Az év végén leköszön az Egyesült Államok kiadóinak szakmai szervezete, az RIAA elnöke, Cary Sherman. „Generációjának egyik legjobb szerzői jogásza” 1974-ben, ügyvédként kezdett dolgozni az RIAA-nek, 1997-ben lépett be a szervezetbe, és 2011 óta ügyvezető. A Billboard a Sherman tiszteletére Washingtonban tartott parti előtt beszélgetett vele.
A lap szerint sokan nem is tudják, hogy mennyit köszönhet neki az iparág: az 1995-ben elfogadott Digital Performance Right in Sound Recordings Act, aminek elfogadtatásában nagy szerepe volt, teremtette meg a jogi alapot a digitális zeneközvetítés utáni jogdíjfizetésre – erre alapul ma az összes stream szolgáltató jogdíjfizetése. Mint az interjúban Sherman elmagyarázza, a felhasználási forma törvénybe iktatása nélkül úgy lehetne csak jogdíjat kérni a streamért az Egyesült Államok szerzői jogi keretei között, ha arra hivatkozna a jogtulajdonos, hogy ehhez a szolgáltatónak másolatot kell készítenie a hangfelvételről.
Az interjúban szóba kerül az, amiről az RIAA a leginkább hírhedt: a jogellenesen letöltő magánszemélyek ellen indított perek. Érdemes hosszan idézni, hogyan látja ezt utólag Cary Sherman: „Ezt a maga kontextusában kell szemlélni. 2000-ben megnyertük a Napster elleni pert, ami után tucatnyi olyan fájlcserélő jelent meg, amik nem a Napsterhez hasonlóan, egy központi szerverrel működtek, hanem decentralizálva. Aztán az MGM Studios veszített a Grokster ellen: a bíróság azt mondta ki, hogy ezeknek a felhasználói ugyan közvetlenül megsértik a szerzői jogot, de ezért a szolgáltatót nem lehet jogilag felelősségre vonni. Egyetlen lehetőségünk maradt: nyilvánvalóvá kellett tennünk, hogy amit az egyes felhasználók csinálnak, az egyszerre törvénytelen és etikátlan. Ezt az üzenetet pedig csak egy merész húzással tudtuk a nyilvánosságnak átadni. Tudtuk, hogy sok vitát fog kavarni a döntésünk, de emlékeztetek arra, hogy akkoriban azt hittük: talán soha többé senki nem akar majd fizetni a zenéért. Reménytelennek tűnt a helyzet, nem gondoltuk, hogy volna más választásunk.”
Cary Sherman az interjúban beszél még arról, hogy téves a (major) kiadókat a technika ellenségeiként lefesteni, hiszen komoly innovációkban voltak benne. „Mi csak megpróbáltuk megvédeni a jogainkat, megakadályozni, hogy a zenét ingyen lehessen terjeszteni, és mindig igazságtalanságnak tartottam, hogy ezt ellenségességnek állítottak be.” Mint mondja, manapság egyre többen látják – a nagy tech cégek sorozatos botrányai nyomán, bár ezt a Billboard újságírója mondja csak ki -, amiről az RIAA kezdetektől fogva beszél: hogy ha az internetet jogi felelősség nélküli, törvényen kívüli területként kezeljük, az komoly problémákhoz vezet, nem csak a szerzői jog területén. Leginkább arra büszke, hogy szerinte vezetői ideje alatt sokat változott az iparág önképe. Bár a kiadók közötti rivalizálásra számtalan alkalom van, ma már sokkal inkább egy kölcsönös függésekből felépülő, egységes ökoszisztéma részeiként tekintenek magukra, és képesek egységesen fellépni.
Cary Sherman adta át az RIAA elnöként a szervezet által osztott arany-, platina- és gyémántlemezeket. Daniel Swartz fotóján Katy Perryvel látható, aki egyedüliként három dalával is elérte a gyémánt minősítéseket.
Categories: Hírek
Leave a Reply