Lovasi András idén töltötte 50. születésnapját, ez alkalomból pedig az első 50 év legjobb 50 dalából ad válogatáskoncertet. Válogatni bőven van miből, az elmúlt félszáz évben kb. 300 dal került ki a kezei alól. November 11-én, a Budapest Sportarénában együtt ünnepelhetünk, mint ahogy nyáron, Lovasi házi fesztiválján, a Fishing On Orfűn, ahol különleges köntösben csendültek fel a Kispál és a Borz, a Kiscsillag és a szólóalbum dalai. Ennek apropóján mi is végigvettük az életművet és összeszedtük emblematikus dalait.
Lovasi András megkerülhetetlen szereplője a hazai könnyűzenének. Közel háromszáz dalt jegyez szerzőként, több ezer koncertet adott zenekaraival, a magyar könnyűzenéért tett munkásságáért 2010-ben pedig Kossuth-díjat vehetett át eddigi legfiatalabbként, negyvenhárom évesen. Most, ötvenévesen azt ünnepelheti, hogy eddigi életének több, mint a felét, az elmúlt harminc évet zenéléssel töltötte, dalai beleivódtak a magyar folklórba.
AZ EGYETLEN FORRADALMÁR
A rock and roll szele, a dalszerzés gondolata már egészen fiatalon, 1977-ben megcsapta Pécsett, egy bányásznapon, ahol a kis Bandi az Apostol együttes koncertjén igyekezett a dalokat külön hangszerekre bontani és először érezte „elérhető közelségben egy saját dal megalkotását”. Nem is várt sokáig: harcsázó damilból és parkettadarabokból eszkábálta össze első gitárját, majd tizennégy évesen igazira cserélve már rockoperát adott elő a gimnáziumban akkori bajtársával. A kamaszkori zenélés jól megfért a focizás-sörözés-csajozás-szentháromság mellett – sőt utóbbit még segítette is –, a sorkatonaság alatt pedig különleges státuszt adott a zenélni tudás: a pécsi ezred zenekarának tagjaként énekelt először mikrofonba jelentősebb tömeg előtt. Egy ilyen, tiszti klubban adott koncert szünetében beszélte meg Kispál Andrással és Ózdi Rezsővel is, hogy leszerelés után zenekart alapítanak, az év végén pedig már a Szenes klubban túl voltak első koncertjükön is.
Megszületett a Kispál és a Borz, egy korszak meghatározó zenekara. Ekkor 1987-et írtunk, Lovasi András pedig éppen csak 20 éves volt.
1991-ben, Nagy Feró gondozásában jelent meg az első Kispál és a Borz-album, a Naphoz Holddal, amit a következő években sorban követett a Föld kaland ilyesmi…, az Ágy, asztal, tévé és a Sika, kasza,léc.
A legelső lemezt a közönség lelkesen, a kritikusok kevésbé pozitívan fogadták – mára klasszikus. Lovasi „Kiss Manyi-” –ahogy gyakran hivatkozik rá – vagy éppen „vércseszerű” hangja, költői képei, a trió húzós dallamai és a fiatalos lendület behúzta a pécsi zenekart az országos véráramba. A ’90-es évek közepén szinte versenytársak nélkül adták ki Ül című lemezüket, amit további öt album követett egészen 2004-ig.
A TÖBBIEKTŐL SZÉP AZ ÉLET
Az utolsó, Én, szeretlek, téged követően azonban egyre nehezebben születtek a Kispál-dalok, a huszadik születésnap után még egy EP-t kaptunk a zenekartól, majd 2010-ben a Sziget Fesztivál nulladik napján mondtak végső búcsút a közönségnek 45.000 ember előtt. A búcsúról született meg a Napozz Holddal Kispál-film is, a rajongók körében elindult a szomorúsággal vegyes nosztalgiázás, noha a „törzsközönség” egyetértett abban, hogy „ez a Kispál, már nem az a Kispál”, a régi energiák viszont nagyon is virultak és tetten érhetőek voltak mindeközben Lovasi új zenekarában, a Kiscsillagban.
Mert míg a Kispál és a Borzban lévő konfliktusok végiggyűrűztek, Lovasi a Kispált alapító Bräutigam Gáborral, Ózdi Rezsővel és a PUF-os Leskovics Gáborral 2005-ben megalapította a Kiscsillagot, ami hobbizenekarból végül a fő zenekarrá vált. Itt a Kispálban megszokott költői szövegek helyett/mellett Lovasi picit rockosabb-nyersebb oldalát is megmutatta: bulihimnusszá vált az első lemezről a Van-e szándék? vagy éppen a Lovasi fesztiválját címében megidéző Fishing On Orfű.
A LEGFRISSEBB JELMONDATOKBÓL
CSINÁLTAM ÁLRUHÁT
Lovasi András valószínűleg az elmúlt harminc év egyik legnagyobb hatású szerzőjének számít: a Kispál és a Borz nyomdokain rengetegen fogtak gitárt, rengetegen kezdtek hasonlóképpen rímelni és rengetegen vettek kölcsön szavakat, gondolatokat Lovasi dalszövegírói kisszótárából. Hogy ez a jelenség, a „kispálos” skatulya devalválja-e a Lovasi-életművet, korántsem dőlt el: szerencsére sorra bukkantak fel azok a fiatal csapatok/előadók is, amelyek/akik zenéjén egyértelműen tetten érhető, hogy szerzőjük bizony előszeretettel hallgatta a Kispál-lemezeket, mégis ebből kiindulva építettek sajátosan önálló produkciót. Népszerűvé tették a költői, elmélkedő, néha egyszerűen jópofa, pillanatokat, apró szépségeket megfogó dalszövegeket. Éppen az ilyen szövegek miatt méltatjuk gyakran költőként is Lovasi Andrást.
Az énekes-basszusgitáros-gitáros szövegei egy generáció szlogenjeiként működnek tovább, hiánypótlásukra tribute zenekar Tökéletes Helyettesek néven és alkalmanként összejövő énekes találkozók is születtek, miközben az elmúlt három évben pár koncertre – és a Fishing On Orfű nyitónapjára – újra összeállt a Kispál és a Borz, hogy korszakonként idézze fel a diszkográfiát. És bár sokan hitték azt, hogy a közös zenélés talán új dalokat is inspirálhat, tavaly egyértelműen kijelentették, hogy bár idén lenne harminc éves a Kispál és a Borz, nem lesz újabb koncert, ellenben egyszerre ünneplik Lovasi András ötvenedik és a Fishing On Orfű tízedik születésnapját. Így érkeztünk meg 2017. június 20-hoz, a főhős születésnapjához, ahol először szólaltak meg az elmúlt ötven év legjobb Lovasi-dalai: a több, mint kétórás koncerten színpadra állt a Kispál és a Borz, a Kiscsillag és egy sereg vendégzenész, hogy megidézzék a szerző dalait, köztük a zenekari darabokon túl a 2001-ben megjelent Bandi a hegyről szólóalbum számait is. Ahogy Lovasi is nyilatkozta egy interjúban: „A szülinapozás egy lehetőség arra, hogy ne csak az én, hanem a közönség fejében is összeálljon az a 30 év, amit eddig zenéléssel töltöttem.”
Mi is igyekeztünk összeállítani az elmúlt évtizedek legemblematikusabb Lovasi szerzeményeit. Szubjektív „slágerlista” következik.
HÚSRÁGÓ HÍDVERŐ
(Naphoz Holddal, 1991)
Lovasi kedvenc Kispál-dala: szerinte ebben minden benne van, amitől a Kispál az, ami. Az első album, de talán az egész életmű egyik legmarkánsabb darabja, egy nem egészen evilági vers, az egyik legszebb Kispál és a Borz-sorral, miszerint „egy vonalban vannak most a szíved meg az agyad”.
HA AZ ÉLETBEN
(Holdfényexpressz, 1998)
A kötelező sláger, amit vélhetően az is ismer, akinek valamiért kimaradt a Kispál és a Borz. A világ talán legvidámabb dala a halálról, már-már bizarrul könnyed és ettől válik torokszorongatóvá. Persze ennek ellenére az egyik leginkább teli torokból énekelhető dal, a sokat követelt sláger, a bélyeg, amit pont ezért legalább annyian utálnak, mint szeretnek. Vélhetően a zenekar sem volt vele másként és az orfűi szülinap setlistjére sem került fel.
SZÍVRABLÁS
(Holdfényexpressz, 1998)
A Szívrablás az egyik legszebb szakítós szám, amiben a melankolikus basszus, a jól bebújtatott bánatos szaxofon, a lassú lépkedés vezet végig a viszonzatlan szerelem fájdalmas stációin, a dühös számonkérésen, a csalódottságon, a vigasztaláson és a mély bánaton, a szívet tépő, „sűrű homályon”, amiből csak a beletörődés és az idő szabadíthat fel.
ITT VAN AZ ÉLETEM
(Bandi a hegyről, 2001)
A Bandi a hegyről Lovasi „csendesülős” dalaiból kialakult szólóalbuma volt. Az Itt van az életem már az érett zenész, a közel negyvenéves Lovasi életértékelő dala, lassú, filozofikus merengés a létezésről, az elmúlásról és az örökké feszítő kérdésről, hogy létezik-e túlvilág.
VAN-E SZÁNDÉK?
(Kiscsillag, Örökre szívembe zártalak, 2009)
A Van-e szándék? zúzós, garázsrockos sláger, egy csajozós nóta, amibe belefértek a 2000-es évek kultikus helyei és mozzanatai is, amelyek közül sajnos ma már sem a West-Balkán, sem a Zöld Pardon nem létezik, mégis a mai napig működnek ezek a kikacsintások. Aztán a következő korosztálynál eldől, megmaradnak-e a közösen ordibált felelgetések.
SZELES
(Kiscsillag, Szeles, 2014)
A Kiscsillag negyedik albumára levetkőzte a negyvenes, pocakosodó zenészek hobbizenekarának státuszát és a Szeles lemez dalai is egyre árnyaltabbak lettek, több kritika szerint egyenesen „kispálosra” sikerült korong. Ennek is egyik legjobb darabja a Szeles, édes-szomorú boldogságot kutató, meglehetősen fülbemászó dala.
A KÖVETKEZŐ BUSZON
(Föld, kaland, ilyesmi… 1992)
A történet szerint a nyitósort a szerző az ágyban pihegve egy lánytól hallotta, aztán még évekig ízlelgette ezt a sort, mire dal kerekedett belőle. Méghozzá az egyik legszebb Kispál lassú szám, aminek a keringője olyan, mintha elaludt volna a buszon, az álma pedig egy mesebeli disznóval zötyögne a végtelenbe.
GYÓNÁS
(Ül, 1995)
Gyónás, bűnlajtorja, tele olyan vétkekkel, amelyekkel szinte mindenki szembe nézett már élete során. A lelkiismeret tisztogatásának tűnik, míg a végén, az egyre súlyosodó bűnöknél jön a csavar és a végső vallomás helyett inkább valamilyen benne lakozó lényre fogja mindent, majd a legvégén jön a katartikus bűnsorozat ismétlése és a bocsánatért esedezés.
ÁGY, ASZTAL, TV
(Ágy, asztal, tv, 1993)
A címadó lemez egyik legjobb száma, ahol a végén mindenki összeáll egy képpé, vagy éppen olyan, mint egy film vagy éppen egy musical záró dala, ahol minden szereplő feltűnik a végén, vagy éppen egy epikus világvége, ahol a végén mindenki fekvő, guggoló és állósort alkotva mosolyog a vakunak.
ZSÁKMÁNYÁLLAT
(Ágy, asztal, tv, 1993)
Állítólag Lovasi másik kedvenc Kispál-dala, népdalszerű betétjével pedig a koncert egyik nagy, közösen éneklős pillanata is volt minden egyes alkalommal. A sötét víziót, a bizonytalanságot,hogy a vadász vagy a zsákmányállat vagyunk pedig olyan vásári képek oldják, mint a mézeskalácsszív alakú patak vagy éppen a céllövölde.
Nagy Kátya, FOTÓ: LUKÁCS DÁVID
A cikk eredetileg a Dal+Szerző magazin 2017/03. számában jelent meg.
Categories: Dalszerzőkről
Leave a Reply