatását. Ennek ellenére nagyobb piacokon, mint Olaszországban vagy az Egyesült Királyságban folyamatosan napirenden van a szabályozás kérdése.
Úgy tűnik, a nem túl távoli jövőben éppen a technológia segítségével lehet majd megállítani a tömeges online jegyüzérkedést. A blockchain technológia, amely egyre több iparágban bűvszóként jelenik meg, lehetővé teszi, hogy egy adatbázis minden tétele nyilvánosan, pontosan visszaellenőrizhető legyen, központi szereplő nélkül. Ha a jegyeladások egy ilyen adatbázisba kerülhetnek, akkor mind a továbbértékesítést, mind a rendezvényre való belépést „okos szerződések”* kezelhetnek majd. Így pedig a szervező szabályozhatja, hogy lehetséges-e egyáltalán az adott jegy újbóli eladása, ha igen: milyen áron, és főleg: a különbözet összege mely bankszámlára menjen. Ha mindez megvalósul, a tömeges visszaélések megszüntethetők lesznek.
*Okos szerződés: olyan számítógépes protokoll, amely egy szerződés végrehajtását, érvényesítését automatikusan teljesíti.
Szöveg: Tóth Péter Benjamin
A cikk eredetileg a Dal+Szerző magazin 2017/02. számában jelent meg.
Categories: Hírek
Leave a Reply