Korábban már hírt adtunk a Lickd startupról (akkor még Hookd néven): a brit cég egy olyan területet szeretne meghódítani, ami egyelőre teljesen kihasználatlan a (hagyományos) zeneipar számára. Az olyan professzionális youtuberek, akik a hirdetési bevételek a Google által nekik átutalt 55%-ából élnek, vagy legalábbis ez a jövedelmük egyik forrása, nagyjából másfél millióan vannak – mondta a Dal+Szerzőnek a Lickd alapítója, Paul Sampson, aki a BuSH-on járt itt. Ők havonta általában négy-hat videót töltenek fel, tehát havi kb. mint hét és fél millió videóról van szó. Aki kicsit is ismeri a YouTube működését, tudja, hogy ezek a youtuberek nem használhatnak kereskedelmi forgalomba került számokat zenei aláfestésként, hiszen ezt azonosítja a Content ID, és a jogtulajdonos igényeinek megfelelően vagy eltávolítja a videót, vagy a bevételeket neki utalja át – tehát a videó alkotója mindkét esetben elesik a jövedelmétől.
Az egyik megoldás (már ha azt nem számítjuk, hogy egyáltalán nincs zene a videóban) az olyan production music használata, mint amit például a nemrég a figyelem középpontjába került Epidemic szállít. Itt azonban nem lehet valami nagy katalógusból válogatni; ezek kereskedelmi forgalomba nem került, a közönség számára nem ismert zenék. A másik megoldás pedig az, amit a Lickd tervez csinálni: a jogosítás bonyolult folyamatát elvégzi a végfelhasználó helyett, és az előre jogosított (pre-cleared) zene felhasználási jogát a youtuber már könnyen, egy helyen, egy összegben megvásárolhatja, és ezután már a hirdetési bevétel viszont már az övé. A Lickd a csatorna átlagos nézettségéhez szabja a licenc árát, ami 6 fonttól 250 fontig terjedhet (2115 – 88 ezer forint) – utóbbi azokra vonatkozik, akik az utóbbi két hónapban 2 millió fölötti összesített nézettséget szedtek össze. „Szorozzuk meg ezt a havi hét és fél millióval, és láthatjuk, hogy akár milliárdos piacról lehet itt szó” – mondta Paul Sampson; bár persze ez elismerten amolyan „a határ a csillagos ég” típusú gondolat, ő sem gondolja, hogy ezt a méretet gyorsan el fogja érni.
A Lickd katalógusába bármilyen kiadó eljuttathatja a zenéit, tudtuk meg a cég alapítójától. A feltétel az, hogy kereskedelmi forgalomba került zenéről legyen szó, ami nem tartalmaz jogosítatlan hangmintákat. Van még egy, a YouTube Content ID-jával kapcsolatos kikötés. Ha ezt nem kezeli senki a feltölteni kívánt zenénél, akkor a Lickd végzi ennek a menedzselést, és átutalja a jogdíjakat. Ha azonban van olyan digitális terjesztő (aggregátor), amelyik a Content ID-t is kezeli a kiadó számára, akkor a katalógus csak akkor kerülhet fel, ha ezzel a terjesztővel van megállapodása a Lickdnek – vagy ha a kiadó újratárgyalja a szerződését a terjesztővel, a Content ID-t kiveszi belőle, és átadja a Lickdnek.
Megkérdeztük azt is, hogyan lehet elérni, hogy ne csak ott legyenek a zenék a katalógusban, hanem láthatók is legyenek. Paul Sampson elmondta, hogy ha egy adott területen népszerű egy zene, akkor azt nagyobb valószínűséggel emelik ki a főoldalon, hiszen a youtubereket így lehet meggyőzni arról, hogy itt aktuális, számukra érdekes zenéket találhatnak meg. De inkább a személyre szabott ajánlatokra fókuszálnak. A felhasználó összekötheti Lickd-profilját a Spotify-jal, és a rendszer elemzi, hogy miket szeret streamelni, és ennek megfelelően állít össze személyre szabott ajánlatot a katalógusból. „Ha azt látjuk, hogy mondjuk az indie rocker énekesnőket szereti, akkor ilyeneket kínálunk neki – nagyjából úgy, ahogy a Spotify algoritmusa is összeállítja például a Discover Weekly playlistet” – magyarázta Paul Sampson. Emellett a videó témája (autók, szépség, komédia, animáció, sport stb. – a YouTube besorolása szerint) alapján szintén válogat a katalógusból a Lickd. „Elemezzük, hogy az ilyen témába sorolt videók általában milyen zenéket használnak, tehát mondjuk a sport-videók alatt pörgősebb elektronikus zenék szólnak stb., és ezek alapján fogunk playlisteket összerakni.”
Állatos videókhoz illő dalok a Lickd katalógusából
Ha egy szám bekerül egy YouTube-videóba, akkor a jogtulajdonos nemcsak a licencdíj nagy részét kapja meg, hanem plusz láthatóságot is szerez: a videó leírásában fel kell tüntetni az előadó nevét, a szám címét, illetve egy automatikusan generált shortlinket, ami a Spotify-on a dalhoz viszi az érdeklődő nézőket.
Aki szeretne bekerülni a katalógusba, az a [email protected] vagy a [email protected] címeken érheti el a startupot. Paul Sampson azt mondta, hogy igyekeznek mindenkinek 48 órán belül válaszolni.
Persze ahhoz, hogy a videósok nagy számban meglássák a lehetőséget a Lickd kínálta megoldásban, komoly katalógus kell: „nem feltétlenül a legjobb production music érdekli őket, hanem általában véve a legjobb zene. Azt a kérdést teszik fel, hogy ezt megtalálják-e nálunk. Ezért nem elég néhány tízezer szám, hanem sokmilliós katalógust kell építenünk” – mondta Sampson, aki elárulta, hogy mindhárom major kiadóval tárgyalnak, és az egyikkel talán már 2018 első negyedévében aláírhatnak egy megállapodást; egy másikkal középúton járnak a tárgyalások, a harmadikkal nagyon az elején. Szintén közel van a megegyezés az egyik legnagyobb független kiadóval és az egyik legnagyobb független terjesztővel. Ráadásul a zeneműkiadói oldalról is kellenek az engedélyek, „kockáról kockára rakjuk össze a puzzle-t”; itt jövő év közepére várható, hogy egy nagy céggel létrejön a megállapodás, illetve egy nagy független zeneműkiadóval is jól állnak a megbeszélések. A szerződések ráadásul olyanok, hogy nincs rájuk precedens, vagyis „a nulláról kiindulva kell felépítenünk mindent”; ha ez meglesz, akkor egy később ugyanezzel próbálkozó cégnek már könnyebb dolga lesz, de „ezzel jár az, ha elsőként lépsz be egy területre”.
Paul Sampson elmondta, hogy amikor megalapította a céget, sokan azt mondták, hogy reménytelen feladatra vállalkozott. Ő azonban tapasztalatára is hivatakozva (hiszen mindig az előre jogosított zene volt a szakterülete) úgy látja, hogy van esély a nagy kiadók meggyőzésére: a meghódítható piac nagysága és a Lickd technológiája szerinte mellette szólnak. Erős érve az, hogy a youtubereknek csakis az előre jogosított zene nyújthat megoldást. „Azt mondom a kiadóknak: ha egy youtuber jogosítana akarná egy zenéteket, küldenie kell egy e-mailt a jogi osztályotoknak, akik valószínűleg nem is válaszolnak. Ha egy 50 fontos szerződésről van szó, akkor ha az ügyvédetek 30 másodpercet eltölt azzal, hogy ránéz a szerződéstervezetre, már buktatok rajta. A youtubernek ráadásul meg kell találnia az összes szerzőt, az őket képviselő összes zeneműkiadót, és velük is szerződést kell kötnie. A legtöbbjük heti legalább egy videót készít, míg ez a folyamat legjobb esetben is hat hétig tart.”.
Egy másik veszély, hogy a kiadók meglátják a youtuberekben a lehetőséget, de saját maguk akarnak létrehozni erre egy megoldást. „Volt már erre példa, hogy azt mondták: ‘ezt mi is meg tudjuk csinálni!’. Ebből elég borzasztó dolgok jöttek ki, emlékezzünk csak a majorök által létrehozott stream szolgáltatásokra vagy mp3-boltokra. Gondolj bele: senki nem fogja megcsinálni, hogy ha kell neki egy zene, akkor végigjárja az összes kiadó oldalát ez után kutatva. Egy átlagos zenerajongó vagy egy youtuber nem tudja, hogy mondjuk Drake a Universalnál van: Drake a brand, nem a Universal. Ezért van szükség egy, a kiadóktól független cégre, ahol mindegyik kiadó katalógusa elérhető egyetlen helyen” – mondta Paul Sampson, aki úgy látja, vannak jelei, hogy a kiadók tanultak a múlt hibáiból.
Categories: Hírek
Leave a Reply