Taylor Swift garantálta a Spotify-pénzesőt a Universal minden zenészének

Taylor Swift 16 évesen, 2006-ban jelentette meg első lemezét az egy évvel azelőtt alapított Big Machine Label Groupnál. A cég és az énekes-dalszerző tehát együtt nőtt nagyra, és a hírek szerint eddigi szerződésének lejárta után Swift a Big Machine-nel és annak alapítójával, Scott Borchettával is tárgyalt, valamint kiadók mellett tech cégekkel és más potenciális befektetőkkel. Végül a Universal Music Grouppal és annak egyik labeljével, a Republickal írt alá szerződést.

Önmagában ez a tény komoly győzelem nemcsak a Universal, hanem általában a kiadói modell számára – írja az iparági szereplők véleményét összegezve a Billboard. Évek óta olvashatunk arról, hogy “fölöslegessé váltak a kiadók”, és ugyan vannak, akik ehhez hozzáteszik, hogy a sztárok befuttatását még mindig – kevés kivétellel – ők végzik, a csúcson már lehetséges, hogy megszokott (lemez- vagy 360 fokos) szerződés nélkül, csak meghatározott szolgáltatásokra veszik igénybe a kiadókat.

Másfelől Taylor Swift több szempontból rendkívüli szerződést írt alá. Sok helyen azt emelték ki, hogy garanciát kapott a Universaltól nemcsak saját maga, hanem a major minden zenésze számára, hogy ha eladják a Spotify-részvényeket, akkor abból a művészek részesednek. Mint arról részletesen itt írtunk, a részvények eladásából szerzett nyereség ugyan nem közvetlenül valamely zene felhasználása után keletkező jövedelem, ugyanakkor a majorök nyilvánvalóan a katalógusuk erőssége miatt tudták kialkudni a tulajdonrészt a Spotify-jal folytatott tárgyalásokon. Minden nagy és általuk terjesztett független kiadó megígérte, hogy juttat a zenészeknek a nyereségből.

Ugyanakkor nem mindegy, hogy milyen módon: mint a Billboard cikkében olvasható, a Warner Music Group teljes részvénypakettjét eladta, de a bevételt ugyanúgy számolták el, mint a jogdíjakat. Ez azt jelenti, hogy ha egy zenész még nem hozta vissza azt a befektetést a kiadónak, amit az előlegként kifizetett, akkor ő nem kapott pénzt – igaz, hogy az előleg “ledolgozásához” közelebb került, tehát hamarabb jöhet el az az idő, amikor nyereséges lesz a kiadó számára, és abból ő is részesedik. A Sony viszont a részvények felének eladása után kapott pénzből ténylegesen fizetett a zenészeknek, függetlenül attól, hogy visszahozták-e már az előleget.

Taylor Swift az utóbbi, kedvezőbb elbánást (ún. non-recoupable kifizetést) kényszerítette ki magának és a Universal minden zenészének. Igaz, a Billboard információi szerint a kiadó amúgy is erre hajlott. A kiadó 5% tulajdonrészt képviselő Spotify-részvényeinek eladásáról még nem lehet tudni; a lap szerint a Vivendi szándéka a kiadó felének eladásáról nem teszi valószínűvé, hogy erre hamarosan sor kerülhet.

View this post on Instagram

My new home 🎶

A post shared by Taylor Swift (@taylorswift) on

A másik fontos eredmény, amit Taylor Swift el tudott érni, hogy a szerződés aláírása után születő lemezeinek nem mond le a master jogairól, csak meghatározott időre átengedi ezeket a kiadónak. Mint a Billboard részletes elemzésében olvasható, a master jogokról a majorök nagyon nem szívesen mondanak le, hiszen üzleti modelljük nagyrészt ezek birtoklására épül, és nem szeretnének precedenst teremteni. Ugyanakkor néhány világsztárnak már sikerült ilyen konstrukciót elérnie: a Metallica, az AC/DC, a Pink Floyd, a Chicago és Garth Brooks egyaránt maga birtokolja a master jogokat. A sztárok megszerzésénél versenyelőnyt jelent, ha egy kiadó ezt kínálja – írja a Billboard. Ugyanakkor a jogok határozott időre átadásáról szóló szerződéseket jellemzően meg szokták hosszabbítani, főleg azért, hogy a kiadó végezze a katalógus marketingjét.

Ha az, hogy Taylor Swift aláírt a Universallal, a kiadói modell győzelmét jelenti, másfelől az, hogy a master jogokat megtarthatta, a művészek megerősödését jelzi a kiadókkal szemben.

Persze a kiadók igyekeznek kiszámolni, hogy hány év kell ahhoz, hogy a befektetésük megtérüljön, és olyan szerződést kötni, hogy a master jogok csak ezután szálljanak vissza az előadóra. A Forbes értesülése szerint ez Taylor Swift esetén öt év – a Universal azonban közleményt írt a lapnak, amiben a cikkben szereplő számokat “teljességgel pontatlannak” nevezte. Ugyanitt az is olvasható, hogy 100-200 millió dollár közötti előleget kapott az énekesnő.

http://taylorswift.tumblr.com/post/180277025530/my-new-home

Eközben a Big Machine Label Group is eladó, mégpedig a hírek szerint 300-350 millió dollárért. Itt maradtak ugyebár Taylor Swift eddigi katalógusának jogai, továbbá a country még néhány sztárja. Bár egyikük sem fogható Taylor Swifthez, aki a kiadó bevételeinek komoly részéért volt felelős: 2016-ban az összbevétel 21,2%-áért, 2015-ben pedig 56,6%-áért (!). A Billboard szerint a kiadó feltételezhető nyereségéhez képest ez a kínált ár magasabb arányú, mint ahogy a korábbi években ilyen cégek elkeltek. Ez az arány (éves bevétel – eladási ár) jellemzően még magasabb a zeneműkiadók esetén, és “a befektetők szemében a master jogok egyre inkább hasonlítanak a zeneműkiadói katalógusokhoz, mivel minden eddiginél kevesebb munkával monetizálhatók, a kiszámíthatóan érkező és emelkedő stream bevételeknek köszönhetően” – írja a Billboard.

Ha Universal venné meg a Big Machine-t, akkor Taylor Swift korábbi katalógusának master jogait is visszakaphatná a majortől egy idő után, legalábbis a Billboard értesülése szerint legalábbis valósznűleg van a szerződésében egy erre vonatkozó kitétel.
.



Kategóriák:Hírek

Címkék:,

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: