Rengeteg zenész küzd lelki betegséggel, de a zeneipar csak most kezd felébredni

Világsztárok tragikus öngyilkosságai (Avicii, Chester Bennington), túladagolásai, illetve gyógykezelései irányítják egyre inkább a figyelmet a zenei karrier és a lelki, mentális zavarok közötti összefüggésre. A probléma persze nem új (lásd például a Recorder 2015-ös cikkét);  az egyedi, a hírekbe bekerülő tragédiák mögötti általánosabb problémákra pedig először egy 2016-ban készült brit felmérés hívta fel a figyelmet.

Több mint kétezer zenész megkérdezése alapján azt találták, hogy a válaszadók 71%-ának voltak szorongásos vagy pánikrohamai, 68,5%-uk küzdött legalább alkalmanként depresszióval. A teljes lakosságra nézve ezek az arányok 20% alatt voltak. Ráadásul a válaszolók többsége úgy látta, hogy nem kap megfelelő segítséget. Idén pedig az Egyesült Államokban készült egy nagy felmérés – amit, főleg az anyagiakra vonatkozó részét itt ismertettünk -, ahol a megkérdezettek több mint fele válaszolt igennel arra a kérdésre, hogy “az elmúlt két hétben érezte-e magát többször is depressziósnak, látta-e helyzetét reménytelennek?”

Ennek a kimagasló aránynak csak egyik oka az, hogy a művészi pálya és az érzékenység összefügg. De ezen túlmenően a zeneipar működése sokak szerint további rizikófaktorokat jelent, miközben a segítségnyújtásra, megelőzésre legalábbis rendszerszinten nem gondolnak. Ez nem azt jelenti, hogy egyes zeneipari szereplők személyesen “rosszat akarnának” – sőt, ők maguk is fenyegetettek sok szempontból -, inkább az iparág bevett működésével, felépítésével van gond.

A Guardian júniusban abból az alkalomból foglalkozott a témával, hogy Nagy-Britanniában elindult az első, kifejezetten zenészeknek szóló telefonos lelki segélyt nyújtó vonal. A cikkben több zenész – köztük a Give Up on Your Health sokatmondó címmel lemezt kiadó, Teeth & Tongue néven zenélő Jess Cornelius – a következő okokat említi, amik mind hozzájárulhatnak lelki problémák kialakulásához:

  • “Nincs összefüggés a tehetséged, a befektetett munkád és a siker között. A legtöbb szakmában a befektetett energia arányos az eredménnyel, itt nagyon sok múlik a szerencsén és azon, ki áll mögéd.”
  • A zenészek esetén nemcsak hogy megítéli a világ az alkotásaikat – ez minden művészeti ágban így van -, hanem ráadásul ez az ítélet gyakran nem kizárólag arról szól, hogy milyen az, amit alkottak, hanem arról is, hogy milyen a külsejük, milyen a színtér megítélése, amihez tartoznak stb. Ha a zenész hajlamos arra, hogy belegondoljon, hogyan fogják kívülről kritizálni, akkor az “nagyon destruktív” lehet az egyik megszólaló szerint.
  • A zenészeknek nincs hivatalos szabadsága, munkaidejük gyakran hosszúra nyúlik, sokszor egészségtelenül étkeznek. Az alkohol és a drogok viszont gyakran kéznél vannak. Tavaly több, blogunkon itt szemlézett cikk foglalkozott azzal, hogy nemcsak hogy hosszú a munkaidő, hanem a zeneiparban dolgozók számára gyakran elmosódik a határ a munka és a magánélet között, nincs olyan, hogy teljesen kikapcsolnának.
  • Természetesen szerepelnek az okok között az anyagi gondok – a jól kereső zenészek esetén pedig a szorongás, hogy a siker nagyon könnyen múlandónak bizonyulhat.
  • Az anyagi bizonytalanság miatt úgy érzik, hogy mindenféle munkát el kell vállaniuk, függetlenül attól, hogy bírják-e. A túl sok munka az énekeseknél közvetlenül fenyegeti a hangszálakat.
  • A turnék különösen veszélyesek a testi mellett a lelki egészség szempontjából is. A segítők pedig van, hogy 14-18 órát is dolgoznak, például ha valaki egy személyben végzi a sofőr, a road és a turnémenedzser feladatait, és minden felelősség az ő vállát nyomja.

Mindezek a tényezők ráadásul nyilvánvalóan nem függetlenek egymástól. Ahogy az Evening Standard cikkében a Music Support szervezet alapítója mondja: egymást erősítő okok egész soráról kell beszélnünk.

A Variety-ben megjelent véleménycikk egyenesen úgy fogalmaz, hogy “a zeneipar sok szempontból mintha úgy lenne megalkotva, hogy rossz hatással legyen szinte minden résztvevőjének lelki egészségére.” Egyre jobb, egyre sikeresebb alkotásokat kell létrehozni szoros határidőkkel, mindezt a nyilvánosság előtt. De nem tanulunk az öngyilkosságokból sem: az amerikai szerződések nem tartalmazzák például az egészségbiztosítást. “Sokszor láttam olyat, hogy egy kiadó kifizette egy-egy művész plasztikai műtétjét, az viszont nagyon ritka, hogy a lelki egészségükbe fektetnének” – írja a menedzsmentcéget irányító szerző, aki szerint sok haszontalan szolgáltatás helyett sokkal jobb lenne, ha terapeutákat, a mentális egészséggel foglalkozó szakértőket alkalmaznának a kiadók.

A Music Business Worldwide-on megjelent, szenvedélyes hangú cikk szerint “válság van, jobb ezt nevén nevezni”; “emberek halnak meg, és fognak is meghalni, hacsak nem kezdünk ezzel valamit nagyon gyorsan”. Mivel “a világ leginkább a pénz nyelvén ért” – írja a Killing Moon független cég vezetője – ezért azt is részletezi, hogy egy depressziós, netán öngyilkos, vagy “csak” alkotói válságba kerülő zenész problémája hány zeneipari dolgozó állására van negatív hatással. Szerinte az “úgy hallom, ismét pénzben úszó” iparágnak először is speciális, a mentális problémák és a zeneipar kapcsolatát feltáró kutatásokba kellene fektetnie, majd az így megszerzett tudás alapján cselekedni: szakembereket alkalmazni, képzéseket, megelőző programokat indítani stb.

A negatívumok mellé oda kell tenni, hogy még a pesszimistábbak is úgy látják, hogy az első lépéseket éppen most teszi meg a zeneipar. Egyrészt egyre többen, egyre nyíltabban beszélnek a problémáról. Másrészt egyre többször lehet arról olvasni, hogy a lelki egészséggel foglalkozó szervezeteket támogatnak zeneipari cégek. Így például a Spotify a To Write Love On Her Arms szervezetet támogató pólókat készíttetett, amikor Mint nevű elektronikus tánczenei playlistje elérte az ötmillió követőt. Az Evening Standard cikke pedig több olyan népszerű londoni klubról, bulisorozatról is beszámol, ahol a bevétel egy részét hasonló szervezetek kapják.

Frissítés: ebben a cikkünkben a dalszövegírás esetleges terápiás hatásáról írtunk.

A magyar lelki elsősegély szolgálatok telefonszámait itt lehet megtalálni. Az öngyilkosság-megelőzéssel foglalkozó oldal azoknak is segít, akik a környezetükben máson látják az öngyilkossági szándék jeleit.



Kategóriák:Hírek

Címkék:, ,

2 hozzászólás

  1. ezért kezdtem el foglakozni az artistcoaching-gal és természetgyógyászattal is…www.berczesadam.hu

  2. Végre. Nagyon régi probléma, tabusítva. Ideje foglalkozni vele! A civilek azt hiszik tejben vajban fürdünk, mit dumálunk, csak játszunk és semmi gondunk… Főleg a pontokba szedett rész tökéletesen leírja, hogy miért nagyon megterhelő lelkileg, mentálisan ez a szakma…

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: