Mit tanulhatnak a mosógépgyártók a zeneipartól?

“Tavaly novemberben Marc Engel, az Unilever ellátási láncokért felelős vezetője mesélt nekem a Spotify nagyszerű algoritmusáról. Rögtön elő is fizettem a prémium szolgáltatásra, és azóta is lenyűgöz az élmény” – így kezdődik Kevin O’Marah cikke, ami a Forbeson jelent meg. Már ebből is látszik, hogy nem egy szokványos zeneipari elemzésről van szó. A szerző teljesen külső nézőpontból, az ellátási láncok (supply chain) elismert szakembereként tekint a Spotify sikerére (amit például a tőzsdére lépés mutat), és azt vizsgálja, más iparágak mit tanulhatnak ebből.

A fő gazdasági kérdés az, hogy amikor a “szűkösség” eltűnt a zenei piacról, tehát korlátlanul és minimális befektetéssel hozzáférhető ha nem is minden, de rengeteg zene, akkor hogyan lehetséges, hogy a “termék”, tehát a zene ára nem csökkent nullára? (A “szűkösség koráról” a “bőség korára” áttérés volt korábban egy másik, nagy figyelmet kiváltó elemzés alapvető tézise is.) A szerző válasza az, hogy a Spotify-előfizetők lényegében “azért a szakértelemért fizetnek, amit abba az algoritmusba kódoltak bele, ami a tartalmakat eljuttatja a fogyasztóhoz”. Persze ez az a pont, ahol a zene felől közelítő elemzők felhorkanhatnak; mint arról korábban írtunk, Blake Morgan zenész-szerző nagy port felvert írást szentelt annak, hogy a Spotify alapvető hibája, hogy azt hiszik, hogy a termékük a Spotify – miközben valójában a zene a termék.

Kevin O’Marah szerint mindenesetre a Spotify sikere megmutatja az egyik lehetséges választ, amit a digitalizás kihívására adhat egy iparág. A zeneipart ez a “diszrupció” hamar elérte, hiszen itt a termék a digitális átalakulás óta nagyon könnyen másolható és terjeszthető, a lejátszó eszközök pedig olcsók és igen elterjedtek. Ezzel együtt egészen más iparágakban is felhasználhatók a stream tanulságai. “A lényeg az, hogy olyan termékkel álljunk elő, ami az internet segítségével folyamatosan optimalizálja a maga működését.”

Mit jelent ez? Mint O’Marah írja, nemrég egy, az ellátási láncokkal foglalkozó konferencián olyan különböző iparágak képviselői találkoztak, mint a gyógyszeripar, a fogyasztói és háztartási elektronika, légi utazás. “A beszélgetés minduntalan visszakanyarodott a termék-mint-szolgáltatás üzleti modelljéhez”. Ez akár a mosógépekre is érvényes lehet, pontosabban az “okos mosógépekre”, amik víz- és energiatakarékosan mosnak, és az ezt irányító, folyamatosan fejlesztett algoritmus az internet segítségével jut el hozzájuk. Maga a fizikai termék, adott esetben a mosógép hosszú ideig működőképes marad, a gyártó pedig az algoritmus folyamatos frissítéséhez szükséges előfizetői díjon keres, és nem (kizárólag) a fizikai termék megvásárlásán.

Tehát mint a Spotify-nál, itt is az algoritmus a termék, “a fogyasztó pedig a folyamatos, személyre szabott alkalmazásért fizet”. Mi több, a Spotify sikere azt jelenti, hogy a cég elkezdte hozzászoktatni az embereket ahhoz, hogy “havi díjat fizessenek a szakértelemért. Továbbá azt is megmutatta, hogy úgy is lehet pénzt keresni, hogy nem a szűkösség okozta magas árakból húzunk hasznot.”



Kategóriák:Hírek

Címkék:,

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: