Hogyan lehet belépni a német piacra? Praktikus tanácsok a BuSH-ról

Az idei BuSH-on szokatlanul erős volt a német jelenlét: mind a kapcsolatépítésről szóló eseményeken, mind a workshopokon, és több nyilvános beszélgetésen is is. A téma jelentőségét mutatja, hogy a HOTS exportiroda által az elmúlt egy évben támogatott külföldi koncertek közül több mint 100 német területen volt; ez az ország lett az a nagy piac, amit ha nem is könnyű, de legalább lehetségesnek tűnik meghódítani – szemben mondjuk a (nemcsak földrajzilag) távolabbi brit piaccal.

Az első napon a Reeperbahn programigazgatójával beszélgetett három zenész (Jónás Vera, Kelemen László – Dope Calypso, Pista Kralovic – FVLCRVM), és ennek meglehetősen pesszimista lett a végkicsengése. Ahogy Jónás Vera fogalmazott: mindig elhangzik, hogy úgy menjen az ember showcase fesztiválra, hogy már megvannak a kapcsolatai – de ezeket pont hogy a showcase fesztiválokon lehetne kiépíteni. Björn Pfarr elismerte, hogy ez komoly probléma, és nincs rá könnyű megoldás.

Jóval optimistább volt a második napon a németországi turnézás rejtelmeiről szóló, rengeteg praktikus tudnivalóval is szolgáló beszélgetés. Ezen két német promóter cég, a Wizard Promotions és a Zart Agency egy-egy munkatársa, Julia Frank és Maximilian Wentzler vett részt. Mindketten dolgoznak híres zenekarokkal, de olyanokkal is, akiket ők vezetnek be a német piacra. Egyetértettek abban, hogy nem feltétlenül szükséges, hogy az ember mögött nagyobb kiadó álljon – míg a Reeperbahn zenei vezetője azt hangsúlyozta: ha két zenekar ugyanolyan szinten van, akkor azt fogja közülük választani, amelyik mögött komoly kiadó vagy menedzsment van. “Ha találsz valakit, aki szereti a zenédet, az sokat fog segíteni neked, és ez fontosabb, mint a cég, a csapat mérete” – mondta Julia Frank; Maximilian Wentzler hozzátette, hogy fontos, hogy a csapatban jól meg legyenek határozva a szerepek, feladatkörök.

Az, hogy mindkét promóter hamar beáll a kiválasztott zenekarok mögé, nem jelenti azt, hogy a nulláról velük lehet elindulni. “Mi ahhoz értünk, hogy ha van mondjuk 25-30 rajongód Berlinben, abból tudunk 60-at csinálni” – mondta Wentzler; megtöbbszörözni csak már létező – akármilyen kicsi – rajongótábort lehet. Mint mondta, ha senki nem tapsol egy koncert után, az kellemetlen, de ha már tízen lelkesednek, akkor mások is bekapcsolódnak. Itt is – mint minden alkalommal – szó volt a hosszú távú tervezés, stratégia fontosságáról. Muszáj fejlődést felmutatni, például nem ötször egymás után ugyanazokra a helyekre visszamenni, mert az stagnálásnak tűnik, és “azt az iparág nem szereti” – mondta Wentzler.

A piac meghódításának jó módja, ha először előzenekarként megy az előadó. Ezt is jól meg kell választani. Lehet, hogy egy olyan főzenekar elé tud bekerülni, ami estéről estére több ezer embernek játszik, de azokat nem fogja meg az előzenekar, így ettől nem fog egyről a kettőre jutni; míg egy megfelelő párosításban egy esténként néhány száz fős, de fogékony közönség előtt végigjátszott turné sokkal nagyobbat lökhet a német karrieren.

A német piac nagyon sokszínű, az egyik legfontosabb különbség a “média városok” és az egyéb területek között van. Az előbbiek az olyan helyek (nyilván Berlin, valamint München, Frankfurt stb.), ahol komoly lapok, tévé- és rádióállomások vannak. Egy popzenekarnak elsősorban ezeket kell céloznia, hiszen a popzenében a rádiók megkerülhetetlenek; a nyomtatott média gyengélkedik a német piacon is, a blogok hatásával kapcsolatban pedig meglehetősen szkeptikusan nyilatkoztak a promóterek. De a magyar – Playlist rovatunkban itt bemutatott – Mörkkel például a Wizard Promotions nem ezt az utat járja, hanem a jazz fesztiválokat célozta meg, és rögtön az első évben három nagy rendezvényen is fellépett a zenekar.

A piac sokszínűsége azt is jelenti, hogy komoly, nagy ügynökség is elég sok, 20-30 van Németországban, tehát jóval több, mint mondjuk Londonban. De ez nem azt jelenti, hogy mindegyiket egyen-e-mailekkel kell bombázni, hiszen tapasztalatból felismerik, hogy milyen az a levél, amit kétszáz helyre küldtek el. “Mi megcsináljuk a házi feladatunkat, és ezt másoktól is elvárjuk” – mondta Wentzler. Ebbe például beletartozik az, hogy olyan cégeket kell megkeresni, amelyek profiljába illik a zenekar, az alapján, hogy milyen előadókat képviselnek és azok jellemzően milyen helyszíneken lépnek fel.

Úgy látszik, még mindig el kell mondani, hogy e-mailben ne küldjünk mp3 fájlokat, csak linkeket. A legfontosabb eredményeket tartalmazó, rövid bio mellett a honlap címe és élő videó kell – mondta Julia Frank. Minden más fölösleges: ha a koncertfelvétel felkelti az érdeklődését, akkor utána fog nézni a zenekarnak. Fontos még, hogy a Facebookon könnyen megtalálható legyen a zenekar elérhetősége, mert ha egy hosszú önéletrajzi esszé végére vannak eldugva az e-mail címek, akkor lehet, hogy elveszíti az érdeklődését, mielőtt eljutna odáig.

Frank azt is javasolta, hogy rendszeresen nézzük azoknak a promótereknek az oldalát, akiket megkerestünk, vagy iratkozzunk fel a hírlevelükre. Így láthatjuk például, ha turnét szerveznek egy olyan zenekarnak, ami előtt előzenekarként el tudjuk magunkat képzelni, és akkor erről írhatunk nekik. Lehet, hogy a korábbi levél után nem jött össze munkakapcsolat, de egy második e-mail esetén emlékezni fog arra, hogy ezzel a névvel már találkozott, így nagyobb valószínűséggel fontolja meg a megkeresést. Az interneten kívül a konferenciák, szakmai események nagyon fontosak, hiszen ezeken lehet találkozni a szakma képviselőivel.



Kategóriák:Hírek

Címkék:, , ,

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: