Neves közgazdász elemezte a YouTube piactorzító hatását

A közös jogkezelők nemzetközi szövetsége, a 4 millió alkotót képviselő CISAC rendelte meg a tanulmányt, ami a semleges tartalomszolgáltatókról szóló, nekik a jogsértő tartalmak eltávolítása esetén mentességet („biztonságos kikötőt” – safe harbour) nyújtó, immár – mint a CISAC sajtóközleménye írja – negyedszázados törvényi szabályozás közgazdasági hatásaról szól. Felületes kritikusok talán könnyen elintézhetik azzal, hogy nem meglepő, hogy a CISAC által rendelt tanulmány alátámasztja a jogkezelők és más zeneipari szervezetek által hangoztatott érveket – azonban a szerző igazi szaktekintély a területen. Stan Liebowitz a University of Texas at Dallas professzora, a fájlmegosztók hatásáról szóló tanulmányát a legfelsőbb bíróság egyik bírója is idézte véleményében, a Microsoft elleni versenyjogi vizsgálatban szakértőként hallgatták meg, a kérdésről szóló könyvére sokan hivatkoztak; legtöbbet idézett kutatásai az ún. útfüggőségről szólnak. Az egyik első olyan kutatóközpont vezetője, amely a szerzői jogok és az internet kapcsolatával foglalkozik.

Tanulmányának – ami innen teljes egészében letölthető – fő következtetése ismerős annak, aki követte az elmúlt évek vitáit: a semleges tartalomszolgáltatóknak nyújtott védelmet kihasználják az olyan oldalak, amik nem is léteztek a törvény meghozásakor, mint a YouTube; így torzítják a piacot, kedvezőtlen helyzetbe hozva a katalógusukat jogosító szolgáltatókat (pl. a zenei stream szolgáltatókat). Azonban a tanulmány ennél mélyebbre is megy.

Gyakran elhangzott, hogy amikor a felhasználói tartalmak feltöltésére építő szolgáltatások jogosítási szerződéseket kötnek, akkor olyan előnyös alkupozícióban vannak (hiszen a kérdéses, jogosítandó tartalmak így is, úgy is ott lesznek), amivel a piaci ár alatti jogdíjakat tudnak kialkudni. Liebowitz szerint a gazdasági hatás ennél mélyebb, hiszen a piactorzítás azt is jelenti, hogy a tartalmakat előzetesen jogosító szolgáltatások kevesebb felhasználót és így kevesebb bevételt tudnak szerezni, mint ha nem volnának kedvezőbb helyzetben lévő versenytársaik. Ennek gazdasági hatását egyelőre nem lehet kiszámolni, de Liebowitz szerint a rendelkezésre álló adatok alapján így is nyilvánvaló, hogy ezen a közvetett módon is jelentős bevételektől estek el a jogtulajdonosok.

Az értékhézag

A value gap-ről fordított kifejezés a digitális piacon jelenleg nem realizálódó zeneipari bevétel jelenségét írja le. A bevételkiesést az előadók, a szerzők és a zenébe fektetők szenvedik el, elsősorban a videomegosztó platformok (ezen belül is a YouTube) működése során. A platformok ingyenes, hirdetésalapú működése miatt a streaming szolgáltatók is kénytelenek ingyenes, hirdetésalapú szolgáltatásokat nyújtani, ami további bevételkiesést okoz. Ez a jelenség fokozottan sújtja a közép-kelet-európai piacot, így Magyarországot is. Amellett, hogy súlyos piaci zavarokat okoz, az értékhézag leértékeli a szerzői jog által védett tartalmakat is. Hogy pontosan milyen és mekkora károkat okoz a jelenség Magyarországon, egy közgazdasági elemzésből derül majd ki, amely jelenleg készül és még idén megjelenik.

A YouTube, a legnagyobb – bár a tanulmányban nem kizárólagosan vizsgált – ilyen szolgáltatás esetében ott van még az a plusz hatás, hogy az nem egy önálló cég, hanem a Google (Alphabet) része, így nem a saját bevételeinek maximalizálása az üzleti célja, hanem az, hogy a cégcsoport egésze számára a lehető legnagyobb bevételt termelje meg. Ez azt jelenti, hogy a Google számára a YouTube-felhasználók viselkedéséről keletkező adatok olyan értékesek (hiszen felhasználhatók a reklámelhelyezések optimalizálásában), hogy nagyobb mennyiségű adat (tehát felhasználó) megszerzése érdekében megéri kevesebb reklámot elhelyezniük a videók mellé, mint egy olyan cégnek, amelynek a reklámbevételek maximalizálása a célja. Így más oldalak vagy kevesebb felhasználót (így bevételt) szereznek, vagy nekik is csökkenteniük kell a reklámok mennyiségét (így a bevételt).

A YouTube gyakori érve, hogy valójában jóval többet teljesít, mint a törvényi előírás, hiszen a Content ID rendszer azonosítja és a jogtulajdonos kérése esetén automatikusan monetizálja vagy akár el is távolítja a jogsértő videókat. Liebowitz szerint azonban a cégnek közgazdaságilag nem érdeke, hogy a tartalomfelismerő rendszerét optimalizálja, hiszen ezzel alkupozícióját gyengítené. Ez nem csak elvi feltételezés: a tanulmány példákat is hoz arra, hogy a Content ID tökéletlenül működik.

 

 



Categories: Hírek

Tags: , , , , ,

1 reply

Trackbacks

  1. A zene pénz, de a legtöbb tech vállalat nem szeret érte fizetni | Lángoló

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .