Pénzért vásárolható a hely a playlisteken – vagy legalábbis a kurátorok figyelme

Sokszor írtunk már a playlistek jelentőségéről; aki kicsit is figyeli a zenei életet, tudja, hogy a befutás legjellemzőbb mai módja az, hogy egy szám felkerül egy kisebb playlistre, majd ha jók a mérőszámok (nemcsak a lejátszások, illetve átugrások, hanem például a számot elmentő felhasználók aránya – lásd itt), akkor felfigyelnek rá az egyre nagyobb playlistek szerkesztői is. A tőzsdére lépést előkészítő beadványokban az olvasható, hogy a Spotify-on eltöltött idő egyharmadában playlisteket hallgatnak a felhasználók, míg 2016-ban ez kevesebb mint 20% volt.

Aligha meglepő, hogy ezt a komoly lehetőséget különféle, félig-meddig, vagy egyáltalán nem legális módszerekkel sokan ki akarják használni. A Billboard 2015-ben írt a payola új formájáról (playola névre keresztelve ezt); akkoriban egy névtelen forrás szerint egy néhány tízezer követővel bíró playlistre 2000 dollárba került felrakatni egy számot, a legnépszerűbbekre akár 10,000 dollár is lehetett (0,5-2,7 millió forint). A Spotify a felhasználási feltételek ezután megjelent változatában tiltotta meg explicit módon ezt a gyakorlatot. A kérdés azóta is sokszor előkerül. A nagy stream szolgáltatók által alkalmazott kurátorok minden alkalmat megragadnak, hogy tagadják, pénzért be lehetne kerülni a playlistekre. A BuSH-on a playlistekről szóló beszélgetésben is előkerült ez, a résztvevők szintén tagadták, hogy ez komoly jelenség volna (lásd részletes beszámolónkat).

Azonban a Daily Dot “a Spotify playlistek virágzó feketepiacáról” szóló nagy cikke szerint igenis létezik a jelenség, sőt, számos szolgáltatást is részletesen bemutat a lap. A másik oldalról pedig például egy olyan menedzsert, az atlantai rapszcénában dolgozó s Cody Patricket, aki kilenc különböző szolgáltatást is igénybe vett, hogy klienseinek zenéjét népszerűsítse a Spotify-on.

A Daily Dot szerint létezik az a jelenség, hogy egyszerűen meg lehet vásárolni a felkerülést; különféle árak vannak a követők számától és a playlisten belüli elhelyezkedéstől és az ott eltöltött időtől függően. Cody Patrick azt mondja, 25-100 dollár (6-25 ezer forint) között mindenféle árral találkozott már. Egy másik megszólaló szerint egy “prominens playlist” 1000, vagy akár 5000 dollárt (250 ezer – 1,3 millió forint) is kérhet, míg mondjuk egy 90 ezer követővel bíróra 100-200 dollár bekerülni. Az árak nagyon elszabadultak: nem is olyan rég, 2016-ban még 5 dollár volt a bekerülés ára. A Spotify közleményben tagadja, hogy playlistjeire meg lehetne vásárolni a bejutást. Ugyanakkor a fent leírt mechanizmus miatt mégis sokan úgy érzik, megéri fizetni a kisebb, de azért már jelentős táborral bíró playlistekre felkerülésért is, hiszen ha a közönséget megragadja a dal, akkor innen indulhat az út felfelé.

Több szolgáltatás működik teljesen nyíltan a neten, amik nem azt ígérik, hogy pénzért eljuttatják a dalt a playlistekre, hanem azt, hogy a kurátorok, bloggerek és “véleményvezérek” ténylegesen meghallgatják a nekik eljuttatott számokat, és írnak róla visszajelzést. Az viszont rájuk van bízva, hogy felteszik-e a dalt a playlistre. A cikkben említett JamLister (korábban SpotLister) playlistekre fókuszál, már 13 ezer ilyennel dolgozik, összesítve 11,7 millió követővel. A SubmitHub rendszerében bloggereknek, Soundcloud- és YouTube-csatornáknak, rádiós szerkesztőknek is lehet küldeni dalokat, akik összesítve 52,2 millió hallgatót-olvasót érnek el. (Az oldal leírása szerint a legfontosabb blogokat a Spotify és az Apple Music szerkesztői is követik, és találnak ott új zenéket.)

Ez a két szolgáltatás tehát a figyelemért, rászánt időért kér pénzt; a JamLister minden befizetett dollár után 0,24 dollárt utal tovább; a SubmitHubról ez az adat nem derül ki. Utóbbi szolgáltatás akár ingyenesen is használhatják az előadók, a pénzért vásárolt kreditek, amikből a blog, playlist nagyságától függően kell költeni, a garantált meghallgatást (pontosabban legalább 20 másodperc meghallgatását) biztosítják. A Daily Dotnak nyilatkozó alapító, Jason Grishkoff (maga is blogger) azt mondja, átlag két percet szánnak a véleményvezérek a dalokra, és nagyjából 90%-ukat visszautasítják; de szerinte az elutasító üzenet is nagyon fontos lehet egy feltörekvő előadónak, segít például eldönteni, hogy érdemes-e PR-osra költenie. (Hasonló – csak bloggerekre, nem playlist-készítőkre fókuszáló – szolgáltatásról egyébként már 2014-ben írtunk.)

A cikk szerzője egy helyen úgy fogalmaz, hogy mindez a rendszer kijátszása; a szolgáltatások vezetői viszont arról beszélnek, hogy a céljuk a major kiadók túlzott befolyásának ellensúlyozása. Ami viszont biztosan nem a szürke zónába tartozik, az a hamis lejátszások, illetve playlistek esetén hamis követők generálása, például a Streamify segítségével. De van egy ennél kevésbé ártalmas gyakorlat is: ahogy korábban Soundcloud-követőket, úgy manapság gyakran playlist-követőket szereznek az ilyeneket is fenntartó oldalak mondjuk egy-egy ingyenes letöltésért cserébe (és persze még mindig gyakran e-mail listákra feliratkozókat is gyűjtenek így). Ennek csak az a hátránya, hogy az így szerzett követők gyakran nem igazán aktívak. Ezért a SubmitHub a rendszert használó előadóktól elkért adatok alapján nemcsak a követők számát közli, hanem azt is, hogy egy-egy playlist jellemzően hány meghallgatást tud generálni a felkerült számoknak. A katalógusukat amúgy is érdemes nézegetni, hiszen rendkívül alapos összefoglaló sok blogról, csatornáról, playlistről.

A Daily Dot is említi, amiről az említett BuSh-beszélgetésben elhangzott, hogy a kurátorok elérhetőségét meg lehet találni, meg lehet őket keresni (gyakran mondják, hogy előbb érdemes valódi kapcsolatot kialakítani velük, nem rögtön a saját zenénkkel támadni) – azonban ez hosszadalmas út, és sokan úgy érzik, hogy ha pénzt is tesznek a megkeresés mellé, akkor az segít kiemelkedni a tömegből. Ami hatalmas: a SubmitHub napi 10 ezer beadott számot kezel.

submithub



Kategóriák:Hírek

Címkék:, , ,

Hozzászólás

%d blogger ezt szereti: