Számos lap beszámolt a Facebook nagy bejelentéséről, hogy a személyes tartalmaknak adnak nagyobb teret a brandek és online újságok tartalmai rovására. A változást, aminek megvoltak már az előjelei, az AdAge egyenesen atombombának nevezte (a Mashable szerzője pedig olyan disztópiának, ami a Szép új világ és az 1984 legrosszabb vonásait egyesíti).
Mark Zuckerberg egy személyes profiljára írt posztban írt arról, hogy a Facebook célja, hogy „közelebb hozza egymáshoz az embereket”, és kutatásokra hivatkozva azt állítja, hogy ha „olyan emberekkel tartjuk a kapcsolatot, akik fontosak nekünk, az jót tesz a közérzetünknek, boldogságunknak”, míg az, amikor „passzívan cikkeket olvasunk, videókat nézünk, nem annyira”. (Valójában az Atlantic 2017-es cikke számos statisztikát idéz arról, hogy az okostelefonjukon folyamatosan online „társas életet élő” tinédzserek között szignifikánsan megnőtt a depressziósok és az öngyilkosok száma.) Mark Zuckerberg azt írja, hogy a „nyilvános tartalmak”, vagyis a brandek és a média posztjai „kiszorították” a személyes posztokat, ezért ezek számát határozottan visszaveszik. Ezen belül azt, ami megjelenik, ugyanolyan „mércével fogják mérni”, mint a barátok, ismerősök posztjait: „értelmes beszélgetéseket kell, hogy indítsnak az emberek között”. Kifejezetten említi a „sportegyesületek és egyes tévéműsorok köré szerveződött szoros közösségeket”, és azt, hogy az emberek inkább lépnek interakcióba az élő, mint a „rendes” videók alatt.
A következő hónapokban fokozatosan, nem egyszerre minden felhasználónál bevezetett változásokat külön magyarázta a Facebook hivatalos blogposztja is. „Mivel korlátozott a hely a hírfolyamban, ha többet mutatunk a barátok, családtagok posztjaiból, az azt jelenti, hogy kevesebbet tudunk mutatni a hivatalos profiloktól” – írja. Vagyis „csökkenhet az elért felhasználók száma, a videók nézettségi ideje, az átkattintások száma. A legnagyobb visszaesést azok a posztok szenvedik majd el, amikre az emberek nem reagálnak, amikhez nem kommentelnek. Azok, amik alatt beszélgetések indulnak meg, kevésbé érzik majd a hatást.” Itt is említik az élő videókat, amik „átlagban hatszor annyi interakciót generálnak”, mint a nem élők. Szó van arról, hogy a hírességek posztjai alatt is meg szoktak indulni párbeszédek, és a csoportokban is gyakran a nyilvános tartalmak indítják el a beszélgetéseket.
A Music Ally azt írja, hogy a marketingben bizonyára sokan azt fogják kiolvasni ebből, hogy többet kell a posztok reklámozására költeni – ugyanakkor „érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen fajta posztok késztetik arra a rajongókat, hogy beszélgessenek, interakcióba lépjenek, ahelyett, hogy csak vakon megemelnénk a reklámköltéseket”.
A Savvy Musician Academy online kurzus vezetője, Leah McHenry (akinek 350 ezer rajongója van a Facebookon) alapos – a Digital Music News által is átvett – írásban elemzi, hogy mit kell tenni. A lényeg az, hogy közösséget kell kialakítani a zenész körül. Ez nem (csak) a zene köré épül, hanem a magja a zenész mint brand. „Sokan azt hiszik, hogy a brand, az a zenekar logója, pedig nem: a brand az, amit az emberek gondolnak és mondanak a zenédről, ahogyan észlelnek téged” – írja. Elárulja, hogy egy posztban egyszer megkérte a rajongókat, írják le azt az egy szót, ami eszükbe jut róla és a zenéjéről, és a kommentek voltak „a leghasznosabb adatok”, amikkel találkozott.
Erre a brandre alapozva lehet felépíteni a közösséget (vagy kultúrát), és a Facebook-posztokra úgy kell tekinteni, mint „spontán blogra” vagy „a személyes újságodra”, vagyis nem kell félni, hogy a brand (vagyis a zenész) alapértékeivel összhangban az ember írjon mindenféléről, amivel találkozik, legyen az személyes vagy nyilvános esemény. Ha a sajátos világlátása ebben kifejeződik, a rajongók reagálni fognak rá, hiszen éppen ezért szeretik őt. Ebből az következik, hogy a gondosan bekészített, időzített posztok helyett (vagy mellett) a spontán posztok felértékelődnek, valamint a folyamatos jelenlét. Ha a közösség már létrejött, érdemes egy Facebook csoportot is létrehozni; a szerző szerint nagyjából 10% körül érdemes tartani azoknak a csoportbeli posztoknak a számát, amik közvetlenül a zenész valamilyen termékéről szólnak.
Az élő videókkal kapcsolatban is van tanácsa Leah McHenry-nek: mint írja, egyszer őt magát is meglepte, milyen sok embert elért egy egyszerű, a stúdiójából indított videóval – mégpedig azért, mert a címe egy egyszerű kérdés volt, amire a nézők-rajongók válaszoltak, a kommentjeik által pedig ismerőseik hírfalán is megjelent a videó. Szerinte a megjelenések, merch és egyebek promotálását leginkább ezekben az élő videókban kell csinálni mostantól, hiszen a webshopokra vagy stream oldalakra mutató linkek nagyon kevés emberhez jutnak el.
Már sokan sokszor elmondták (itt a Dal+Szerző blogon is), hogy a közösségi oldalak folyamatos változása mellett az e-mail egy stabil pont, ráadásul e-mail listák nagyon jó mutatókat érnek el sok területen (például az átkattintások arányában). A Facebook legújabb húzása kapcsán ismét felhívja erre a figyelmet Leah McHenry; ő maga minden eddiginél „agresszívabban” fogja gyűjtögetni a címeket. Továbbá érdemes elmagyarázni a rajongóknak, hogy ha látni akarják a posztjainkat, akkor állítsák be a „See First” opciót – akár screenshotokkal, kis videókkal megmutatva, hogyan kell ezt. Végül azt írja, hogy bár sokan úgy fogják érteni a változásokat, hogy mostantól többet kell reklámra költeni, de ezt meg kell előznie a közösség felépítésének, hiszen amíg nem tudjuk, hogy mi fogja meg a rajongóinkat, addig ez csak kidobott pénz lesz.
Categories: Hírek
Leave a Reply