Mint arról részletesen itt írtunk, a Spotify, a Google, a Pandora és az Amazon bejelentette, hogy megfellebbezi a Szerzői Jogi Bizottság döntését, ami 2018-tól 2022-ig rögzíti az Egyesült Államokban a digitális felhasználás utáni jogdíj mértékét, az időszak végéig fokozatosan kb. 44%-os emelést előírva. A szerzők képviseletében először az amerikai zeneműkiadókat összefogó National Music Publishers Association (NMPA) vezetője, David Israelite kelt ki keményen a döntés ellen, majd őt követte számos szerző posztja (köztük pl. Grammy-díjas slágerek írói is felszólaltak).
Azóta megszólalt az ügyben két nagy, számos világsláger jogait kezelő zeneműkiadó vezetője is. A Sony/ATV éléről hamarosan távozó Martin Bandier a cég által képviselt szerzőknek írt levelet. Úgy fogalmaz, hogy a fellebbezés „szembe megy mindazzal, amiért harcoltam a szerzők nevében”, és azt írja: „kérdés nem férhet hozzá, hogy a stream szolgáltatók sikerének legfontosabb letéteményesei a dalszerzők, és így megérdemlik a megemelt jogdíjat, amiért oly keményen megharcoltunk”. A Warner/Chappell vezetője pedig nyílt levelet írt. „Miközben értékes kapcsolatot ápolunk azokkal a cégekkel, amelyek eljuttatják a zenét a rajongókhoz, nem engedhetjük, hogy bizonyos határokat átlépjenek. Elfogadhatatlan a kísérlet, hogy megpróbálják elérni a Szerzői Jogi Bizottság által megállapított jogdíjak visszavonását. Erélyesen fel fogunk lépni, hogy megvédjük a zene értékét, szenvedélyesen képviseljük a szerzők jogait.”
A leghangosabb ellenző továbbra is az említett NMPA. A szövetség első közleménye úgy fogalmazott, hogy a „big tech bully” cégek talán azt remélték, hogy a feljebbviteli bíróságon csendben lejátszhatják az ügyet, ám mindent meg fognak tenni azért, hogy „minden szerző és zenerajongó” értesüljön a fellebbezésről. Az üzenet olyan sikeresen terjedt, hogy David Israelite megfogalmazása nyomán annyian gondolták, hogy „a Spotify beperelte a szerzőket”, hogy a Verge külön cikkben tisztázta, hogy valójában nem erről van szó.
A négy nagy fellebbező cég közül a legtöbbet támadott Spotify blogbejegyzésben magyarázta a döntését. Azt írják, hogy szerintük is fontos, hogy többet keressenek a szerzők, „a kérdés az, hogy ezt hogyan érjük el”. Még a 2022 végére kitűzött, a bevétel 15,1%-át kitevő jogdíjat is támogatják – „feltéve, ha ezek a megfelelő jogokat biztosítják. ” A Spotify szerint az a baj, hogy ebben nincsenek benne a szövegek és videók felhasználásának jogdíjai. Mint a Music Business Worldwide írja, ha ebben a 15,1%-ban ezek is benne lennének, akkor valójában a zenszerzőknek járó jogdíj jelentősen csökkenne a mostanihoz képest is. David Israelite keményen vissza is vágott: „Nem gondoltam, hogy a Spotify mélyebbre tud süllyedni, de megtették. Az egész szöveg egyetlen hatalmas hazugság. Talán azt hiszik, hogy a szerzők hülyék, de nem azok.”
A MBW azt is kiszámolta, hogy mennyi pénztől eshetnek el a szerzők, ha a tech cégek fellebbezése sikerrel jár. Csak a Spotify bevételeit nézte a lap elemzője, és azzal a bevallottan irreális feltételezéssel élt, hogy a cég bevételei 2022-ig egyáltalán nem nőnek. Ha ezalatt nem nőne a jogdíj aránya a bevétel 10,5%-áról a 15,1%-ára, hanem megmaradna a 10,5%, akkor azzal 320 millió dollárral (88,7 milliárd forinttal) kevesebb jogdíjat kellene kifizetni a Spotify-nak. Valójában ennél persze biztosan nagyobb lenne az eltérés.
A pontos számítás egyébként úgy néz ki, hogy három összeget kell nézni: a bevétel évről évre meghatározott, emelkedő hányadát- vagy a lemezkiadóknak fizetett jogdíjak meghatározott részét (ez 21%-ról 26%-ra emelkedik 2022-ig) – vagy egyszerűen azt, hogy az előfizetők számát megszorozzák 50 centtel. A Spotify-nak a három közül a legnagyobb összeget kell kifizetnie. Ezt a Billboard igen részletesen bemutatja itt, arról is spekulálva, hogy mit akarhat elérni a Spotify a feljebbviteli bíróságon (pl. az utóbbi komponens kivételét a rendszerből, vagy azt, hogy a bevételből leírhasson bizonyos költségeket, így csökkentve az alapot, ami után a jogdíjat fizeti). A lapnak nyilatkozó, a digitális szolgáltatóknak dolgozó ügyvéd egyébként azt mondta, hogy szerinte nagyon kicsi az esélye annak, hogy sikeres lesz a fellebbezés.
Közben persze a másik oldalon ott van az, hogy a Spotify a vezető stream szolgáltató, a streamnek köszönhető az elmúlt évek fellendülése – és a Spotify még mindig nem nyereséges. Hogyan többet fizetni úgy a szerzőknek? Kézenfekvő a válasz: úgy, hogy árat emel. (Egy másik válasz, amit az említett blogbejegyzésben a cég megpendít: „A Szerzői Jogi Bizottság azzal a feltételezéssel határozta meg az új jogdíjakat, hogy a kiadók erre majd a maguk jogdíjának csökkentésével reagálnak, de ez nem történt meg.” Az NMPA részletes viszontválaszában rámutat, hogy a Bizottság ennek kifejezetten ellenkezőjét írta.) Mint a blogunkon már sokszor idézett Mark Mulligan zeneipari elemző írja, az áremelés egyáltalán nem ördögtől való ötlet, hiszen a Spotify előfizetés ára 2009 óta változatlan: 9,99 dollár. Eközben a globális infláció évi átlag 2,95% volt, vagyis a tíz év múlva változatlan előfizetés reálértékben 26%-os árcsökkentés – és akkor ebben még az akciók és a (minden valószínűség szerint igen széles körben nem egészen jogosan használt) családi csomagok stb. benne sincsenek. A Netflix a 2010-es 7,99 dolláros havi előfizetési díját 2019-re 12,99 dollárra emelte, vagyis jóval, 63%-kal az inflációt meghaladó értékben. Persze a Netflixnél rengeteg az exkluzív, csak ott elérhető tartalom, így képes volt az áremelés mellett is növekedni, míg mindegyik zenei stream szolgáltatónál ugyanaz a katalógus.
Persze a Spotify attól fél, hogy ha árat emel, és a versenytársai nem, akkor komoly hátrányba kerül – és ez igaz mindegyik szolgáltatóra. „Ez klasszikus fogolydilemma” – írja Mark Mulligan, amin a közös érdek felismerése segíthetne. „Ha meglenne a bizalom abban, hogy az előfizetések jóval vonzóbbak, mint az ingyenes szolgáltatások, akkor be lehetne vezetni egy, az egész piacra érvényes áremelést.” Ezt meg lehetne toldani azzal, hogy a felárból a szolgáltatók (és tőzsdei befektetőik) számára kecsegtető módon nagyobb részt tarthatnának meg a cégek.
Kézenfekvően adódott egyébként az, hogy a fellebbezést összekapcsolják a másik, a Spotify-jal kapcsolatos hírrel, amely szerint a cég az Európai Bizottsághoz fordult az Apple szerinte versenytorzító magatartása miatt (bővebben lásd itt). Az Apple közleményében azt írta: a Spotify „megpróbál minél több pénzt keresni mások munkájából. Ez nemcsak helytelen, hanem igazi, veszélyes visszalépést jelent az egész zeneipar számára.” A Slate szerzője így fogalmaz: „a Spotify álláspontja az, hogy szeretne az előfizetésekből több pénzt megtartani (vagyis nem akar 30%-ot fizetni az Apple-nek), miközben azt megtagadja, hogy ebből többet juttasson a művészeknek.”
Categories: Hírek
Leave a Reply