A világ legnagyobb dalszerzői címmel indított tavaly interjúsorozatot a Music Business Worldwide; legendákat és mai nagy slágerszerzőket egyaránt megszólaltattak már. A legutóbbi interjúalany nem más, mint Benny Andersson a – hamarosan a virtuális valóságban “visszatérő” – ABBA-ból.
Andersson elmeséli, hogy gyerekkorában nagyon szerette a rock and rollt, de sokáig nem gondolt bele abba, hogy “ezeket a dalokat valakiknek meg kell írnia”; a saját számokat előadó Beatles döbbentette rá erre. 15 évesen lépett be első együttesébe, és amikor a második, The Hepstars kérte fel, hogy csatlakozzon, abbahagyta tanulmányait. A rock and roll-feldolgozásokat (bevallása szerint nem túl jól) játszó zenekar sikeres lett Svédországban; első, saját száma is “kisebb sláger” lett.
A második saját szerzeményénél azonban valami történt: “ültem a zongora előtt egy norvég szállóban az éjszaka közepén, és írtam egy Sunny Girl című dalt, ami egyáltalán nem volt rockszám, inkább egy menüettre hasonlított. Nem tudom, miért csináltam ezt, honnan jött az egész, de először éreztem érzelmi kapcsolatot azzal, amit csinálok. A saját dalom megszólított, éreztem a testemben, hogy ez jó lesz – igaz, hogy én írtam, de jó!” A Hepstarstól szokatlanul lassú szerzemény első lett a svéd listán, és Andersson azt gondolta: “ha tudok egy jó számot írni, akkor talán kettőt is.” Ekkor határozta el, hogy “dalokat fogok írni, olyanokat, amikkel érzelmi kapcsolatom van”. Igazából szerzőnek tartja magát, nem előadónak – bár ez utóbbiból is érdekli az, amikor másokkal együtt zenélhet, ami jól kiegészíti a “némileg magányos” dalszerzést.
Azóta is minden nap ír, “vagy legalábbis leülök és megpróbálom. A legtöbbször nem történik semmi, de ha nem próbálkozom, akkor biztosan nem is fog megtörténni. Remélem, hogy egyszer megértem majd, hogy mi ez az egész: hogy mitől van, hogy miután heteken keresztül csak vacakot írtál, egyszer csak jön nyolc ütem, ami megszólít, mint akkor Norvégiában, a szállodában. Ha ez nem történik meg, akkor semmi érdemi nem történik – de mi ez az egész? Mintha egyszer csak valaki megsajnálna, ahogy ott ülsz a zongoránál és nem jutsz sehova, és megajándékozna ezzel a nyolc ütemmel. Talán ugyanezzel küzd mindenki, aki alkot, minden festő, minden író: ott kell ülni az asztalnál és csinálni, és várni, hogy ez megtörténjen.”
Természetesen az ABBA-ról is bőven mesél Benny Anderson. Először Björn Ulvaeusszal találkozott, amikor még külön zenekarokban játszottak, és mivel tudták egymásról, hogy mindketten dalszerzők, elhatározták, hogy egyszer majd kipróbálják a közös munkát. Először más svéd énekeseknek írtak dalokat, amik sikeresek is lettek. Aztán egy közös, Lycka (vagyis Boldogság) című albumot készítettek. Egy számnál úgy érezték, hogy szükség lenne háttérvokálra, és mindketten megkérték a barátnőjüket: és ahogy Anni-Frid Lyngstad (Andersson barátnője) Agnetha Fältskog beszálltak a Hello Old Man című dalba, tudták, hogy ez az a hangzás, amire törekedtek. Így jött létre az ABBA.
Az interjúban Benny Anderson felsorolja, hogy melyik ABBA-dalokra büszke. Nem sokat mond, azokat is eléggé szerénykedve említi; ez szerinte egy nagyon jól sikerült szám.
Mivel ki akartak jutni a svéd határokon túlra, jelentkeztek az Eurovíziós Dalversenyre. Az első számuk harmadik helyre került a nemzeti megmérettetésen; a következő évben viszont a Waterloo-val közismeten megnyerték az Eurovíziót, és megjött az elsöprő nemzetközi siker – bár Andersson elárulja, hogy 20 az 1-hez lehetett fogadni a győzelmükre, ő tett is magukra 20 fontot.
Ő és Björn általában együtt írták a dalokat, Andersson a zongoránál, Ulvaeus gitárral, és “svéd vagy angol nonszensz szövegeket dúdolgattunk”, amíg “egyszer csak valami ki nem jött ebből”. A közös munka alapszabálya volt, hogy mindketten egyet kell, hogy értsenek abban, hogy a dal jó, és nem lehet már ennél jobb. “Ha én azt mondtam, hogy szerintem ez jó, de ő nem értett egyet, akkor másnap megint megpróbáltam meggyőzni, vagy tovább dolgoztunk rajta.” Mint mondja, nem hagyták, hogy a siker hatására bárki bármilyen nyomást gyakoroljon rájuk: “bíztunk magunkban, és nem hagytuk magunkat – mert hát mit tehetnének velünk?” Legfeljebb saját maguknak adtak határidőket, amikor már csak egy-két szám volt hátra egy albumból.
Az ABBA utáni pályájáról is van néhány szórakoztató anekdotája, például hogy Tim Rice-szal akartak írni egy musicalt, aki több ötletet is felsorolt nekik: az egyik Saul királyról szólt, a másik a sakkról. “Sakk? Ennél unalmasabb témát nehéz elképzelni egy musicalnek, úgyhogy csináljuk ezt!” – válaszolták. Úgyhogy egy kicsit szüneteltették az ABBA-t, hogy ezen dolgozzanak mondjuk két évet – végül aztán négy év múlva állították színpadra a Chesst. A zenekar hivatalosan soha nem jelentette be, hogy feloszlik.
Benny Andersson tavaly a Deutsche Grammophonnál megjelentetett egy Piano című, egész pályáját áttekintő albumot.
Érdekes egyébként, hogy a Music Business Worldwide interjúsorozatában korábban Lamont Dozier – a legendás Holland-Dozier-Holland szerzőtrióból – némileg hasonlót mondott a folyamatos munkáról, mint Andersson. Amikor megkérdezték, mit tanácsol a fiatal dalszerzőknek, ezt válaszolta: “nagyon fontos a munkaetika. Hatalmas a verseny, és akik a legkeményebben dolgoznak, és beleteszik a szívük-lelkük, azok fognak az élre jutni. Heti hét napot kell dolgozni. Nincs olyan, hogy ‘leblokkoltam’, ez csak lustaság, valami, amit bebeszéltél magadnak. ‘Ma nem vagyok a megfelelő hangulatban’ – ez baromság: ha ezt mondod, nem vagy őszinte magadhoz.”
Categories: Hírek
Leave a Reply