Ahogy 2018-ban, úgy idén is a Dalszerző Expo után tartották Budapesten a svéd kezdeményezésű nemzetközi dalszerző tábort az Artisjus támogatásából. A Songwriting Camp különlegessége, hogy az itt születő, naponta más-más összetételű csoportok által írt dalok nem feltétlenül kereskedelmi céllal születnek; ugyanakkor korábban is voltak olyanok, amelyek sikeresek lettek. Továbbá a rendező ország szerző-producerei nagyobb arányban képviseltetik magukat; a szervezők a kiválasztásnál ügyelnek a nemek arányára is.Idén a következő magyar zenészek vettek részt a táborban: Fóris-Ferenczi Gábor, Hegyi Dóra, Jónás Vera, Kamau Makumi, Kozma Kata, Lotfi Árzsáng, Péterffy Lili, Petruska András. (A svéd kezdeményezésről itt írtunk, a tavalyi budapesti táborról szóló beszámolónk itt olvasható.)
Itt nem voltak briefek, vagyis az előadót, a megírandó dal stílusát, tempóját meghatározó rövid utasítások, hanem teljes volt az alkotói szabadság; ahogy Kozma Kata ironikusan fogalmazott: „nem kellett a top 40-re gyúrni”. Szerinte ez eredményezte azt, hogy „a produceri munka és a zeneírás folyamata, illetve a végeredmény is felszabadultabb és színesebb lett.”
A közös, változó felállású alkotás Hegyi Dóri és Petruska András számára is a megszokott alkotói módszerüktől nagyon eltérő volt. Hegyi Dóri ezt mondta erről a Dal+Szerzőnek: „A munkámra az a jellemző, hogy megírok egy dalt, amit nagyjából készen adok át a közreműködő producernek. A tábori csoportokban arra törekedtem, hogy annyit tegyek a dalokba magamból, amennyi a többiek kvalitásaival egyensúlyban volt. Tetszett az ötlet, hogy különböző zenei stílusok olvadnak egybe ezáltal a közös szerzeményekben.”
A dalszerző-előadó Petruska András többnyire magának írja dalait, „így tehát a saját zenei céljaim, értékrendszerem és ízlésem a mérvadó” – mondta. A táborban „viszont az alkotás öröméért alkottunk, többen egyszerre, a semmiből kiindulva. Egyenesebb, határozottabb munkafolyamat jött létre, ami sokszor lazább hangulatot szült, sokszor viszont éppen hogy több koncentrációt igényelt. És még egy óriási különbség az általam megszokotthoz képest: gyorsak voltunk. Ami reggel ötletként felmerült, az estére már hallgatható demo volt. A hazaiak közül Kozma Katával volt nagy élmény együtt dolgozni, eszméletlen tempót hoztunk ki egymásból, inspiráló volt.” Általában „nagyon sokat nyitott a hozzáállásomon ez a tapasztalat” – mondta. A táborbeli dalírás legfőbb tanulsága Petruska számára a következő volt: „minden ötlet jó ötlet, és még a legőrültebb elgondolás is megtalálja a helyét a dalban.”
Kérdésünkre, hogy melyik tapasztalat volt számára a legtanulságosabb, Hegyi Dóri egy olyan dalt mondott, aminek a megírásában nem vett részt, csak megfigyelte a folyamat egy részét. Nicolas Rebscher, Rasha Nahas és Fóris-Ferenczi Gábor közösen, Eliom címmel „egy experimentális struktúrájú dalt írt, ami rock, techno és tradícionális stílusjegyeket ötvöz. Rasha palesztin származású és arabul énekelt. Szerintem izgalmas, amikor valaki a saját nyelvén írja és énekli el a szöveget, plusz harmonikusan tudja használni a magában rejlő különböző irányzatok hatásait, mert ettől válik a dal személyessé, mégis univerzálissá. Ezer ugyanolyan zene nő ki gombaként az internetből, úgyhogy örültem, hogy készült valami, amitől összeugrott a gyomrom, mégsem tudtam címkét aggatni rá. Amint a dal egy történetté formálódik zeneileg és szövegileg, elkezd magának figyelmet követelni. Ha liftzenét készítünk, akkor sajnos elképzelhető, hogy a hallgatók csak átutazók lesznek a dalainkban.” Az említett berlini Nicolas Rebscherrel már beszélgetett is az esetleges jövőbeli közös munkáról.
Kozma Kata számára producerként a Kamával és Fiona Lee-vel írt River ”alkotási folyamata volt különleges, mert nem csak a gépemen használt hangszínekkel dolgoztam, hanem Kama behozott mindenféle kütyüt, harmonizert, vintage szintiket, gitárokat stb., amivel össze.vissza kísérleteztünk, és a végére össze állt egy új sound. Kreatív, inspiráló folyamat és pozitív kihívás volt.” Egy másik dal, amit Petruskával és az amerikai Annie Pagodie-val írt, bekerült a tábor hivatalos videójába; Írországba fog utazni, hogy ezt befejezzék.
Kozma Kata számára azért is különleges volt a Songwriting Camp, mert ezen nem dalszerzőként, hanem producerként vett részt. Mint a Dal+Szerzőnek mondta, „ez teljesen más szakmai élmény és kihívás, mint a dalszerzés és a szövegírás. Rajtam kívül itthon nem igazán ismerek női producert, aki más énekeseknek is hangszerel, és a táborban is csak ketten voltunk nők. A szakmában világszerte is kevés a női producer, és jó lenne, ha ez változna. A pluginek, a YouTube tutorialok és a DAW-ok adottak, úgyhogy Go Women!”
Hegyi Dóri számára meglepetés volt, hogy „azt tapasztaltam, hogy az azonos országokból érkezők hasonló zenei mentalitásúak.”. A magyar résztvevők többsége számára a tábor „egy kreatív buli volt, ami a közös zenélésről, gyakorlásról és networking-ről szólt. Ehhez képest találkoztam olyan külföldi zenésszel, akin azt láttam, hogy esetleg jobban mozgatta a végeredmény eladhatósága. Ami amúgy oké, csak szerintem nem ez a lényege a Campnek. Voltak szuper szabadon gondolkodó emberek is, akikkel öröm volt beszélgetni, dolgozni.”
Fotók: Craig Hull
Categories: Dalszerző Táborok, Hírek