A zeneipar egészét fenyegeti a Spotify elleni új per

Borúlátó cikk jelent meg a Billboardon arról, hogy a Spotify ellen indított – több korábbihoz hasonló – per. Ezen belül a stream szolgáltató által benyújtott indítvány, amit a zeneműkiadók hadüzenetnek tekintenek.

Röviden arról van szó, hogy a Spotify ugyebár hangfelvételekkel dolgozik, amiket ezek jogtulajdonosával – jellemzően a kiadókkal – jogosíttat, és azok juttatják el hozzájuk a felvételeket. Azonban persze ezeknek vannak szerzői is, akiknek egyrészt szerzői, másrészt mechanikai jogdíjat kell fizetni. (Ez utóbbi, mint az Artisjus honlapján olvasható, “egy mű hangfelvételen való rögzítésének szerzői jogosultságából” ered, vagyis “a mű hangfelvételen, videofelvételen, multimédia műben és elektronikus adattárban való rögzítéséhez” a szerző hozzájárulását kell kérni, aki cserébe ezt a jogdíjat kapja.) A gond az, hogy míg a katalógusba bekerülő hangfelvételek kiadóit alapból ismeri a Spotify, a szerzőket – és ezáltal az őket képviselő jogkezelőket és zeneműkiadókat – nem mindig tudja megállapítani, egyrészt az adatok hiányossága, másrészt elképesztő mennyisége miatt. (Erről részletesen itt írtunk.)

Mint a Billboard írja, ebben a helyzetben azt a kockázatos megoldást választotta a svéd cég, hogy az olyan hangfelvételeket is le engedi játszani, amelyeknek (még) nem tudták azonosítani a szerzőjét, így azzal engedélyeztetni sem tudják, illetve a jogdíjat kifizetni. Ez persze támadható lépés – másfelől a zenei stream szolgáltatóknál a minél teljesebb katalógus (“a világ összes zenéje” – persze nem az, de így reklámozzák) alapkövetelmény, enélkül nem lehet piacra lépni. És persze lehet védekezni azzal is, hogy mégis mit várnak a zeneműkiadók, ha nem sikerült jól működő, mindenre kiterjedő adatbázist létrehozniuk?

Több per is indult emiatt, amelyek azzal végződtek, hogy a Spotify egyrészt több mint 70 millió dollárt fizetett ki, másrészt elkülönített egy (a hírek szerint 30 millió dolláros) alapot arra, hogy az egyelőre nem azonosított jogtulajdonosokat majd abból fizessék ki.

Ennek ellenére idén nyáron beperelte a svéd céget Robert Gaudio dalszerző (Frankie Valli and The Four Seasons) és a Bluewater Music Services Corporation. A Blurred Lines-perben a nyertes Marvin Gaye-családot képviselő Richard Busch az ügyvédjük. A már szokásosnak mondható módon a mechanikai jogdíjak elmaradása miatt fordultak bírósághoz.

A szokatlan lépés ezután jött: a Spotify egy, a bíróságnak beadott indítványban amellett érvel, hogy nem is kellene mechanikai jogdíjat fizetnie. A stream szolgáltatók a felhasználáskor nem “rögzítik” a zeneművet, a zenei technológia korábbi fázisaiban kidolgozott fogalomrendszer nem alkalmas arra, hogy megragadja, mi történik. A Spotify érvelése szerint a stream inkább olyan nyilvános előadás, ami egy rádiós lejátszásra hasonlít (noha on-demand, tehát a felhasználó dönti el, mit akar hallgatni), és nem fizikai vagy digitális “másolatok” terjesztése. A Billboard szerint intuitíve látható ennek az értelme, bár technikailag a Spotify másol fájlokat a szerverein, illetve a hangminőség javítása érdekében a hallgató telefonjának memóriájába is küld adatokat. (Bár ezt a hallgató külön hangfájlként nem tudja elérni.)

A Billboardnak az amerikai zeneműkiadók egyesülete (NMPA) elnöke egyenesen “hadüzenetnek” nevezte ezt a beadványt. Többek között arra is hivatkozik, hogy maga a Spotify is elismeri azt, hogy mechanikai jogdíjat kell fizetnie – nemcsak azáltal, hogy ténylegesen fizeti, hanem például a Szerzői Jogi Irodának benyújtott korábbi dokumentumokban.

A zeneipari lap szerint a per bármilyen kimenetele fenyegeti a zeneipar hosszú mélyrepülés után megkezdődött erősödését, aminek a motorja szinte kizárólag a stream bevételek ugrásszerű növekedése. (Az élőzenével nem foglalkozik a cikk.) Ha a Spotify érvelését elfogadja a bíróság, az nem feltétlenül jelenti azt, hogy azután nem is fog mechanikai jogdíjat fizetni, már csak azért sem, mert erre már megkötött szerződések is kötelezik. “Inkább a büntetőjogi felelősség korlátozása” lehet a Spotify célja. Ugyanakkor az egyáltalán nem biztos, hogy egy ilyen döntés esetén nem lenne másik cég, amelyik kihasználná a precedenst, és tényleg nem fizetne mechnaikai jogdíjat.

Ha viszont a Spotify veszít, az megingathatja a vezető stream szolgáltató pozícióját: egyrészt magából ebből a perből eredő büntetés miatt – művenként 150 dollár a legnagyobb kiszabható büntetés, és Richard Busch amellett érvel, hogy ennyit kell fizetnie a svéd cégnek – ez csak ebben a perben 366 millió dollár lenne összesen. Másrészt az ezután vélhetően megszaporodó hasonló perek tényleg földre vihetnék a céget. Arról nem is beszélve, hogy még egy enyhébb ítélet is fenyegeti a tervezett tőzsdére lépést.

Noha az egész kérdés csak az Egyesült Államokat illeti (csak itt fizetik a mechanikai jogdíjakat a zeneműkiadóknak, máshol a közös jogkezelők szedik be és osztják ki ezeket), de a Billboard szerint így is van olyan horderejű, hogy az eredmény az, hogy “a zeneipar megerősödése már most jóval bizonytalanabb alapokon állónak tűnik, mint akár néhány hónappal ezelőtt.”



Kategóriák:Hírek

Címkék:, , ,

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: