„A budapesti klubok bármelyik európai vagy amerikai város klubjaival felveszik a versenyt” – Turza Tamás-interjú

Turza Tamás 2007-től az A38 elektronikus zenei programszervezőjeként, majd a Tesla programigazgatójaként és a Corvin Club produkciós menedzsereként dolgozott. Évek óta tart előadásokat is. Személyes okokból hamarosan Kanadába költözik, de a magyar klubéletből sem fog kivonulni. Amikor nemrég Budapesten járt, az ImPro Schoolban tartott órát zenei marketingről. Itt elhangzott az a nagyon tanulságos meglátása, hogy a magyar előadók árképzése általában rossz üzenetet küld a közönségnek. Emellett a budapesti és kanadai klubélet különbségeiről, a magyar viszonyok onnan nézve utopikus voltáról, valamint a klubéletről és az elektronikus zene helyzetéről beszélgettünk. Lejjebb izgalmas szakmai életútját is bemutatjuk.

Turza Tamás

Ne ragadjunk meg ott, hogy „örülök, hogy hallgatják a zenémet”

A marketing immár klasszikus elmélete szerint a „marketing mix” négy elemből áll össze, amit 4P-nek szokás rövidíteni: product, price, promotion, place. Turza Tamás az ImPróban tartott óráján többek között azt mondta, hogy ebből a másodikat igen gyakran nagyon rosszul használják a magyar zenészek. A price itt nem pusztán az árat mint mondjuk egy belépőjegyért kifizetendő pénz mennyiségét jelenti, hanem azt, hogy az mit kommunikál az adott buliról. Ez a gondolata olyan érdekesnek tűnt, hogy megkértük, fejtse ki bővebben. Turza Tamás így járta körül a témát:

„A 4P-ből a price eléggé egydimenziós módon használt eszköz Magyarországon, kevés kivételtől eltekintve az „ingyen vagy olcsón = rossz, drágán = jó” üzenetet próbálja érvényesíteni mindenki. Ez persze köszönhető annak is, hogy a gazdasági viszonyok egyszerűen nem hagynak teret az ezzel való játéknak: a külföldi árak az elektronikus zenei piacon egyszerűen úgy elhúztak mellettünk, hogy esély sincs magyar pénztárcához képest „olcsón” adni egy bulit, még akkor sem, ha a szervező szeretné. Ezzel együtt is viszont hiányzik az „olcsósággal”, az „ingyenességgel” való játék.

Ennek az egyik legfőbb oka, hogy itthon még mindig mindenki a fizetővendégeken generált bevétellel tudja vagy akarja csak finanszírozni a vállalkozását. Arra, hogy más modellek is léteznek, kiváló példa az atlantai House In The Park fesztivál, amit évek óta több mint tizenötezren látogatnak teljesen ingyen. A szervezők egyrészt adományokból, másrészt pedig szponzori támogatásból és a rendezvényre kitelepülő árusok, food truckok által fizetett helyhasználati díjakból finanszírozzák az eseményt, miközben itthon nagyon nehéz akár nagyvállalatoktól is pénzbeli támogatást szerezni elektronikus zenére.

A magyar elektronikus zenészek, főleg a kezdők marketingje is hasonlóan korlátozott, ami az árat illeti. Hogyan kérhetne el egy relatíve ismeretlen művész egy befutott külföldi árával egyenlő gázsit? A probléma abban rejlik, hogy sokan megragadnak az „örülök, hogy hallgatják a zenémet / játszom bulikon, miért tolnám feljebb az árat?” iránynál, pedig a fejlődésnek ez az eszköze. Ha a siker és a népszerűség növekedése mérhető, igenis érdemes bátornak lenni, és jól kidolgozott lépésekben fejlődni az árpolitikával is.

Sokan kihagyják például a Bandcamp használatát a promóciós eszközök közül, ami azért nagy hiba, mert ezen a platformon előbb-utóbb szinte minden eljut a közönségéhez, és külföldön az emberek igenis szánnak arra, hogy támogassanak akár totál kezdő zenészeket is. [A Bandcampen még az ingyenes kiadványok többsége is „fizess, amennyit akarsz” opcióval jelenik meg.] Ez pedig ha kitörési pont nem is feltétlenül lehet, de nagyon jót tud tenni az ember önértékelésének (vagy a megfelelő zenei irány feltérképezéséhez) az a párezer hallgatás / párszáz dollár, ami összejön egy-egy Bandcamp profilon külföldről.

A másik, szerencsére egyre több zenész körében szárbaszökő megoldás lehet keresni vagy alapítani egy ügynökséget itthon. Ez nem kell, hogy azt jelentse: innentől csak szerződéssel és az ügynöködön keresztül mész el játszani a Toldiba. De ha a hasonló zenei körökben játszó pár zenész csak egyfajta mini szakszervezetként egységesíti az árait, és nem engedi a csapat egyik tagját sem egy adott összeg alatt elmenni játszani, akkor arra már lehet építeni egy bátrabb árpolitikát.”

Turza Tamás egy korábbi előadása

Torontóból nézve Budapest maga az utópia

Turza Tamás – mint mondta: akaratától függetlenül – Torontóban is az elektronikus zenei élet közepébe csöppen: „ugyanúgy mint itthon, ott is a helyi partiszervezők, lemezkiadók lettek a baráti köröm. Az első és legkomolyabb tapasztalatom az volt, hogy itthon hajlamosak vagyunk rettenetesen sírni, hogy milyen gyenge ez a szcéna, mennyivel nagyobb közönség kellene, hogy működjön; több pénz és akarat, kevesebb popzene és több underground – ezek a tipikus jajszavak, amik elhangzanak egy-egy partiban vagy bármelyik buli Facebook-eseményének posztjaiban. Viszont bármelyik kanadai ismerősömet, barátomat elhoztam Magyarországra, egyszerűen letérdelnek, amikor meglátják, hogy kik lépnek itt fel és milyen gyakorisággal. Egy őszi hétvégén Budapesten több nagynevű külföldi fellépő játszik, mint Torontóban egy őszi hónap alatt. Mióta kint vagyok Kanadában, mást sem hallok a kinti szervezőktől, mint ugyanazt az őszinte siránkozást, amit itthon, és nekik az, ami nekünk van, az egy utópia.”

Amiben a dzsentrifikálódó, 2,7 milliós lakosságú Toronto erősebb, az a nyári fesztiválok. „Amikor bejönnek a 35 fokok, gyakorlatilag minden park vagy tóparti kemping méretű hely egy minifesztivállá válik, és hívják az 1000 és 3000 euró közötti fellépőket. Ott van például az Electric Island: ezt a nyár hónapjai alatt elszórt öt hosszú hétvégén rendezi meg három jól menő, egyenként inkább közepes méretű szervezőcsapat. Minden ilyenen 15-20 ezer ember bulizik, és mindegyiken van 4-5 óriás fellépő, aki itt Magyarországon B. My Lake nagyszínpados lenne.”

Turza Tamás betekinthetett a kulisszák mögé is. „Megdöbbentő volt látni, hogy olyan fellépők, akik a sokkal régebbi múltra visszatekintő Szigetre és B. My Lake-re már hazajárnak, és még mindig bunkók – mert hallom a szakmai pletykákat arról, hogy utolsó pillanatban kérte, hogy cseréljék meg a szettidejét máséval, különben nem lép föl stb. -, azokat látom, ahogy egy jóval kisebb költségvetésű fesztiválon, egy jóval fiatalabb szervező közegben gyakorlatilag kenyérre lehet kenni. Őszinte mosollyal ölelik-csókolják a szervezőket.”

Azért Kanadában – igaz, nem Montrealban, Torontóban, hanem Montrealban – van a világ egyik legjobb klubjának tartott Stereo is. A magyar Jay Lumen is fellépett ott, ötórás (!) szettjének felvétele itt hallható.

Az izgalmas dolgok a kis klubokban történnek

A jelenlegi klubéletről Turza Tamás azt mondja, hogy a jelenlegi mezőny erős. „Az természetes, hogy az Akváriumnak van egyfajta hegemóniája: a város legjobb és legnagyobb klubjáról beszélünk, ahol nyilván a legnagyobb fellépők lépnek föl. Az izgalmas dolgok jelenleg a kis klubokban történnek, a Toldiban, a Lärmban, az Aether Clubban, vagy a Secret Roomban, ami egy kedvenc kis gyöngyszemem a belvárosban. Ezek mind 200 fős kis termek, ahol hihetetlen izgalmas program zajlik, nagyon jó zenei ízléssel válogatva. Ezek a kis helyek bármelyik európai vagy észak-amerikai város kis klubjaival felveszik a versenyt, sőt. Vagy ott van a Corvin Club, akik abszolút az undergroundot tapossák és hozzák, bár ennek viszonylag kis szeletét, ott lenne hely a nyitásra. Az A38 nem egy nagyon nyitott úton jár jelenleg az elektronikus zenei programjaival, de rajtuk látszik is, hogy nem tekintik ezt fő profiljuknak.”

Sokszor felmerül, hogy a kisebb klubok és a nagy helyek közötti kategóriában hiány van Budapesten, de ezzel Turza Tamás nem ért egyet. „Aki jelenleg szórakozni akar menni Budapesten, annak nincs feltétlenül szüksége az 500-600 fős kategóriára. Vannak ugye a mamutfellépők az Akváriumban és a szabadtéri helyszíneken, mint a Budapest Park. Viszont ezekben az úgynevezett kis klubokban is meg tudnak forgatni egy este 350-400 vendéget, akik odamennek, fogyasztanak, élvezik a zenét, hazamennek – és a helyükre bejön egy új közönségréteg. Ez kiválóan működik: bármilyen furán is hangzik, a kis klubok jelenleg Budapesten egyre többször el tudják látni azt a funkciót, amit egy 5-600 fős klubnak kellene.”

Csőlátás, nyitottság, saját arculat

Turza Tamás az utóbbi években egy-egy klub zenei arculatát meghatározó programszervező volt, ezért kíváncsiak voltunk gondolataira arról, mi a legjobb viszony egy klub saját szervezői által kialakított sajátos zenei arculata, illetve a külső szervezők által oda vitt bulik között. Szerinte manapság Budapesten „azok a helyek, amelyek rámennek egy adott stílusra – ezt próbálom úgy mondani, hogy ne bántsak meg senkit -, azok gyakran inkább az adott stílusnak csak egy alstílusát képviselik az én szemszögemből nézve. Bármilyen izgalmas legyen ez az alstílus, sok hely egy kicsit csőlátású. Például a Corvin Clubban nagyon értenek a szervezők a száraz, szikár, román stílusú technóhoz, és ettől a saját szervezésű programjuk kapcsán ritkán tágítanak.”

Az optimális egyfajta középút. „Az a legjobb, ha a szervezőknek van egyfajta egészséges csőlátása egy olyan stílusra, amit ők művelnek a legjobban az egész városban – de közben nyitottak arra, hogy minél több külső szervezőcsapattal együttműködve behozzanak más stílusokat is. Ugyanígy azt gondolom, hogy egy olyan klub, aminek nincsen saját arculata, csak egy befogadó hely, soha nem lesz annyira kedvelt a klubozni járók szemében. Kicsit mindig amolyan senkiföldje lesz, nem lesz olyan arculata, hogy saját közönséget alakíthasson ki. Az egészséges arány szerintem 50-50% a klub saját, rétegszerűen leszűkített saját programjai és a külsős csapatok bulijai között, akik akár egészen más – esetleg populárisabb – műfajokkal foglalkoznak.”

Nincs értelme arról beszélni, hogy halott az elektronikus zene

Az elektronikus zene (ezen belül az EDM) felfutását szinte kezdettől kísérik a lufi kipukkadását váró hangok. A legutóbbi éves adatok legalábbis a növekedés jelentős lelassulásáról szólnak, amit persze ízlés szerint lehet értelmezni. Turza Tamás szerint viszont „nem szabad ott megragadni, hogy éppen melyik világméretű fesztiválon van milyen arányban van a hangszeres vagy az elektronikus zene.” Az elektronikus zene haláláról már csak azért sem érdemes értekezni, mert „ma már nem találkozunk olyan popzenével, aminek az alapját ne legalább 70-80%-ban elektromos beat képezné.” A popzene és az underground műfajok között pedig kölcsönös egymásra hatás működik.

Különben is, „minden egyes nap, amikor egy újságíró leírja azt, hogy a rock halott, vagy az elektronikus zene halott, vagy a jazz halott, szerint minden ilyen napon külön kétszázzal több friss és új banda alakul, akik ezt másfél éven belül meg fogják ezt cáfolni” – mondta Turza Tamás. Lehet, hogy egyes műfajok, alműfajok kikopnak, de „amint bezáródik egy ajtó, azonnal nyílik helyette másik kettő. Maximum nem olyan szembeszökőek, de aki nyitott szemmel-füllel járja a klubokat, fesztiválokat, az 2017-ben egészen biztos nem érzi azt, hogy hiány lenne elektronikus zenéből, új irányokból, új műfajokból, legyen az akár teljesen új, vagy egy régebbi stílus, ami éppen most kap új erőre.”

A jegyszedői állástól az élő legenda melletti munkáig

Turza Tamást a legtöbben valószínűleg az A38 elektronikus zenéért felelős programszervezőjeként ismerték meg; talán kevesebben tudják, hogy jegyszedőként kezdett itt, nem sokkal azután, hogy 2002-ben Budapestre költözött, és elkezdte saját zenekarának ügyeit intézni. Az A38 után a Tesla Budapest programigazgatójának kérték fel, azonban ez a történet a vártnál hamarabb véget ért; mint most mondta, „a befektetők minden jóindulatuk ellenére belátták, hogy a magyar viszonyok nem elégségesek ahhoz, hogy egy berlini szintű elektronikus zenei kultúrát produkáljunk, legalábbis egy 700 főt befogadó kulturális központban.” Ezután a Corvintető helyén Corvin Club néven nyíló, markánsan az underground elektronikus zene felé forduló klub produkciós vezetője lett: az új rendszer kialakítása, majd működtetése volt a feladata.

Turza Tamás Vanik Zoltán

Turza Tamás és Lézer (Vanik Zoltán fotója)

Ezután jött a külföldi munka. Mint Turza Tamás mondta: „volt egy viszketésem, hogy jó lenne ezt kiteljesíteni. Nagyon szeretem a budapesti klubokat, de 12-13 év alatt szinte mindenbe bele lehet szaladni, mindent ki lehet próbálni, ami egy ilyen klubban történik.” Elkezdett „tapogatózni”, ami ahhoz vezetett, hogy állásajánlatot kapott Lil Louistól, aki a house műfaj alapító legendái közé tartozott Chicagóban – bár Magyarországon jóval kevésbé ismert, mint kortársai, Frankie Knuckles, Kerri Chandler vagy Larry Levan. Turza egyrészt Lil Louis üzleti ügyeinek rendben tartásában segít személyi asszisztensként, másrészt Európában és az Egyesült Államokban turnémenedzsereként is képviseli őt. Egyéb munkáit – köztük pl. magyar DJ-k, zenekarok külföldi fellépéseinek szervezését – Lazer Pup Agency néven fogja össze.

Közben Kanadába költözését szervezi, de nem akarja a magyar szálakat sem megszakítani. „Rengeteg itt a lehetőség, pezsgő az elektronikus zenei élet, és ebben mindenképpen szeretnék benne maradni akkor is, amikor a székhelyem Toronto lesz” – mondta.

Lil Louis legnagyobb slágere

Lil Louis egyébként sokat utazik (Turza Tamás nem mindig kíséri el). Különösen nagy és elkötelezett rajongótábora van Franciaországban, Svájcban, Olaszországban, Angliában és Svájcban. Köztük azok, akik már a nyolcvanas-kilencvenes években is house-t hallgattak, és a húszas-harmincas korosztály is. A szervezők őt és kortársait gyakran azért hívják, hogy mutassák meg a mostani generációnak, honnan indult ez az egész – ám Lil Louis és a többiek „nem dagonyáznak a múltban”: naprakészek a jelenlegi elektronikus zenében, így hibrid szettjeikben a döngölő technótól a diszkóig is eljuthatnak.

Lil Louis egyébként hét éve egy igen nagyszabású dokumentumfilmen dolgozik: The House That Chicago Built lesz a címe, 230 (!) DJ beszél benne a house-ról, a tervek szerint 2018-ban mutatják be. Ehhez írt több mint 1500 tracket – és ez állítólag nem vicc. Ezekből tervez még idén kiadni egy dupla albumot, aminek egyik fele „egy elképesztő formabontó technolemez”, a másik egy élő hangszerekkel és vokalistákkal felvett, elektronikát nem is tartalmazó diszkólemez. Aztán jövőre háromhavonta jön más-más koncepció alapján egy-egy új album.

Az új számok jó része kiadatlan, ezeket csak Lil Louis partijain lehet hallani. Nemcsak hivatalos változat nincs belőlük, de még kalózverzió sem. „Egészen addig elmegyünk, hogy minden egyes embert megkérek a közönségben, akinél csak okostelefont látok, hogy ne vegye föl a szettet” – mesélte Turza Tamás. Ezt tiszteletben is tartják: mindössze egy felvételt talált a YouTube-on, ami olyan kásás volt (valószínűleg zsebben tartott telefonnal vették fel), hogy csak azért ismert rá, mert már ismerte. Szóval „nem tudok többet mondani a zenéről, nekem sincs meg, hét lakat őrizzük, de tényleg elképesztő, hogy egy 55 éves zenész ennyire mások előtt járjon.”

https://www.youtube.com/watch?v=dUOe_4RZnIU

Lil Louis egy sajátos album review party koncepciót is kitalált. Nagyjából hatszáz embert (rajongókat, újságírókat) hívnak meg egy-egy ilyenre, például a Ministry Of Soundba, ingyen. Lil Louis 10-12 számot játszik el a dupla lemezről, és köztük mesél ezekről. „Olyan, mintha az MTV Unpluggedot összekevernék egy iszonyatosan döngölő partival, és a trackek között egy standup comedyt és egy dokumentarista önvallomást hallanál” – érzékeltette Turza Tamás. Összességében nagyon hihető, amit mondott mostani munkájáról: „hihetetlen izgalmas állás”.



Categories: Hírek

Tags: , , , , , , ,

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .