A Music Business Worldwide A világ legnagyobb dalszerzői sorozatát említettük már az ebben megjelent nagyszerű Benny Andersson-interjú kapcsán.
A legutóbbi interjúalany, James Fauntleroy II Anderssonnál jóval fiatalabb, a mai popzene csúcsai közelében mozgó szerző. Dalszerzőként négy Grammy-díjat nyert, dolgozott többek között Rihanna Rated R és Anti- című albumain, Bruno Mars 24K Magic és Justin Timberlake The 20/20 Experience című lemezein több dalban társszerző volt – utóbbin mindegyikben. Énekesként is több slágerben szerepelt, több EP-t előadóként is megjelentetett.
A legérdekesebb az, hogy Fauntleroy kifejezetten az ellenkezőjét mondja annak, ami minden „hogyan érvényesüljünk a zenei világban” gyűjtemény visszatérő alapelve: ő ugyanis nem figyel kifejezetten a kapcsolatépítésre. Igaz, hozzáteszi: „nem tanácsolom senkinek, hogy ne networköljön, mert az hasznos lehet, kialakulhatnak kapcsolatok. De ami engem illet, én inkább szeretek egy helyben maradni, és arra figyelni, hogy amit csinálok, az nagyon jó legyen. Ha tényleg az, akkor az emberek hallani fogják, beszélni fognak róla. Csak dolgoztam, dolgoztam, dolgoztam, és egyre többen felfigyeltek rám, és megkerestek újabb munkákkal” – foglalja össze a karrierjét.
Persze hozzá kell tenni ehhez, hogy Fauntleroy Los Angeles-i. Itt énekelt először az iskolai kórusban („utána odajöttek a lányok, mondták, hogy milyen jó voltam… ekkor gondoltam először arra, hogy jó ötlet lenne zenével foglalkozni”); aztán a több együttes után háttérvokalistának bekerült 1500 or Nothin’ csoportba. Ez a zenészekből, zeneszerzőkből, producerekből és kliprendezőkből álló kollektíva olyanokkal dolgozott többek között, mint Jay-Z, Kanye West, Snoop Dogg és az emíltett Justin Timberlake és Bruno Mars. Ide úgy került be, hogy templomban hallották énekelni, és megkérdezték, hogy tud-e háttérvokálozni. „Nem tudtam, de persze igent mondtam”. A következő lépés ugyanez volt: „megkérdezték, hogy tudok-e dalokat írni, amit szintén nem tudtam, de hazudtam és igent mondtam. Azt gondoltam, bármire képes vagyok. Adtak egy CD-t tele alapokkal, és ezek közül kettőre írtam egy-egy dalt.” Mint mondja, lehet, hogy nem is a túlzott önbizalom vezette, hanem inkább az, hogy „nem gondoltam, hogy ez valami nagy szám lenne.”
James Fauntleroy II első slágere
A harmadik dalát Teddy Riley-val közösen írta; a legendás producer egyik igen nagy hatású vívmánya volt például az addig egymástól távol álló R&B és hiphop összehozása a new jack swing műfajban, a nyolcvanas évek második felében. Ez a dal már meg is jelent, pénzt kapott érte; „előtte nem is tudtam, hogy fizetést kaphatsz azért, hogy dalokat írsz. Amikor ez kiderült, akkor elkezdtem komolyan venni a dolgot” – mondta nevetve.
Első zeneműkiadós szerződése nagyon vacak volt; „de arra gondoltam, hogy valaminek a 10%-a az több, mint a semmi 100%-a; vacak szerződés volt, de lehetőségeket nyitott meg.” Ezután jöttek a munkák Rihannával, Justin Timberlake-kel. Utóbbinak köszönheti, hogy „magas szinten elkezdtek jegyezni dalszerzőként, mert ebben az iparágban ha csinálsz valamit, egy hét múlva már senkit nem érdekel” – mondta erről, korábbi állításainak némiképp ellentmondva.
Fauntleroy azt mondja, még messze van az olyanoktól, mint Babyface, Dianne Warren és Rod Temperton (mindegyiküket ismeri), és nem tudja, hogy a zeneipar mai állapotában el lehet-e egyáltalán még érni az ő szintjüket. De azt mondja, nem elsősorban kitűzött célok érdeklik. „Ha eléred a célodat, az csak múló öröm, és aztán tíz másik cél áll még előtted. Ami igazán élvezetes, az az, ahogyan eléred a célodat, az út, ami odavezet.”
Bruno Mars eredetileg ehhez a dalhoz hívta társszerzőnek, aztán úgy alakult, hogy maradt még
Categories: Hírek
Leave a Reply