Meglehetősen ismert történet, hogy a Verve legnagyobb slágere, a Bitter Sweet Symphony a benne prominens szerepet játszó Rolling Stones-hangminta miatt nemcsak hogy be kellett hogy vegye a szerzők közé Richard Ashcroft mellé Mick Jaggert és Keith Richardsot, hanem ráadásul a dal bevételei teljes egészében a Rolling Stones tagjait illették. Pontosabban a Stones The Last Time című számának Andrew Loog Oldham által hangszerelt, szimfonikus verziójából vett négy másodperces részlet miatt történt mindez. Az is ismert, hogy ez a zenekar híres-hírhedt egykori menedzsere, az 1963 és 1971 között született dalok jogait kezelő ABKCO vezetője, Allen Klein igen kemény fellépésének volt köszönhető.
Május végén bejárta a sajtót, hogy most kerültek vissza a szerzői jogok Richard Ashcrofthoz, több mint két évtizeddel az 1997-es megjelenés után. Arról, hogy a színfalak mögött pontosan mi történt, most nyilatkozott a Billboardnak Steve Kutner és John Kennedy, akik 2018 eleje óta dolgoznak menedzserként Ashcrofttal.
Kennedy egyrészt elmondta, hogy ő mit tud a történetről, amiről több verzió is napvilágot látott. Szerinte az történt, hogy az EMI/Virgin megszerezte a hangfelvétel felhasználásának jogát a Deccától, azonban elmulasztották engedélyt kérni a felvétel alapjául szolgáló szerzemény kezelő ABKCO-tól. Mire rájöttek a hibára, már nemcsak hogy rengeteg CD-t legyártottak, hanem a Bitter Sweet Symphony is sláger volt. A rögtön pert indító Allen Klein így nagyon erős tárgyalási pozícióba került. A peren kívüli megállapodás keretében Richard Aschroft 1000 dollárt kapott – ez volt minden pénz, amit a kilencvenes évek egyik legnagyobb rockhimnusza után keresett. Pedig a Billboard kb. 5 millió dollárra becsüli a bevételt, amit a sok filmben, reklámban is elhangzó dal termelt.
De nemcsak a pénz volt a probléma: “a szerzők gyakran úgy beszélnek a dalaikról, mintha a gyermekeik lennének – kemény volt Richard számára, hogy egyik gyermekéről le kellett mondania. Kibírta, noha nem mindig türelmesen vagy csendben, de borzasztó hatással volt ez rá. Gondolom, mindenki, aki kreatív kapcsolatba került vele, megkapta azt a feladatot, hogy próbáljon valamit tenni ezzel” – mondta Kennedy a Billboardnak.
Ő korábban segített a Stone Rosesnak kilépni egy rossz kiadói szerződésből, de a Bitter Sweet Symphony-val kapcsolatban “semmilyen jogi varázslat” nem segíthetett: a peren kívüli megállapodás jogi eszközökkel támadhatatlan volt. Nem tudtak mást tenni, mint az édesapja 2009-es halála óta az ABKCO-t vezető Jody Kleinhez fordultak, akivel többszöri megkeresés után végül összejött a találkozó. “A menedzserek meglepetésére nem zárkózott el attól, hogy foglalkozzon az üggyel.” Ő javasolta, hogy találkozzanak Joyce Smyth-szel, a Rolling Stones menedzserével. “Azt vártam, hogy azt mondja: mégis mi előnyöm származna abból, ha a kliensemet arra kérném, hogy mondjon le egy bevételi forrásáról?” – mondta Kennedy. Azonban Smyth “belátta, hogy mennyire nem stimmel az egész, és jól ismerve az ügyfeleit azt gondolta, hogy ők is így fogják gondolni”.
Végül tehát Mick Jagger és Keith Richards teljesen önként, minden jogi kötelezettség nélkül mondtak le egyrészt a szerzői jogdíj egészéről, másrészt arról is, hogy a nevük a Bitter Sweet Symphony szerzői között szerepeljen – így az már elismerten, teljes egészében Richard Ashcroft “gyermeke”. Ő ezt “nemes és kedves” cselekedetnek nevezte az Ivor Novello díj gáláján.
Az egyedüli megoldatlan kérdés immár csak az, hogy a dal zeneműkiadói jogait továbbra is kizárólag az ABKCO gyakorolja, de a menedzserek remélik, hogy itt is előreléphetnek. De szerintük Ashcroft ezzel nem is foglalkozott mostanáig, mert másodlagos kérdésnek tartja ahhoz képest, hogy elismerték: legismertebb slágere valóban az ő és csakis az ő műve.
Categories: Hírek
Leave a Reply