A kapcsolatépítés legfontosabb szabályai

Ezer, a kapcsolatépítés fontosságát hangsúlyozó cikkre jut egy olyan – mint például blogunkon ez -, ami szerint vannak, akiknek enélkül is sikerült megcsinálniuk a szerencséjüket. Az egyik amerikai közös jogkezelő, a BMI hírlevelében megjelent írásban egy, a zeneipari networking témájában több könyvet is író Dan Kimpel mondja el az alapszabályokat. Tekintettel van arra, hogy nem minden zenész, szerző jó ebben ösztönösen (vannak, akik éppen ellenkezőleg), ám tanácsait azoknak is érdemes megfogadniuk, akik kifejezetten társasági lények.

Előre bocsátja, hogy “bár a kapcsolatépítés néha közvetlen hasznot is hoz, alapvetően a jövőd érdekében csinálod. A legértékesebb kapcsolatok azok, amiket olyanokkal alakítasz ki, akik pályájukon nem nálad feljebb tartanak, hanem akikkel egy szinten. Ha tartalmas, valós kapcsolatokat alakítasz ki, akkor az mindenegyik fél pályáját segítheti.”

A legfontosabb tanácsok pedig:

  • Önmagat adjad, ne alakíts ki “alternatív személyiséget”. Ugyanakkor figyeld meg, hogy a személyiséged mely vonásai váltják ki a legpozitívabb válaszokat másokból, és társaságban ezekre helyezd a hangsúlyt.
  • A hatékony kapcsolatépítés nem rólad szól, hanem a másik emberről, és arról, ő hogyan reagál. Kérdezz, mutass valódi érdeklődést. Így keltheted fel leginkább az érdeklődést saját magad iránt.
  • Az iparági eseményekre érdemes korán érkezni, megfigyelni “a hely energiáit”. Ha nem körbe-körbe jársz, hanem találsz magadnak egy helyet, ahol mindenki megfordul (mondjuk gyakran a bár közelében), akkor hatékonyabb lehetsz.
  • Annál van az előny, aki elindítja a beszélgetést. Érdemes olyan általánosabb kérdéssel kezdeni, ami arról szól, ahol éppen vagytok, vagyis jobb a “Miért jöttél el erre a konferenciára?”, mint az általánosabb “Te mit csinálsz?” A nyitott kérdések sokkal inkább segítik a beszélgetést, mint azok, amikre egyszerű igennel, nemmel lehet válaszolni.
  • Ha valaki megkérdezi tőled, mit csinálsz, legyen készen egy 20-30 másodperces, részletes válaszod. Dan Kimpel példája: “Énekes-dalszerző vagyok Ohióból, három hónapja költöztem Nashville-be. Alapvetően a szövegírásban utazom, történetmesélő, modern country-dalokban vagyok a leginkább otthon.” És ezután érdemes visszadobni a kérdést: “És te?”
  • Az iparági eseményeken érdemes valami feltűnőbb ruhadarabbal, kiegészítővel készülni, ami jó kiindulópontja lehet egy beszélgetésnek: “egy érdekes nyakkendő, trikó, kitűző, sapka vagy egyéb ruha”. Persze még a józan ész határain belül…
  • Ahelyett (vagy mellett), hogy neked mit adhat egy kapcsolat, tedd fel a kérdést: te mit tudsz adni? A hosszú távú cél egymást segítő, hasonló gondolkodású kreatív partnerek közösségének kialakítása.
  • Ha egy csoportban valakivel szemkontaktusra léptél, már beléphetsz a beszélgetésbe. De figyelj arra, hogy magánjellegű beszélgetéseket ne szakíts meg.
  • Ha összefutsz valakivel, akivel korábban már találkoztál, mutatkozz be újra, és a neved mellett mondd el azt is, hol találkoztatok korábban. Nem jó stratégia önmagad lekicsinylése (“biztos nem emlékszel rám, de már találkoztunk”), sem az, ha a másikat esetlegesen kellemetlen helyzetbe hozod egy “ugye emlékszel rám?” kérdéssel.
  • Érdemes a zenei körökön kívül is gyakorolni azt, hogyan tudunk emberekkel kapcsolatot létesíteni, és megfigyelni azt, hogyan reagálnak. “Lehet, hogy meg fogsz lepődni azon, amit tapasztalsz” – mondja Dan Kimpel.

Artisjus díjátadó

A kép az Artisjus-díjátadón készült



Kategóriák:Hírek

Címkék:, ,

Hozzászólás

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.

%d blogger ezt szereti: