A Music Ally egy alapos jelentésben, valamint egy londoni kerekasztal-beszélgetésben járta körül a podcastok és a zene kapcsolatának témáját. A tanulság röviden összefoglalva az, hogy a terület hatalmas lehetőségeket rejt a zeneipar számára, ugyanakkor igen komoly akadály a jogosítás tisztázatlansága.
A jelentés a rendelkezésre álló adatok összefoglalásával kezdődik. Ahhoz képest, hogy milyen sok szó esik a témáról, kevés a tényleges adat a „podcast-robbanásról”. Az Ovum piackutató szerint 2017 végén havi 484 millióan hallgattak podcastokat, és a cég szerint a havi felhasználók száma 2020-ban elérheti az egymilliárdot. A brit piacról részletesebb felmérés is készült, aminek az a fő érdekessége, hogy a teljes audio-hallgatásnak szentelt idő mindössze 3%-át tették ki a podcastok, míg 75%-át a rádió, 8%-ot a stream – ugyanakkor viszont a 15-24 éveseknél nagyon mások az arányok: az idő 20%-át töltik podcastokkal, 26%-át zene streammel, és 24%-át rádióval. Összefoglalva: nem igaz, hogy „mindenki podcastokat hallgat”, de a fiatal közönség nagyon kedveli ezt a formátumot.
Bár a podcastokkal pénzt is lehet keresni (akár reklámokkal, akár előfizetéssel), a zeneipar számára elsősorban mint nagyon erős marketinglehetőség érdekes a formátum, legalábbis egyelőre – hangzott el a kerekasztal-beszélgetésen. „Ha megkérdezik, mit hallgattál a Spotify-on vagy az Apple Musicon, gyakran csak a playlist nevét tudod. De ha eltöltesz negyed vagy háromnegyed órát azzal, hogy meghallgatod egy zenész történetét, akkor nagyon mély kapcsolatot alakítasz ki vele” – mondta Tom Mullen az Atlantic Recordstól.
Szintén nagy előnye lehetne a zeneiparnak a területen, hogy bár sokan azt hiszik, hogy podcastot csinálni technikailag pofonegyszerű, valójában a hang nagyon fontos: mind a hangzás, mind a beszéden túli hangkulissza. Márpedig a kiadóknál már ott van a nagyon jó szakembergárda, akiket ki lehet használni.
Egy jól működő podcasthoz jól kitalált formátumra van szükség – annál jóval többre, mint hogy „én és két haverom leülünk dumálni, mert viccesek vagyunk”, ugyanis hamar kiderül, hogy ez nem sok mindenre elég. A formátumnak ráadásul olyannak kell lennie, hogy akár több „évadon” keresztül kitarthasson.
A hallgatókat lekötő podcastok alapvetően történetet mesélnek, ami lehet egy-egy dal, album stb. története, de attól még, hogy zenész az alany, nem is kell feltétlenül zenéről szólnia az adásnak. Jessie Ware énekesnő például ételekről beszélget vendégeivel, Frank Turner pedig a történelem rajongója. Szükség van arra is, hogy jól megszerkesszék a nyersanyagot; a kerekasztal-beszélgetésen elhangzott, hogy egy másfél órás interjúból egy erős félórát kell összevágni.
A komoly probléma egyelőre az, hogy a podcast-készítők számára nem átlátható a terület szerzői jogi szabályozása. A legtöbben biztosak abban, hogy teljes dalokat nem lehet lejátszani – van, aki inkább teljes mértékben nélkülözi a zenét, amiről beszél, ami persze nagy mértékben csökkenti a podcast élvezeti értékét; mások reménykednek benne, hogy legalábbis nem fogják beperelni őket, ha részleteket játszanak be dalokból. Mint azt a Music Hungary konferencián Kitzinger Dávid (Artisjus) mondta: „a podcastról senki nem tudja, hogy micsoda”, így azt sem, hogyan kellene-lehetne jogosítani a benne elhangzó jogvédett tartalmakat.
Kép: Soundography podcast

Categories: Hírek
Leave a Reply