Hajós András egyike azon keveseknek a honi popkultúrában, akinek a munkái még reményre adnak okot. Dalszerzőként és a médiában is olyan produkciókat visz, amelyek egyediek, és messze túlmutatnak a celebek rovarokat esznek / behánynak a buli után tematikán. Most új felületen, a Youtube-on jelenik meg az utóbbi évek egyik legérdekesebb showja, a Dalfutár. Miért pont ott indul újra az alkotás folyamata körül bonyolódó műsor? Miért érdemes folytatni? András mindenre válaszol.
Dal+Szerző: Egyszer egy másik műsorod kapcsán azt nyilatkoztad, hogy a te produkcióid mindig rétegműsorok maradnak, mert a magyar média szerkezete, és a magyar piac nem kedvez azoknak a formátumoknak, amiket te szeretsz. Emlékszel még erre?
Hajós András: Ez az első műsorom, a Magánszám volt, és azért mondtam ezt, hogy ez így van és így is lesz velem, mert azonnal tudatosodott bennem, amikor a nézettségi adatokat megnéztem. A közönség összetétele, a nézettség aránya gyakorlatilag megegyezett az akkor népszerű, talán még most is működő Stefan Raab show-jával Németországban, ami hasonló program volt, mint az enyém. Csak az egy nyolcszor akkora országban nyolcszor annyi nézőt jelent, és egy ennyivel nagyobb piacon boldogan el lehet lenni egy rétegműsorral. Akkor már tudtam, hogy ezzel állandó gondjaim lesznek, mert ilyen kicsi piacon kétféle megoldás van a nagyobb nézettségre. Az egyik a nulla kockázatvállalás, biztosra menni a műsorokkal, ezt a kereskedelmi csatornák sokszor kénytelenek csinálni itthon évtizedek óta.
A másik pedig az egészen különleges gyöngyszemek a műsorok között, ahol nem annyira a mennyiségi elérés a fontos, de ezek nézettségi sikere éppen ezért sokkal, de sokkal ritkább. Ezzel együtt sokat köszönhetek a kereskedelmi televíziózásnak hosszú évekig remekül elvoltam főműsoridőben a Heti Hetesben, vagy tehetségkutatók zsűrijében.
D+SZ: De azok nem a saját formátumaid voltak.
HA: Nem a saját ötleteim voltak, és a bejövő ajánlatok közül is válogattam. Sokat áldoztam ismertségben azzal, hogy nem vállaltam el mindent, és nem lettem egy-egy tévének a szerződött arca, csak egyes műsorokra szerződtem. Emlékszem, hogy legelőször Argentínába nem mentem pókot enni. Azt, hogy nem vállaltam, más meg igen, nem megvetőleg mondom, mert van akinek jól áll, és önmaga tud maradni, ott van Tilla vagy Majka, ők tudják úgy csinálni, de ennek az a titka, hogy szeretik . Én meg nem.
D+SZ: A Dalfutárban viszont dalszerzőként is hazai pályán mozogtál, ez volt az a műsor, amit a tévés kritikusok is tömjéneztek, a zenészeknek is a kedvence volt, mégis csak az első évad 6 epizódját élte meg.
HA: Ebben nyilván benne volt, hogy a TV2-nél éppen a Dalfutár évad végére romlott meg a viszonyunk. Azt nem lehet elvárni egy televízió vezetésétől, hogy amikor a zsűritagjuk vágja a centit a szerződésének lejáratáig, és már másnap azt nyilatkozza, hogy hány a híradójuktól, akkor erőltessék a folytatást. Lehet, hogy amúgy sem ment volna tovább a műsor, de ez már tökmindegy.
D+SZ: Azért a saját műsoraid közül talán éppen a Dalfutár kapta a legnagyobb visszhangot, sokan sajnáltuk, hogy hamar véget ért. Nehéz volt újraindítani?
HA: Mivel korán láttam, hogy ebben a szakmában sok munkát vissza fogok dobni, úgy igyekeztem felépíteni az életemet, hogy bármikor egyszál gitárral meg egy mikrofonnal újra tudjam kezdeni, ha muszáj. Ezért nem is volt kérdés, hogy próbálkozunk tovább a műsorral, házaltunk a Dalfutárral. Az kicsit bánt, hogy más tévéket nem sikerült meggyőzni, és én le is álltam vele, kissé depresszióba süllyedve. Jeli András producertársam noszogatott, hogy ez a műsor jó, és ha jó, menjünk tovább, akár új felületekre is. Ez is egy érdekes újrakezdés, a Youtube nekem friss terep, azt is mondhatnám, hogy kicsit nagy még nekem ez a kabát, de hozzáértő stábunk van, és belenövök lassan én is.
D+SZ: A kritikai siker, és a zenészek, dalszerzők elismerése adott lökést, hogy tovább vidd a műsort?
HA: Ahogy a műsor bejelentésén is elhangzott Egerben: a zeneipari értéklánc első tagja a zene alkotója, a szerző. Jó, ha néha rájuk is jut a reflektorfényből. Meg aztán megszoktam az újratervezést. Sok projektem van mindig. Mozogtam underground körökben, de voltam címlapon is, vezettem országos műsort, viszont messze nem vagyok olyan mélyen beépülve az emberek tudatába, mint a nagyobb sztárok. Ötvenévesen azért már bringával hazafelé a Körúton, a plakátok közt néha elfog az érzés, hogy van mondjuk Lovasi 50 vagy Ákos 50 az Arénában, akkor miért nincs Hajós 50? Persze tudom rá a választ. Ez is annak az ára, hogy inkább sokfélét akartam, mint egyet nagyon. Mint a bokszoló bent a ringben, sokszor kaptam nagy pofont. Bukásban is volt részem, de a hosszú évek alatt azért néha az ember betalál. Na, a Dalfutárral úgy érzem, hogy ezzel most betaláltam. Ha úgy tetszik ez a műsor az én Hajós 50 Arénám.
D+SZ: Mennyiben tér majd el egy videomegosztó csatornán forgatott műsor a tévés változattól?
HA: Ugyanazt a műsort csináltuk meg, ugyanolyan szerkezettel, ugyanolyan stábbal és technikával, mint amit annak idején kitaláltunk, és amit a tévében megismerhettek a nézők. A neten már egy okostelefonnal készített sorozattal is befuthatsz, de minél kisebb a filmes technikai háttér, annál harsányabbnak, átütőbbnek kell lenned. A mi utunk nem ez, persze itt is van néha kiabálás, sírás, veszekedés, mert a dalok írása közben a különböző habitusú szereplőink egymásnak feszülnek, de nem ez a műsor gerince. A műsor lényege az öröm, amikor megszületik a közös munka gyümölcse. A Dalfutár elsősorban a dalszerzésről és közben az emberi együttműködésről szól. Ez utóbbiból elég kevés mintát látunk ma itthon, ezért is találhatott be sokaknak.
D+SZ: Ismét az a kérdés, hogy ekkora stábbal finanszírozható-e egy netes produkció?
HA: Talán ebben is pionírok vagyunk, elfogadtattuk támogatóinkkal, hogy az olcsóbb gyártási költségű tartalmak mellett az ilyesminek is van helye egy portfólióban. Úgy gondolom egyre sokszínűbb a Youtube is, ma már lehet a Dalfutárhoz hasonló műsorokkal is jelentkezni. Támogatóink a műsor értékeibe, üzenetébe szerettek bele, nem az én celebkedésembe vagy egetverő nézettségi ígéretekbe. Persze mindent megteszünk profin, hogy sokakhoz eljusson. Ha mondjuk háromszázezer jól targetált ember megnéz egy epizódot, az komoly értéket jelenthet, más, több milliós nézettségű videók mellett is. Hiszek abban, hogy lehet helyünk az egytelefonos influencereknél kicsit drágább, cserébe különlegesebb termékekkel a piacon.
D+SZ: Ez a háromszázezres nézettség a cél a hirdetők felé?
HA: Intelligens támogatóink nem várnak konkrét számokat, de illik és akarunk jól teljesíteni, már csak magunk miatt is. Az első évadnak ilyesmi nézettségei voltak.
D+SZ: Te magad is dalszerző vagy, hogyan tudod ezt az énedet visszafogni, amikor műsorvezetőként veszel részt az alkotásban?
HA: Tudatosan húzódom hátra, 20-30 százalékán látszom egyáltalán a képeknek, de ez persze néha nagyon nehéz. Moderátor vagyok benne, ha nem tolom magam előre, akkor a szereplők, vagy fellengzősebben a szakma, ezt szerencsére el is fogadja tőlem. Néha nehéz a háttérben maradni, az én egóm is ott dübörög, a közös munka örömével, de azért persze, mindannyian nagyon szeretnénk egy jó dalt írni.
D+SZ: Mindenki érzi, ha jó dal születik?
HA: Igen, azt azért mindenki érzi. Tudja azt az ember, hogy mikor talál be, úgy négy-ötször megadja a sors ezt az érzést, amikor dalt írsz. Írtam már én is úgy dalt, hogy tudtam, hogy most Mick Jagger vagyok. És tudtam, hogy most ugyanazt csinálom, és ugyanazt érzem, amit Mick Jagger érez, amikor ő dalt ír. Ehhez képest az a tény nem olyan fontos, hogy az övé holnapra megasláger lesz, az enyém nem, mert a pillanat ugyanaz volt, mindkettőnkkel megtörtént.
Nagy sláger a Dalfutárban még nem ütött be, de ennek is eljöhet az ideje. A TV2-vel ebből a szempontból jó helyzetben voltunk, mert nekik saját zeneműkiadójuk van, az adás után másnap már fent volt a stream csatornákon az összes dal, egyszóval elérhető volt. Azért szomorú vagyok, hogy rádiós partnert nem találtunk, még úgy sem, hogy legalább teszt jelleggel játsszák a dalokat, de előbb-utóbb, akár pont a Youtube-ról berobbanthat egy dalfutáros dal is. Mi rajta leszünk, hogy jól menedzseljük őket.
D+SZ: Attól, hogy a tévéből a Youtube-ra került a Dalfutár, más szereplőket kellett választani?
HA: Alapvetően nem. Viszont jóval szélesebb körből választhattunk így, hiszen Dallos Bogit például most nem vihettem volna egy TV2-es műsorba, mert éppen a konkurenciánál szerepel. Ebből a szempontból nagyobb szabadságunk van. Az első adásban Lovasi András szerzett egy dalt, arra Kőhalmi Zoltán írt szöveget, aminek Linczényi Márkó volt a producere, és Dallos Bogi énekelte el. Kőhalmi a külsős, már az első évadban is megtettem a Dalfutárban, hogy „külsős” szereplővel dolgoztunk egy-egy poszton, ilyen volt például korábban Varró Dani. Talán a legkönnyebb a szövegíróknál behozni egy új látásmódot, nem véletlen, hogy itt is ez történt, de az énekeseknél is lehet nagyobb a mozgásterünk. A dalszerzőnél vagy a producernél ez már nehezebb, de van olyan tervünk, hogy akár a Youtube-ról választunk fiatalokat, akik írnak egy dalt, és megnézhetik ahogy Király Viktor vagy Rúzsa Magdi előadja.
D+SZ: Hány évadot bír ki ez a formátum?
HA: Akármennyit. Nyilván nem változtatás és ötletek nélkül, de már évekre előre vannak terveink a folytatásokhoz. Szeretnénk a nagy öregeinket, ikonjainkat is bevonni, kacsintgatnék a külföldi szereplők felé is és alig várom, hogy élő zenekarokkal is dolgozhassunk.
Távol állok a versenysportoktól, magyar bajnoki címek megszerzését lányomra és fiamra bíztam, de egy focis hasonlattal élve: most csak az előttünk álló meccsre, erre az évadra koncentrálunk. Aztán dolgozunk a folytatáson.
Interjú: Réz György
Fotó: DALFUTÁR PRODUKCIÓ
🛈 HAJÓS ANDRÁS
Dalszerző, médiaszemélyiség, kommunikációs szakember, a magyar popkultúra legsokoldalúbb figuráinak egyike. Produkcióira mindig jellemző az egyéni látásmód, és a sajátos pesti humor keveréke, legyen szó az 1993-ban indult EmilRulez! zenekarról, vagy első TV műsoráról, a 2003-ban indult Magánszámról esetleg a Heti Hetesről. 2009-ben elnyerte a Déri János-díjat. 2002-től több mozfilmben is szerepet kapott. Legutóbbi siker szériája a Dalfutár című műsor, amely egy doku-reality és egy dalszerző songwriting camp keverékeként egy dal megszületésének a folyamatát mutatja be.
A dalszerző, a szövegíró, a producer és az énekes kezdetben nem tudják kikkel dolgoznak, csak a dal alkotásának végső fázisában találkoznak. A Super TV2 adón futó első évad után idén a Dalfutár a Youtube-ra költözik, és a régi szabályokkal, újabb négy résszel jelentkezik.
Az interjú eredetileg a Dal+Szerző magazin 2019/02. számában jelent meg.
Categories: Dalszerzőkről
Leave a Reply