A Dalszerző Expón egyszerre több program is zajlik, így ez a beszámoló csak egy kis részletet tud bemutatni mindabból, ami a rendezvényen elhangzott. Mint ahogy a tavalyi DEX esetén, idén is lesznek később videófelvételek.
Az első előadásban Dina Mystris arról beszélt, hogyan kell hatékonyan bemutatkozni, ha menedzsert, kiadót, sync ügynökséget stb. keresünk meg. Három pontban foglalta össze a tudnivalókat: 1. légy releváns, 2. légy tömör, 3. légy kreatív. A releváns nemcsak azt jelenti, hogy tudjuk az illető nevét – bár ez az első jó pont, mondta, ha úgy kezdődik a levél, hogy „Szia, Dina”, és nemcsak egy „Szia”, ami után legalábbis gyanús, hogy ugyanezt a levelet még száz másik címzett is megkapta. Érdemes inkább csak tíz levelet elküldeni, de azokat olyanoknak, akiket valóban érdemes megszólítanunk – mondta Dina Mystris; és ehhez végig kell gondolnunk, hogy a címzettnek mi a releváns információ rólunk, hiszen más érdekel egy menedzsert, egy lemez- vagy egy zeneműkiadót, egy sync ügynökséget. „Gondolkodj el azon, hogy te mit vársz el másoktól, ha bemutatkoznak neked” – mondta Dina Mystris.
A bio legyen egyetlen bekezdés, és mellette legyenek linkek – és még mindig érdemes elmondani: ne csatolt fájlok! – zenékre, élő videókra (főleg ha ezek relevánsak a megszólítottnak), valamint a különféle közösségi oldalainkra. Végül pedig. mivel ez egy kreatív iparág, érdemes úgy megcsinálni azt az egy oldalnyi bemutatkozást, hogy jól nézzen ki, vizuálisan is tükrözze a brand értékeit. A bővebb kifejtésre, történetünk egy bekezdésnél mélyebb elmesélésére alkalom lesz a kialakuló kapcsolat, az esetleg meginduló levelezés. (Ha nem kapunk választ, érdemes lehet újra jelentkezni, de nem szabad hat-hét újabb levéllel bombázni a címzettet.)

A közönségből érkező kérdésre Dina Mystris elmondta, hogy szerinte azoknak, akik nem előadók, hanem szerzők, szövegírók, hasonlóképpen kell eljárniuk. Sajnos ebben a közösségben sokan még nem gondolják, hogy nekik is reprezentálniuk kell magukat, ki kell alakítaniuk egy brandet, pedig semmi nem akadályozza meg, hogy egy dalszerző mondjuk YouTube-csatornát indítson a dalaival, vagy jelen legyen a közösségi oldalakon. További tanácsa volt, hogy ha egy szerző szeretne egy előadóval dolgozni, akkor egész egyszerűen keresse meg. Sok példa van arra, hogy ismeretlen dalszerzők az Instagramon küldtek üzenetet kedvenc előadójuknak, és ebből végül közös dal lett. Nem olyan nagy a zenei közösség, hogy ne lehetne véletlenül (vagy szándékosan kialakított véletlen által) egymásba futni.
Will Simms a különféle piacokon (spanyol, német stb.) slágerlistás dalaihoz vezető útról mesélt, amiben sok szerepe volt a véletlennek. Például amikor rájött, hogy zenével szeretne foglalkozni, jól jött, hogy egy unokatestvére Londonban dolgozott egy stúdióban. Ott hónapokon keresztül csak figyelte, mi történik, majd eljutott arra a szintre, hogy teát főzhetett, bélyegeket ragasztgathatott. Amikor már az volt a feladata, hogy a capella felvételeket írjon át különféle formátumok között, akkor ezeket a felvételeket lopva remixelgette is – erre figyelt fel az ugyanabban az épületben működő kiadó A&R-osa, és ebből lett az első megjelenése. Máshoz nem hasonlítható érzés, amikor kiderül, hogy a számaid másokat is érdekelnek, kiadják, lejátsszák a klubban, ismeretlenek hallgatják meg és táncolnak rá – mondta. A kereskedelmi értelemben vett siker persze fontos megerősítés, de az árnyoldala is megvan, hiszen azt várják tőle, hogy megismételje, holott ezek megismételhetetlen, „varázslatos pillanatokból” születnek. (Ezért is szeret nemcsak az interneten kollaborálni, hanem egy stúdióban dolgozni a partnereivel.)

Első dalszerző táborában írt első dala a német piacon sláger lett, de igazán a K-pop világában szólt nagyot több dala is, hiszen több sztárcsapat is előadta szerzeményeit. Mint Will Simms mondta, a zeneműkiadóján keresztül jött a meghívás egy dalszerző táborba, ahol koreai előadóknak kellett dalokat írni. A briefek azonban szokatlanok voltak, hiszen gyakorlatilag azt kérték tőlük, hogy valami olyasmivel álljanak elő, ami még nem volt. A K-popban a nyugati popzenében ismerős dalfelépítési szabályokat ki lehet dobni. Will Simms beszélt arról, hogy az intróban már érdemes megteremteni egy teljes világot (hiszen a K-pop koncertek olyan „nem evilági” látványosságok, mint annak idején Michael Jackson show-i voltak). De ezen túl teljes az őrület – bár van benne rendszer. Simán lehet, hogy mindegyik verze más, vagy ha szerepel négy bridge a dalban, akkor azt kérik, hogy még egy kerüljön bele. Eleve a K-pop csapatok nagyon nagy létszámúak, és mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy bemutatkozzon. (Másfelől viszont az előadók nem döntenek semmiben.) Will Simms szerint a K-popban nagyon nyitottak az együttműködésre a nyugati szerzőkkel, úgyhogy akit érdekel ez a világ, annak érdemes próbálkoznia.
Az első nap a auditóriumban három dalelemző előadással zárult. Szakos Krisztián egyik legnagyobb sikerét, Kállay Saunders András Runningját elemezte. A dal 2013-ban született, azóta sokat változott a világ (a dubstep már lefutóban volt, a trap még nem jött be). Szakos bemutatta a dal első demóját, a négy akkordos pianino-kíséretet, amire először csak félig-meddig halandzsa szöveg került (bár a „Running” már ekkor is megvolt). Megmutatta azt is, hogy a klasszikus elemek (pianino, vonósok) mellett ott van a „rücsök”, rengeteg „koszos” elem, amik ezt a „csodálatosan elénekelt, klasszikusan eljátszott” dalt elemelik a klasszikus zongorás ballada műfajából. Ugyanakkor a cél mégiscsak a szólista kiemelése, a dal erejének kiszolgálása volt, és például egy rövid instrumentális betét is színpadi funkciót szolgált: ezalatt jöhetett Kállay Saunders András a színpad elejére, illetve az eurovíziós előadáson a közönségbe nyúló kifutóra.
Az Így épül a dal című, újszerű programban két különböző megközelítést hallhattunk. Az Apey And The Pea részben műfajtörténeti bevezetőt tartott, a riff fogalmától kezdve az általuk felhasznált stílusok (doom, sludge, thrash stb.) hátteréig. Beszéltek arról, hogy kezdettől fogva az volt a céljuk, hogy az legyen a lemezfelvételen, ami a koncerteken is hallható, ezért minden kiadványukat egyben játszották fel. Ez azt jelenti, hogy a számok megírása után egy éven át gyakorolják őket, ami alatt persze még változhatnak is. A trió felállás miatt pedig még fontosabb, hogy senki ne hibázzon, mert így nem lehet „elbújni”. Beszéltek a dalaikban található rengeteg tempóváltásról (kiderült, hogy lassú rockzenét nehezebb dobolni, mint gyors metalt), illetve arról, hogyan teszik szándékosan „követhetetlenné ” a számaikat. A Mastodon Mother Puncher című száma ihlette az olyan, minden eddigi lemezükön megtalálható számokat, amiken egy hosszabb részben csak halmozzák a riffeket.
A Margaret Island tagjai két számuk születését mutatták be az első demóötlettől a kész változatig. A Hóvirággal kapcsolatban elmondták, hogy náluk a munka a dallamokkal kezdődik, aztán ha megvan egy hangulat, akkor arról beszélgetnek, mit akarnak elmondani, mi foglalkoztatja őket. Először rímeket kezdenek faragni, azokat „bedobálni” a szövegbe, aztán ezek köré épül a teljes szöveg – a Hóvirág esetén Hujber Szabolcs segítségével. Megmutattak „zsákutcákat is” (egy túl monoton basszusmenetet, egy túl patetikusnak ítélt vonósnégyest), azt, hogy hogyan dúsították a hangszerelést, a dobszólamot stb. A 13. verzió harmadik maszterelt változata került végül a lemezre. A másik dal, amiről beszéltek, az a Járom az utadat volt, amiben JumoDaddyvel dolgoztak együtt. Ő megmutatta, hogyan lett Lábas Viki hangjából (mégpedig a demófelvételből, mert a sok effektezés után nem is olyan fontos az eredeti tökéletessége) egy olyan motívum, ami a szintetizátor lead helyére került; vagy azt, hogy a „nem szögre editált” gitár és a „tökéletes” szinti együttműködése milyen élő lüktetést hozhat. A zenekar tagjai elmondták, hogy többek között azért szeretnek vele dolgozni, mert ahogy pitcheli, szűri, effektezi a hangszereket, azzal egészen más funkciókat ad nekik, mint amilyenben általában szerepelnek – és ez más dalokban is inspirálta abban, ahogy a hangszereiket használták.
Fotók: Somay Márk

Categories: Dalszerző Expo, Hírek
Leave a Reply