Egyre többen támogatják a kis piacoknak kedvező bevételfelosztást a streamben

Jelenleg a stream szolgáltatóknál úgy történik a jogtulajdonosok kifizetése, hogy az összes bevételt (előfizetések, és ahol van, reklámok) összegyűjtik, és ezt osztják fel az összes felhasználóra eső hallgatottsági adatok arányai szerint. Ezzel szemben a felhasználó-központú (user-centric) elv az volna, hogy az egyes felhasználókra lebontott bevételt osztják fel az adott felhasználó által hallgatott zenék jogtulajdonosai között.

Magyarán – hogy egy, a sajtóban elterjed példát vegyünk át – ha egy előfizető havi 10 dollárt vagy 1500 forintot befizet, és egész hónapban kizárólag Tankcsapdát hallgat, jelenleg a pénzének több nagyságrenddel nagyobb hányada megy a mindenhol rengeteg hallgatóval bíró világsztároknak, mondjuk Ed Sheerannek és Drake-nek (akiket el sem indított), mint magának a Tankcsapdának. Az új rendszerben az előfizetési díj kb 70%-a viszont a Tankcsapda-számok jogtulajdonosainak járna.

Ez persze sarkított példa, de jól mutatja, hogy ez az elszámolási rendszer elvben legalábbis kedvez azoknak az előadóknak, akik ugyan nem világsztárok, de elkötelezett rajongótáboruk van. Továbbá ha van egy kis piac, ahol a helyi repertoár komoly súlyt képvisel a helyi hallgatottsági adatokban (vagy legalábbis nagyobbat, mint amekkora a teljes világpiachoz képest mért aránya), akkor annak az egész piacnak kedvező ez a módszer.

Azt, hogy egy ilyen elszámolási rendszer igazságosabb lenne, már évekkel ezelőtt többen felvetették. A stream szolgáltatók közül azonban csak a Deezer fontolgatja a bevezetését. 2017-ben a Midemen a szolgáltató vezetője azt mondta, hogy akár már abban az évben áttérhetnek rá. Ez azonban nem történt meg, és azt sem tudni, mire vezetett a felhasználó-központú rendszer belső vizsgálata.

A Spotify-tól talán egymillió dollárnál is több jogdíjat szerző bolgár csaló esete – amiről itt írtunk részletesen – újabb érv, hiszen egy felhasználó-központú rendszerben akármekkora hamis hallgatottságot produkál valaki az algoritmusokkal, előfizetési díjának csak 70%-át fogja visszakapni, ha nincsenek valódi hallgatói.

Ezért is írta a brit Music Managers Forum vezetője írta egy posztban, hogy a menedzserek között egyre nagyobb a felhasználó-központú rendszer támogatottsága. A hasonló csalások kizárása mellett igazságosabb és átláthatóbb elszámoláshoz vezetne – írja Annabella Coldrick.

Ugyanakkor a menedzser elismeri, hogy bonyolult lenne bevezetni a rendszert. Többek között azzal járna, hogy megszűnne az, hogy egy-egy lejátszás ugyanannyit ér. Ha valaki tízszer annyi zenét streamelne egy hónapban, mint egy másik felhasználó, az előfizetési díjából tizedannyi jut egy számra.

Logikusnak tűnik, hogy a felhasználó-központú felosztás a kevés, de elkötelezett rajongóval bíró rétegelőadóknak, műfajoknak, a kis piacoknak kedvezne. Ez azonban főként feltételezés, amit adatokkal is jó lenne alátámasztani. A Music Ally cikke részletesen végigveszi az eddigi kutatásokat. Azt, hogy a Deezer és az adatokat szintén elemző francia jogkezelő mire jutott, nem hozták nyilvánosságra.

Egy norvég-dán kutatás a Tidal-előd Wimp adataival arra jutott, hogy a legnépszerűbb 5000 előadó és a legnagyobb 4 kiadó bevételei alig csökkennének a felhasználó-központú rendszer bevezetésével. Egy másik, szintén a Wimp adatai alapján arra jutott, hogy a felső 1% még jól is járna az áttéréssel, a középmezőny (1000-től 5000-ig a népszerűségi listán) viszont rosszul.

Mindkét elemzés azt mutatta, hogy a helyi előadóknak kedvezne a felhasználó-központú elszámolás: kb. 10%-kal nőne a jogdíjuk. Olyan rétegzenék, mint a jazz vagy komolyzene szintén jobban jönnének ki.

Ugyanakkor egy újabb finn kutatás szerint a felhasználó-központú felosztás a piramis csúcsáról az aljára csoportosítana át pénzt.

A Music Ally szerint a legjobb érv talán az, hogy ha közvetlenebb a kapcsolat az előfizetési díj és a zenészeknek járó összeg között, az talán több rajongót terelne az előfizetés felé.



Kategóriák:Hírek

Hozzászólás

%d blogger ezt szereti: