A 70 éves albumot, “a formátumok királyát” ünneplik

1948-ban adták el az első albumot (pontosabban a Wikipedia szerint ekkor jelent meg az első 33 1/3 fordulatszámú vinyl – korábban több 78 rpm fordulatszámú felvételt csomagoltak egybe könyvszerűen), ezt ünnepli a Nemzeti Album Napon a brit zeneipar több szervezete a BBC Music támogatásával. Különféle rádióműsorok, lemezbolti események, off- és online “zenehallgató bulik” és más programok vezetik majd fel október 13-át, amikor délután 3 óra 33 perckor rajongók, lemezboltok, rádiók és mindenféle, a nagyközönség számára nyitott intézmények “lejátsszák kedvenc albumukat az elejétől a végéig”. Természetesen online kampány, hashtag is van: #NationalAlbumDay.

Az esemény – amit évente terveznek megtartani, a Record Store Dayhez hasonlóan – kommunikációja kissé megosztott: az album ünneplése keveredik azzal, hogy “meg kell menteni” az albumot, hiszen az a “formátumok királya”. A National Album Day hivatalos bejelentése például kifejezetten optimista hangvételű: feltámadt a vinyl, növekszik a zenefogyasztás, és egy felmérésben a válaszadók majdnem 60%-a legalább egy albumot végighallgatott az elmúlt egy hónapban. (Ezt a számot a közlemény magasnak, és nem alacsonynak állítja be.) Közben viszont a BBC a rendezvényt felvezető cikke “az album megvédésének szükségességéről” szól.

Zenészek, lemezboltosok, kiadóvezetők és persze rajongók beszélnek arról, hogy az album az igazi, kerek alkotás, ahol egy művész megmutathatja magát, illetve amiben a hallgató rendesen elmélyülhet, ami nagy hatással lehet az életére. Ez az igazán maradandó alkotás: az utókor a hátrahagyott albumok alapján fogja megítélni a művészeket. Azok a zenekarok, akik kizárólag a slágerekre koncentrálnak, és az albumaik csak inkoherens számgyűjtemények, nem olyan értékesek az idézett nyilatkozatok szerint. (Néhányan úgy vélik, hogy az album “megvédése” leginkább a művészek feladata volna.)

Persze az albumot már nagyjából egy évtizede folyamatosan temetik – gyakran hozzátéve, hogy mindig lesznek, akik írnak és hallgatnak albumokat, csak egyre kevesebben. A Guardian szerzője szórakoztató allegóriával mutatja be, hogy szerinte elhibázott a National Album Day koncepciója: “Képzeld el, hogy zöldséges vagy, és az eper a legkelendőbb terméked. Leginkább gyümölcskosárban szeretnéd árulni, úgyhogy a boltod tele van szépen elrendezett, felcímkézett gyümölcskosarakkal, különféle promóciókkal hívod fel rájuk a figyelmet, ódákat zengesz a gyümölcskosarak nagyszerűségéről.A vásárlók túlnyomó többsége azonban azt csinálja, hogy egy darab epret választ a kassza melletti nagy kosárból, és neki az pont elég. Semmi bajuk nincs a gyümölcskosarakkal, de nem akarnak egy egészet megvenni, akármennyire is ajánlgatod nekik.” A cikk szerint az albumeladások 2010 óta a felükre estek vissza.



Kategóriák:Hírek

Címkék:

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: