Cenzúrázni fogja az EU az internetet? 6 tévhit cáfolata

Az elmúlt hetekben számos cikk foglalkozott azzal, hogy az Európai Unió új szerzői jogi szabályozása súlyos károkat fog okozni az internetezők számára. A másik oldalon a művészek, alkotók az ellen tiltakoznak, hogy az olyan platformszolgáltatások, mint a YouTube vagy a Vimeo az ő műveikből építenek üzletet, de a haszonból az alkotók maguk már alig-alig részesülnek. A cél pedig nem a tartalom szűrése, hanem az, hogy a kifejezetten profitorientált internetes cégek tisztességesen működjenek. Az Európai Parlament július 5-én szavaz majd az új szabályozásról, az eredmény pedig egészen új helyzetet teremthet majd. 

A most hatályban lévő szabályozás 17 éve született, azóta az internetes tartalomfogyasztási szokások gyökeresen megváltoztak. Ezért bőven időszerű a szabályozás reformja. Akárhogyan is alakul a július 5-i plenáris szavazás, az alkotók (a neten elérhető zenék, filmek, stb. szerzői) és a nagy multicégek számára is új korszak kezdődik majd.

Az egész szabályozásváltozásból a 13. cikk vált ismertté a szélesebb közönség számára. Éppen ez az a cikkely, amelyik az interneten közzétett művek alkotóinak javadalmazását járja körül, vagyis azt, hogy a nagy tartalomszolgáltató platformok a profitjukból méltányos részt juttassanak azoknak az alkotóknak, akiknek a műveit használják.

A dalszerzők, zeneszerzők, producerek vagy más kreatív szakmát gyakorlók álláspontja evidensnek tűnik: a jogi szabályozás biztosítsa számukra, hogy az online platformszolgáltatók (azaz a Youtube, a Vimeo, a Daily Motion és társaik) fizessenek tisztességesen a műveik használatáért, és ne az alkotók valamint az európai kreatív ipar rovására növekedjenek ezek az internetes óriáscégek. Ez a nézőpont nem csak a szerzők érdekeit tükrözi, hanem a Spotify-hoz hasonló szolgáltatóknak is segítene tisztességes piaci körülmények között működni. A platformszolgáltatók (pl. Youtube) a jogszerűen működő, jogdíjat fizető streaming szolgáltatókkal (pl. Spotify, Netflix) versenyeznek ugyanazért a közönségért. A 13. cikk szabályozásának nem a szűrés a lényege, hanem az, hogy a kötelezettségek is egyenlően terheljék őket – tehát a platformoknak is engedélyt kelljen kérniük a felhasználáshoz.

A fentiekről szóló javaslatot az Európai Parlament illetékes jogi szakbizottsága múlt héten elfogadta 15 szavazattal és 10 ellenszavazattal. Ez az eredmény viszont korántsem jelenti azt, hogy a tech cégek és az alkotók csatáját” utóbbiak nyerték volna. A legnagyobb tech óriások az EU történelmében még soha nem látott lobbival harcolnak a saját érdekeikért. 2016-ban a Google például 5,5 millió eurót költött csak EU-lobbira.

Részben ennek a gigantikus mozgósításnak az eredményeként jelenhetnek meg túlzó állítások és álhírek az interneten, miszerint például majd a mémeknek is végleg búcsút inthetünk. Íme négy elterjedt tévhit és ezek cáfolata.

Tévhit #1: „A 13. cikk cenzúrázni fogja az egész internetet”

A cikkelyt elég csak felületesen átolvasni ahhoz, hogy ezt megcáfoljuk. A 13. cikk a felhasználók által feltöltött tartalmat (UUC-t) közvetítő oldalakra vonatkozik. Attól még természetesen nem változna meg az egész internet, hogy a jogvédett tartalmak felhasználása szabályozva lenne bizonyos szolgáltatóknál. Nem az a célja a szabálynak, hogy innentől szűrve legyen minden online elérhető videó vagy zene, hanem az, hogy az ott nézett, osztott, hallgatott tartalom eredeti tulajdonosainak érdekei is megjelenjenek végre a képletben. A kulcsszó az együttműködés – az alkotók és a szolgáltatók között.

Egyébként a szolgáltatók nagy részének nem is kellene emiatt a nulláról új technikai megoldásokat keresnie vagy költeni ilyenekre, hiszen a náluk megjelenő tartalmakat már most is automatikusan vizsgálják – igaz, kizárólag a saját üzleti céljaiból tették eddig ezt, és a szűrőalgoritmusok közel sem működtek tökéletesen.

Tévhit #2: „Korlátozásokkal tudjuk majd használni az internetet”

A felhasználókra nézve semmilyen korlátozást vagy kötelezettséget nem vezetne be az új szabályozás, kizárólag a platformszolgáltatásokat és a tartalom jogtulajdonosait érintik majd a változások. Sőt: felhasználóként egyszerűbb lenne tartalmat megosztani, mert minden szükséges engedélyt a platformszolgáltatóknak kell majd beszerezni. A jogtulajdonosoknak pedig biztosítani kell, hogy ezek az engedélyek valóban lefedjék az összes (nem kereskedelmi célú) felhasználást.

Tévhit #3: „A blogoldalak, a nyílt forráskódú szolgáltatások és a Wikipédia-típusú weboldalak jövője veszélybe kerül”

A 13. cikk a szolgáltatások egy meghatározott körét érinti, különösen azokat, amelyek profitszerzési céllal tárolnak és tesznek elérhetővé jogvédett tartalmat. A non-profit jelleggel működő oldalak és az olyan szolgáltatások (pl. blogok), ahol a jogvédett tartalmak jelenléte másodlagos, nem szerepelnek az engedélykérésre (jogosításra) kötelezett szolgáltatások között. Az online enciklopédiákat és a nyílt forráskódú szolgáltatásokat külön nevesítik, mint engedély beszerzésére nem kötelezett szolgáltatásokat.

Tévhit #4: „A 13. cikk megöli a kreativitást és korlátozza a művészeket is”

Valójában éppen az ellenkezője igaz: míg a jelenlegi szabályozás értelmében a felhasználók által készített tartalomhoz elvileg magának a felhasználónak kellene beszereznie az engedélyeket, mostantól ez a felelősség nem őt fogja terhelni, hanem a szolgáltatót.

Akik most a szólásszabadságra hivatkozva ellenzik a reformot, úgy viselkednek, mintha a világ első autójának megjelenésekor a KRESZ-t ellenezték volna a mozgás szabadságára hivatkozva” – reagált a tévhitre Jean-Michel Jarre az Európai Parlamentben tartott beszédében.

A 13. cikket támogatja a több mint egymillió alkotót képviselő GESAC is. Ha a legkisebb mértékben is veszélyeztetné a véleményalkotás szabadságát az új szabályozás, nem állna mellé ennyi művész” – fogalmaznak a szervezet közleményében hivatkozva arra, hogy online petíciójukat már több mint 32 ezer alkotó aláírta, köztük olyan magyar művészekkel, mint például Palya Bea vagy Malek Miklós. „Mi a szerzői jogoktól és a jogdíjaktól függünk, ez a fizetségünk és az egyetlen hatékony eszköz a kezünkben, amikor a műveink fair felhasználásáról van szó” – áll a nyílt levélben.

A tervezetet egyébként megvizsgálták olyan szempontból is, hogy összhangban van-e az Alapvető Emberi Jogok Chartájával és ilyen szempontból is rendben találták: nem sérti a véleményalkotás szabadságához való jogot és más alapvető jogot sem.

Tévhit #5: „A mémek mostantól illegálisak lesznek”

A paródiák vagy mémek (akár csak eddig), ezután is a szerzői jogi kivételek közé tartoznak az EU-s irányelv szerint, azaz szabadon elkészíthetőek (a magyar szabályozás egyébként másként rendelkezik a paródiákról). A 13. cikk semelyik pontja sem tartalmaz ebben eltérő szabályozást.  Ahogy most is vannak, úgy a jövőben is lesznek viták a paródiák feltöltői és az eredeti szerzők között arról, hogy az a bizonyos paródia vajon engedélyköteles vagy sem. Ami a lényeg: a szerzői jogi irányelv az eddigi gyakorlaton semmilyen irányba nem kíván változtatni. A GESAC még infografikát is készített, hogy megmutassa, nincsenek veszélyben a mémek.

Tévhit #6: „A változás túl sok extra költséget ró a kisebb internetes vállalkozásokra”

A rendelet értelmében a vállalkozásoknak a méretükkel arányosan kell vállalniuk plusz terheket, azaz egy kisebb start-uptól nem várnak olyan szintű intézkedéseket, mint a YouTube-tól. A piacon már fellelhető az automatikus tartalomazonosítók, szűrőrendszerek széles skálája különböző árakon.

Jean-Michel Jarre és számos más híres művész is felszólalt amellett, hogy a jelen helyzet tarthatatlan, idejétmúlt és a most megszülető szerzői jogi reform nagyban befolyásolja, hogy tudnak-e majd új zenék, filmek vagy más művészi alkotások születni. „Ha azt szeretnénk, hogy a jövő Európájának legalább olyan színes legyen a kultúrája, mint amilyen a múltban volt, most kell megteremtenünk hozzá az eszközöket” – hívta fel a figyelmet az ügy fontosságára a művész.

Jean-Michel Jarre az Európai Parlamentben

„A jogalkotás mindig is le volt maradva valamelyest a nagy technikai fejlesztések mögött – és most sem az a célunk, hogy megbélyegezzük az online platformszolgáltatásokat. Az a cél, hogy létrejöjjön a párbeszéd és mi, szerzők, partnerekké válhassunk. A zenék, filmek és más kreatív művek értéke átvándorolt az alkotóiktól azokhoz, akik elérhetővé teszik őket. Paradox módon a kreatív iparágak sosem szárnyaltak annyira, mint most, ha a munkahelyteremtő erejüket vagy forgalmukat tekintjük, miközben az alkotók sosem kerestek ennyire rosszul, mint most. A „hardverek csatáját” már elvesztettük (az összes nagy tartalomszolgáltató cég amerikai vagy ázsiai), legalább a tartalomért vívott küzdelmet nyerjük meg!” – szólította fel a francia zenész az Európai Parlament képviselőit arra, hogy védjék meg a művészek jogait és fogadják el a múlt héten előirányzott javaslatot.

Az szerencsére senki számára nem kérdés, hogy a tizenhét évvel ezelőtti szabályozást aktualizálni kell és a legtöbben azt is elismerik, hogy nem fair az, hogy a internetes óriáscégek járnak jól, miközben a művészek nem remélhetnek tisztességes hasznot az online felhasználásokból.  Az pedig az alkotók nyilvánvaló érdeke is, hogy a leendő szabályozás alkalmazása révén továbbra is a lehető legtöbb emberhez eljuthassanak a zenéik, filmjeik és más alkotásaik.

 

Még több információ a témáról háttéranyagainkban:

 



Categories: Hírek

Tags: , , , , , , ,

Leave a Reply

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .