9,7%-os növekedés, valódi globalizálódás, megújuló kiadók – az IFPI jelentése 2018-ról

Megjelent a kiadók nemzetközi szervezete, az IFPI éves, a 2018-as adatokat és trendeket összefoglaló jelentése, a Global Music Report. Még a korábbinál is nagyobb a bevétel növekedése, fontosabb a stream. A jelentés nagy része a zeneipar globalizálódásáról szól, ami korábban nem is sejtett módon és mértékben valósult meg.

A fő adatok

A legfontosabb adat ismét az éves növekedés, ami immár majdnem két számjegyű: 9,7%-kal nőtt a kiadók globális bevétele, 19,1 milliárd dollárra (5 437 milliárd forintra). Immár negyedik éve tart a növekedés, aminek a mértéke is folyamatosan emelkedik – sőt, meg nem volt ekkora, mióta az IFPI elkezdte a globális adatokat követni, vagyis 1997 óta (ami még a “CD aranykorában” volt).

A növekedést ismét a streamnek köszönhetik a kiadók: a stream bevételek 34%-kal nőttek, ezen belül a jóval nagyobb részt kitevő előfizetések 32,9%-kal. 255 millió felhasználó fizetett a streamért az évben. 2016-ban érték el a digitális bevételek az összbevétel felét (lásd részletes cikkünket), 2017-ben már a stream lett a legnagyobb bevételi forrás (cikkünk itt), – 2018-ban pedig már majdnem az összes bevétel felét, 47%-ot tette ki ez a formátum, mégpedig a következő megoszlásban: 37% az előfizetésekből, 10% a reklámokkal finanszírozott, ingyenes hallgatásból. A fizikai hanghordozók már csak 25%-ot képviselnek; 10,1%-kal estek vissza az előző évihez képest. Több éve tartó trend, hogy a letöltések visszaesése még jelentősebb: 21,2%; részesedésük 12%. A nyilvános előadási jogdíjak 14%-ot, a sync 2%-ot tesz ki. (Ez persze az összkép, országonként, régiónként nagyon eltérő lehet.)

Forrás: IFPI

Komolyabb visszaesés volt Németországban (9,9%), így az ország a negyedik helyre esett vissza a legnagyobb piacok listáján, és ismét Nagy-Britannia a harmadik; az első továbbra is az Egyesült Államok (itt már a bevételek 59,4%-át teszi ki a stream előfizetés), a második Japán (a korábban visszaeső piac 2018-ban nőtt, a fizikai bevételek is emelkedtek, és a súlyuk 71%). A nagy régiókat tekintve igen fontos változás, hogy Ázsia és Ausztrálázsia immár a második legnagyobb piac ebben a léptékben. A régiók közül a legnagyobb növekedést immár évek óta Latin-Amerika mutatja fel, 2018-ban ez 16,8% volt.

Itt az igazi globalizáció, ami nem az angolszász repertoár terjeszkedése

Nagyon érdekes, hogy az IFPI jelentése a korábban jellemző témákat, pl. az értékrést, “kalózkodást” stb. csak nagyon röviden tárgyalja, ellenben komoly teret szentel a zeneipar korábban nem sejtett mértékben és módon bekövetkezett globalizálódásának. Mint a Warner Music globális marketingirodájának vezetője mondja: “sokan azt jósolták, hogy a stream globalizált világa ahhoz vezet majd, hogy az angolszász repertoár elárasztja a többi piacot is. Miközben igaz az, hogy az angolszász művészek számára újabb lehetőségek nyíltak meg a nemzetközi piacon, azt látjuk, hogy nagyon komoly mozgás van a másik irányba is. Ezt láttuk a Latin-Amerikából és Koreából érkező zenéknél, és ugyanez kezd beindulni az afrikai zenénél is.” A Sony tulajdonában lévő Orchard terjesztő cég vezetője szerint ez a stream platformokat használó fiatal közönségnek köszönhető, akiknek más a hozzáállásuk, mint a korábbi generációknak: “globálisan gondolkodnak, és a jó zenét keresik annak nyelvétől függetlenül”.

A jelentésben megszólaló szakemberek – többségükben major kiadók munkatársai – azt hangsúlyozzák, hogy a globális piacra kilépés valójában mindig sok helyi, az egyes piacok működését jól ismerő csapat együttműködésének köszönhető. Az egyik “esettanulmány” a Maliban született, Franciaországban felnőtt rapper, Aya Nakamura sikerét mutatja be. Őt először a saját közönségében tették ismertté, majd a Djadja című, a francia slágerlistán első helyre jutott számában meglátták a potenciált a terjeszkedésre. A német piacra készítettek egy remixet, amiben a helyi, “szintén erős, független nő” Loredana is közreműködik. A német hiphop playlisteken ez a verzió terjedt, de a német rádiókba már Nakamura eredeti dala került be.

Részletesen ír a jelentés az ún. nagy potenciált jelentő piacokról is, amit így határoz meg: “olyan ország vagy régió, ahol több tíz-, esetenként százmilliós a lakosság, és ahol a legális, monetizált zenefogyasztás egy főre számolva alacsonyabb, mint egy fejlett piacon”. Ezek a piacokon is a stream térhódításának köszönhetően egyre inkább terjed a monetizált, legális fogyasztás. Míg ezeken a helyeken korábban az “early adopter” réteg használta a digitális szolgáltatásokat, így azokon a nemzetközi repertoár volt a fontos, a szélesebb rétegek belépésével egyre inkább a helyi repertoár kerül előtérbe.

Fontos, hogy a nemzetközileg terjeszkedő kiadók ezeken a piacokon ne próbálják a “nyugati modelleket” erőltetni. Az infrastruktúra fejlesztése, esetenként ebbe beleértve a szerzői jogi szabályozás modernizálásért folytatott lobbizást, együtt jár a helyi piac szereplőivel való együttműködéssel. A Warner Music a MENA régióért (Kelet-Európa, Közel-Kelet, Afrika) felelős vezetője ezt nyilatkozza: “Minden esetben fontos, hogy legyen egy helyi digitális szolgáltató, aki a partnerünk, mert ők értik a helyi ökoszisztémát, ismerik a repertoárt, a médiacégeket, vagy azt, hogy mik a jellemző fizetési módok. Először mindig felmérjük, megismerjük a terepet, és nem a saját modellünket hozzuk magunkkal.”

Mit nyújt ma egy kiadó?

Az IFPI jelentése hosszan taglalja azt is, hogy mit nyújtanak ma a kiadók a zenészeknek – erősen érezhető az a szándék, hogy ellenpontozzák azt az évek óta meglévő vélekedést, hogy “ma már nincs szükség kiadóra a sikerhez”. A jelentés szerint egy “régi módon működő” kiadó talán valóban idejétmúlt, de ha valaki a 10-20 évvel ezelőtti állapottal hasonlítja össze, akkor rá sem ismerne a mai kiadókra. “Ha azt mondanánk egy zenésznek, hogy azért érdemes velünk dolgoznia, mert adunk neki valamennyi pénzt, terjesztjük a zenéjét, meg mögé rakunk valami promóciót, akkor az valóban nem lenne elég semmire. De ez egyáltalán nem írja le azt, hogy mi az, amit ma csinálunk” – mondja a Sony Music német, svájci és osztrák piacért felelős vezetője. A Concord Music egyik vezetője szerint “ma már leszerződhetsz olyan cégekkel, amik biztosítják a finanszírozást, terjesztést, promóciót, marketinget, PR-t, mindent”. Viszont a kiadóknál ezeket a szolgáltatásokat egy tapasztalt és egymással szorosan együtt dolgozó csapat végzi, nem egymástól elkülönülő, a zenésszel csak egy ideig dolgozó cégek.

Több megszólaló azt hangsúlyozza, hogy náluk a művészi döntésekben teljesen szabad keze van az előadóknak, és az ő dolguk az, hogy ezt biztosítsák azzal, hogy minden mást – az adatok elemzésétől a folyamatosan változó médiafogyasztási trendek követésén át a különféle brand kapcsolatok összehozásáig – a kiadó szakemberei végeznek el. Mivel a mai zenehallgatók a személyes kapcsolatot igénylik a művészekkel, ezért a kampányoknak mindig személyre szabottaknak kell lenniük, amit nem is lehet úgy megcsinálni, hogy a kiadó nem érti a művész mondanivalóját, egyéniségét, hátterét. Ezért a kulcs a kiadó és a zenész közötti bizalom lett. Az RCA A&R vezetője ezt mondja: “könnyebb együtt dolgozni egy művésszel, akinek határozott elképzelései vannak, és azokat nem adja fel; aki azt mondja, hogy ‘nem, ezt nem csinálom meg’ – szemben azzal, aki azt mondja, hogy ‘oké, mondjál 800 lehetőséget, és majd választunk közülük’.”

A fenntartható növekedés kulcsa a jogi szabályozás

A jelentés legutolsó része foglalkozik olyan kérdésekkel, amelyek korábban ennél jóval nagyobb hangsúlyt kaptak. “Ahhoz, hogy biztosíthassuk, hogy a növekedés fenntartható legyen, és a fejlődő piacok elérhessék teljes potenciáljukat, meg kell teremteni a megfelelő politikai és jogi kereteket” – írja az IFPI.

Öt pontban foglalják össze azt, hogy mik a megfelelő keretek: 1. A zene értékét (és nemcsak kulturális jelentőségét) el kell ismerni. 2. A szerzői jogi szabályozásnak világosnak és biztosnak kell lennie. Mindenkinek értenie kell, hogy mik a legális zenefelhasználás keretei, amibe természetesen beletartoznak a kivételek is, ám ezeknek “világosan meghatározottnak” kell lenniük. Az IFPI szerint a “rugalmas”, nyitott megfogalmazások itt olyan bizonytalanságot teremtenek, ami végül felborítja a szerzői jogi keretek egyensúlyát. 3. A jogtulajdonosok jogában áll meghatározni, hogy ki és hogyan használhatja a zenét. 4. A zenék jogosítása méltányos keretek között kell, hogy történjen – a magukat “semleges tartalomszolgáltatóknak” mondó cégek kérdése itt jön elő (anélkül, hogy a YouTube neve egyszer is előkerülne az egész jelentésben). 5. Az illegális zeneterjesztés ellen megfelelő eszközöknek kell rendelkezésre állniuk. Itt az IFPI a már 32 országban létező gyakorlatot emeli ki: a megfelelő eljárással a jogsértő tartalmakat megosztó oldalakhoz való hozzáférés blokkolását.

2018 legnagyobb világslágerei

Az IFPI szokás szerint közli az év legsikeresebb előadóit (1. hely: Drake), albumait (1. hely: A legnagyobb showman filmzene) és dalait. Ez utóbbi listán, mint arra a Billboard felhívja a figyelmet, feltűnően sok az olyan, ami még 2017-ben jelent meg; mindjárt az első helyezett Havana is ilyen, de a Shape Of You, a Despacito és a Something Just Like This is 2017-es.

  1. Camila Cabello (feat. Young Thug), “Havana”
  2. Drake, “God’s Plan”
  3. Ed Sheeran, “Shape Of You”
  4. Ed Sheeran, “Perfect”
  5. Maroon 5 (feat. Cardi B), “Girls Like You”
  6. Luis Fonsi (feat. Daddy Yankee), “Despacito”
  7. Tia Ray, “Be Apart”
  8. The Chainsmokers and Coldplay, “Something Just Like This”
  9. Marshmello and Anne-Marie, “FRIENDS”
  10. Post Malone (feat. Ty Dolla $ign), “Psycho”


Kategóriák:Hírek

Címkék:, , ,

Hozzászólás

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

%d blogger ezt szereti: