Hét szerző, tizennégy énekesnő, egy év: egy dal útja a toplistáig

Sok szó esik arról, hogy manapság majdnem minden slágert legalább fél tucat szerző ír. A végső verzióban a Zedd, Maren Morris, Grey előadóhármas nevéhez kötött The Middle összesen hét szerző munkája, és kalandos sorsába bepillantva sok minden kiderült a mai mainstream popiparról – bár ennek a dalnak az átlagnál is bonyolultabb volt az útja. A Variety az egyik, a dalt kezdeteitől fogva kísérő szerző, Stefan Johnson segítségével rekonstruálta a történetet; a New York Times pedig egy tömörebb, több résztvevőt is megszólaltató, demóverziókkal és chatelésekből vett idézetekkel is illusztrált videót készített a témáról. (A neves lap egyébként egy videósorozatot indított el ezzel Diary Of A Song címen, ami a mai mainstream popzene kulisszatitkaival foglalkozik majd.)

A Middle kiindulópontja a Monsterz & Strangerz Los Angeles-i dalszerző-producer csapat és Sarah Aaron ausztrál dalszerző közös munkája volt; ők korábban egy dalszerző táborban találkoztak. A dal a producerek egy érdekes “wurlitzer-riffjéből” indult ki, ami megihlette Sarah Aaront, és viszonylag hamar megírta és fel is énekelte a szöveget és a fő dallamot. Ez 2017 januárjában történt, a következő két hónapban csiszolták véglegesre a demót.

Ezt először Demi Lovato menedzsere kapta meg, májusban rögzítették is vele. Aztán kiderült, hogy ebből mégsem lesz megjelenés, mert az énekesnő egy másik dalt akar kihozni single-ként, ugyanis az általa választott irányhoz a Middle túl popos. Ezután a BMG zeneműkiadó közvetítésével jutott el a feltörekvő, nemcsak producerkedő, hanem előadóként is már egy komoly slágert jegyző Grey duóhoz, illetve az EDM-hullámmal az élre tört DJ-producer Zeddhez. Ők elkészítették a végleges(nek szánt) alapot.

Ehhez kerestek énekeseket. Először Camilla Cabello került szóba, akinek tetszett is, fel is énekelte – csak aztán a Havana című száma a toplista élére került, és nem akart másikkal kijönni ennek árnyékában. Ezután Tove Lo, Carly Rae Jepsen és más sztárok énekeltek fel egy-egy verziót, nagyjából egy tucat készült, de egyik sem volt olyan jó, mint Demi Lovato és Camilla Cabello. “Olyat kerestem, aki ugyanazzal a mögöttes tartalommal énekli el, mint Sarah, csak jobban” – mondta erről Zedd, utalva az eredeti dalszerző demóvokáljára. (Egyébként a New York Times videója alatt sok kommentelő írja, a dalszerző éneke tetszett neki a legjobban.)

Novemberben találtak rá a Nagy-Britanniában már népszerű, az Egyesült Államokban kevéssé ismert énekesnőre, Anne-Marie-ra. Az ő énekével készült verzióhoz már borítókép is készült, kitűzték a megjelenés időpontját. Amikor kiderült, hogy a Target szponzorálásával a Grammy-gála idején, nagy kampánnyal övezve lesz a dal premierje, akkor derült ki egyben az is, hogy Anne-Marie egy másik sztárproducerrel, Marshmellóval is készített egy számot (Friends), és Zedd nem akarta, hogy ő egy héttel később jöjjön ki egy dallal, amiben ugyanaz az énekesnő szerepel. A Warner/Chappell zeneműkiadó és a Warner kiadó közti kapcsolat is közrejátszott abban, hogy az utóbbihoz szerződött Anne-Marie inkább az előbbihez tartozó dalban énekelt.

Végül Maren Morris mentette meg őket, aki felkérés nélkül készített egy demót; nemcsak hogy nem tudtak erről a producerek, de még csak a – country-ban amúgy komoly sikert elért – énekesnőt sem ismerték. Az ő “nashville-i ízeket” is tartalmazó verziója volt mindenki szerint a legjobb, úgyhogy nagyjából egy évvel a dal megszületése után felvették a vokáljákt; készült még egy új bridge, néhány újabb díszítés került az alapba, és végül megjelenhetett a dal. A Billboard Hot 100 listán az 5. helyik jutott, a poprádiós toplistán az elsőre. A Mahasz rádiós listáján pedig a 8. helyig jutott el.



Kategóriák:Hírek

Címkék:, , , , , ,

Hozzászólás

%d blogger ezt szereti: