Decemberben harmadszorra jelent meg a független kiadókról szóló globális jelentés, ami bemutatja a legfontosabb 2017-es adatokat, és néhány más szempontból is szól a szektorról.
Mint azt az első és a második ilyen jelentésről is írtuk, az adatokat tekintve az a leglényegesebb, hogy itt a bevételeket aszerint számítják, hogy ki a jogtulajdonos – míg általában a független kiadók által megjelentetett, de major kiadók, vagy majorök tulajdonában lévő disztribútorok által terjesztett kiadványok bevételét a majorök piaci részesedéséhez szokás számítani. Ráadásul most a zenészek közvelten bevételeit is megbecsülte a WIN iparági szervezet megbízásából a Midia piackutató és a Music Ally. Ebben benne vannak az olyan direct to fan platformok, mint a Bandcamp, a közösségi finanszírozás, a koncerteken árult CD és vinyl.
A legfőbb adat: 2017-ben a független kiadók a teljes piac 39,9%-át tették ki, ami magasabb, mint az előző évi 38,4%. Ez annak köszönhető, hogy a függetlenek bevételei nagyobb mértékben (11,3%-kal) nőttek, mint a majoröké. Ezen belül a stream bevételek 46%-kal nőttek 2016-hoz képest. A bevezető szerint egyébként a függetlenek piaci részesedése 20 éve, 1998-ban 20% körül volt. Azt, hogy mennyire nem mindegy, hogy a jogtulajdonos vagy a terjesztő szerint számítjuk a függetlenek piaci részesedését, mutatja, hogy 6,9 milliárd dolláros összbevétel 22,4%-át olyan kiadványok hozták, amiket major terjeszt. A függetlenek összbevételének kb. 1,5%-a a zenészek fent jellemzett közvetlen bevétele, összesítve 101 millió dollár.
A „független kiadó” megjelölés persze nagyon sokféle céget jelöl. Legjobban az mutatja ezt, hogy Dél-Koreában 83% a piaci részesedésük – ez nyilván főként a K-pop cégeket jelenti; az ország piacának 17%-án osztoznak a nemzetközi majorök, no meg a többi független. A skála végpontja Spanyolország, ahol mindössze 85% a majorök részesedése. Ezt a sokféleséget tekintetbe véve kell értelmezni az olyan adatokat, hogy a független kiadók átlagos életkora 14,9 év; teljes állású alkalmazottjaik száma átlagban 13,6 fő. Érdekes, hogy ezeknek az alkalmazottaknak 42%-a olyan, aki a cég alapításától kezdve ugyanott dolgozik. A függetlenek nemcsak munkatársaik, hanem szerződött zenészeik megtartásában is jeleskednek: a lejáró szerződések 77%-át megújítják az előadók. Az egy független kiadóra jutó előadók átlagos száma 97,6.
A független kiadók erősek a nemzetközi színtéren: az összbevételük 31%-a származik (a kiadó székhelyéhez képest) másik országból. Ez nagyrészt a streamnek köszönhető, de a jelentés egyik esettanulmánya a Berliner Philharmoniker Recordings, ami a cég nevébe foglalt zenekar kiadványaival foglalkozik. Honlapjukon elő lehet fizetni az élőben közvetített, majd archivált koncertvideókra, havi kb. másfél millió hallgatójuk van a Spotify-on, ám bevételeiket főként nem ezekből, hanem a legelkötelezettebb rajongóknak szóló különleges fizikai kiadványoknak köszönhetik. Ezeket elég magas áron adják, a Beethoven-szimfóniákat 5 CD-n és 3 Blu-ray lemezen tartalmazó díszdobozos kiadvány például 69 euró – és ebből már több mint 15 ezer kelt el.
A különféle esettanulmányok és az adatokat kiegészítő szövegek mellett az a legérdekesebb, ami a független kiadók lobbitevékenységével foglalkozik. „Brüsszeltől Washingtonig figyelnek ránk a politikusok” – írja a jelentés. Különösen fontos a függetlenek érdekérvényesítése akkor, amikor az internet szabályozásáról van szó, hiszen itt a vitákat „könnyű úgy beállítani, hogy a tech és a zenei óriáscégek állnak szemben egymással”, és ez könnyen elidegeníthet bizonyos szereplőket a zeneipar amúgy jogos érveitől is. „Ezért volt fontos, hogy az európai döntéshozók megértették, hogy az értékrés problémája minden szereplőt érint: kicsi és nagy, új és régóta működő cégeket” – jellemezte az európai lobbiszervezet, az IMPALA fellépésének jelentőségét a szervezet vezetője, Helen Smith.
A kis- és középvállalkozások mind az EU, mint az Egyestült Államok politikusai számára különösen fontosak, így ez is növeli a szektor súlyát. Továbbá az is, hogy a függetlenségnek van egyfajta „etikai” jelentése is sokak szemében.
A függetleneket képviselő szervezetek lobbitevékenysége azonban nem itt kezdődik, hanem az oktatással, felvilágosítással: gyakran azt is el kell magyarázni a döntéshozóknak, hogy mik azok a független kiadók, miben különböznek a majoröktől. Ugyanez igaz a tech cégekre is – itt nemcsak az induló startupoknak, de akár még az Amazon, Facebook szintű cégeknek is el kell mondani, hogy a függetlenek milyen súlyt képviselnek. „A major kiadók azt mondják nekik, hogy ők képviselik a piac 85%-át. Pedig ez csak a terjesztésre igaz. Nem engedhetjük, hogy a majoröknek adják a pénz 85%-át, és a piac 37%-át képviselő függetleneknek pedig a maradékon, 15%-on kelljen osztoznia” – mondja a jelentésben az amerikai A2IM vezetője, Richard James Burgess. (Ezek az adatok az amerikai piacra érvényesek.)
Hiába vannak a közös érdekképviseltnek nyilvánvaló előnyei, a nagy lobbiszervezetek létrehozása nem ment könnyen. Amerikában ennek a fő oka a kultúrába mélyen beágyazott „szenvedélyes függetlenségvágy” Burgess szerint. „Lehet, hogy túlélek a piacon, vagy akár meg is gazdagszom egy független kiadó tulajdonosaként. De ettől még vannak olyan problémák, amiket egyedül nem tudok megoldani. Akármilyen jó tárgyaló vagy, ha olyan a törvényi környezet – vagy éppen hiányzik a szabályozás -, ami általánosságban 20%-kal csökkenti a bevételeket, akkor hiába alkudtál ki magadnak 5%-kal jobb feltételeket , mint a versenytársaid, még mindig buksz 15%-ot” – így próbálja meggyőzni a „kollektív cselekvéstől” idegenkedő vállalkozókat.
Európában pedig a széttagoltság és az egyes országokra jellemző különféle fejlődés miatt. Van, ahol már 40 éve működik országos szintű szervezet a független kiadók képviseletére, és van, ahol csak mostanában kezdődik az összefogás – ilyen egyébként Magyarország is.
Categories: Hírek
Leave a Reply