Az Artisjus #mutimithallgatsz kampányában megjelent több videó és egy, a dalszövegek fontosságát alátámasztó felmérés is, és október 20-án ennek keretében került sor egy beszélgetésre is a Margó Irodalmi Fesztiválon. Szabó Benedek, a blogunkon itt bemutatott énekes-gitáros-dalszerző, valamint az ebben a videóban szereplő Berg Judit író Winkler Nórával beszélgetett dalszövegekről és irodalomról, több megközelítésből.
Válaszaik sokszor érdekes kontrasztot alkottak – bár persze kettejük hozzáállása nem feltétlenül tükrözi „általában” az irodalom és a dalszövegek kapcsolatát. Berg Judit például elmondta, hogy számára a prózai szövegeknek is fontos a ritmusa, vagyis például az, hogy jó ütemben váltakozzanak a feszes részek azokkal, amik megállítják és elgondolkodtatják az olvasót, és „legyen bennük líra is”. Szabó Benedek viszont azt mondta, hogy ő kifejezetten prózai dalszövegeket próbál írni (a nemzetközi popzenéből többek között Leonard Cohent és a Pulp zenekart hozta példának) – azonban úgy érzi, hogy a magyar dalszövegek „mindig elmozdulnak a líra felé”.
Az irodalom és a zene izgalmas kontrasztját mutatja, hogy az írott szövegek általában lezártak (bár Berg Judit azért kisebb változtatásokat szokott kérni, ha újranyomják a könyveit, de azért alapvetően véglegesnek tekinti a megjelent szövegeket), és az írók legfeljebb távolról követik, mi történik a könyveikkel. Mint Berg Judit mondta, először megdöbbent, amikor olvasta a saját könyvéről, hogy „mit akart mondani a szerző”, ám mára megszokta ezt, és tudja, hogy ha ő nem is gondolt valamire, a szövegben ettől még benne lehet.
Másfelől a zenében, mint Szabó Benedek mondta, legalábbis a szerző-előadók mindig követhetik az alkotásaikat, hiszen újra meg újra elő kell adniuk, és jelen időben látják a reakciókat. Ez azt eredményezheti, hogy míg esetleg számára már egy szöveg már nem „jelen idejű”, addig a közönségen látja, hogy számukra éppen most az. Mint mondta, néha nehéz azonosulnia egy-egy olyan dalával, amin már túllépett, de persze nem akar „unott zenészként” színpadra állni. Felvetette, hogy akár a szövegeket is lehetne úgy változtatni az élő előadásokon, mint ahogy sok esetben a zenét szokták.
Berg Judit sok könyvet írt gyerekeknek, és mint mondta, amikor kis olvasóival találkozik, ők gyakran barátnőként tekintenek rá. Szabó Benedek arról beszélt, hogy „megtisztelő, de kicsit ijesztő”, hogy azokat a sorokat, amik sokszor „esendő helyzetekben” (például esetében félálomban, telefonba pötyögött szövegrészletekből) születnek, mások később idézgetik. A közönség azt hiszi, hogy szövegein keresztül ismeri a szerzőt, míg valójában persze nem őt (mint magánembert) ismerik – ezt a helyzetet Szabó „szoros, közvetett kapcsolatként” írta le.
Felmerült az a kérdés is, hogy mi volt az első dalszöveg, ami nagy hatással volt rájuk. Szabó Benedek elmesélte azt a „kínos” élményt (mármint szerinte azért kínos, mert egy időben sokat hasonlítgatták őt Cseh Tamáshoz), hogy gyerekkorában talált egy jelöletlen kazettát, amiről az a sor nagyon betalált neki, hogy „Éva tegnap volt az abortuszbizottság előtt”. (Ez a Budapest című dalban van a Levél nővéremnek című klasszikus Cseh-Bereményi lemezről.) Persze nem tudta, mi az az abortuszbizottság, de sokat gondolkodott ezen – valahogy érezte, hogy a szüleit erről nem kérdezheti meg.
Berg Judit azt mesélte, hogy gyerekkorában nem nagyon érdekelte a zene; már gimnazista vot, amikor egy „nagyon menő” osztálytársától kölcsönkapott egy Kispál és a Borz-kazettát, és amikor meghallotta azt, hogy „Lenyeltem egy kétforintost, hogy telefonáljak a magányomba”, akkor azt gondolta, hogy „mi ez? és: még!”
Fotók: Nagy Márton
Categories: #mutimithallgatsz, Artisjus, Dalszerzők Napja, Hírek
Mi az oka, hogy nem lehet hallani, látni a híres zeneszerzőről lovag Anatole Hongrois szerzőről, akinek több mint száz dala, zenei alkotásai vannak fent a youtubon.
Nem száz dala van a zeneszerzőnek, hanem 300 körüli. A youtubon meg is lehet hallgatni. 16 musicalt írt és komponált.