Jól járnak-e zeneszerzők a Netflix újfajta szerződéseivel?

A Zenei Alkotók Nemzetközi Tanácsa, vagyis a CIAM Budapesten tartott konferenciájáról – amelynek házigazdája az Artisjus volt – már írtunk egy cikket, amely a Universal egykori jogtanácsosának Igazságot az alkotóknak című előadásáról szólt. Most az esemény kiemelt témáját mutatjuk be, ami az ún. copyright buyout volt.

Arról a gyakorlatról van szó, hogy a Netflix és más hasonló on-demand videószolgáltatók a zeneszerzőktől „felvásárolják” a jogaikat. A szerző egyetlen, persze nagyobb összeget kap előre, viszont minden későbbi jogdíjról lemond. Mint a konferenciát beharangozó szöveg írja, a gyakorlat az Egyesült Államokban jelent meg először, majd Latin-Amerikában, Indiában és máshol is elkezdett terjedni, beleértve immár Európát is, noha itt az egyes országok jogrendje kifejezetten „védi a szerzőket az ilyesféle felvásárlások ellen”.

Ez nemcsak a zeneszerzőket érinti; a Hollywood Reporter tavasszal megjelent cikke például egy olyan sorozat-showrunner példájával kezdődik, akivel az ügynöke egy hasonló szerződés megkötése után még aláíratott egy papírt a következő szöveggel: „Soha nem fogok dühöngeni a most aláírt szerződés miatt”. Egy sikeres sorozat ugyanis éveken vagy akár évtizedeken keresztül hozhat még jogdíjakat, amikről így a buyout szerződést aláíró az egyszeri összeg fejében mind lemond. Más kérdés persze, hogy ez az egyszeri összeg nagyobb, mint amennyit egyébként kapna, és biztosan az övé, miközben azt nem tudhatja előre, hogy az ő sorozata lesz-e az, amit újabb és újabb csatornáknak értékesítenek majd világszerte, évtizedekkel később is.

Noha a CIAM előzetes szövege arról szól, hogy „a kihívásokat és a lehetőségeket” fogják majd megvizsgálni, a közös jogkezelők és a szerzők jelenlévő képviselői többnyire a gyakorlat ellen voltak. Az Ázsia és a csendes-óceáni térség szerzőit képviselő APMA részéről Shunichi Tokura például úgy fogalmazott, hogy a régióban „nagyon komoly problémát” jelentenek a buyout szerződések. Főleg, mondta az olyan „fiatal szerzőknél, akik legvadabb álmaikban sem remélnék, hogy valaha pénzt fognak keresni a zenével, és ha valaki azt mondja nekik, hogy fizetek neked ennyit meg ennyit, akkor kapva kapnak az alkalmon” – és fel sem merül bennük, hogy valójában rosszul járnának.

A Netflix részéről Carolyn Javier vett részt a konferencián, de nem meglepő módon nem beszélhetett konkrét összegekről, csak annyit mondott, hogy ezek megállapodásról megállapodásra változhatnak. A másik oldalról viszont több becslést is láthattunk, miszerint például egy három évados sorozat tíz év alatt kb. háromszor annyi jogdíjat hozhat a zeneszerzőnek, mint amennyi az előre kifizetett megbízási díja volt (mármint nem egy buyout szerződés keretében).

Carolyn Javier határozottan cáfolta azt, hogy volna a Netflixnél egy „feketelista”, amire felkerülnek azok, akik elutasítják a buyout szerződést, és velük aztán később nem dolgoznak; azt mondta, hogy mindig a szerzőre és az ügynökére bízzák, hogy előnyösnek találják és vállalják-e ezeket a feltételeket.

Mint mondta, több oka is van annak, hogy kitalálták a buyout szerződések rendszerét. Például az, hogy a Netflix a tartalmakat globálisan – már több mint 190 országban – terjeszti, ami „újfajta kihívásokat jelent”. A hagyományos rendszerben olykor nem jut el a jogdíj a szerzőkhöz – mondta, hozzátéve persze azt, hogy a jelenlévők kivételek, de vannak olyan országok, ahol ez komoly problémát jelent.

Hangsúlyozta, hogy a Netflix célja az, hogy hosszú távú, bizalmon alapuló kapcsolatot alakítson ki a szerzőkkel. Persze egy ilyen problémát nem egyetlen konferencia fog megoldani, mindenesetre a hozzászólásokban többen üdvözölték, hogy eljött a Netflix képviselője, és bíztak az érdemi párbeszéd elindulásában.

Javier továbbá beszélt arról is, hogy a Netflix egyáltalán nem „Amerika-centrikus”, egyre többet fektetnek a helyi tartalmakba, és már több példa volt arra, hogy egy, az Egyesült Államokon kívül készült sorozat világsikert ért el a platformon. A cég nem azt a politikát követi, hogy csak a jól bevált zeneszerzőkkel dolgozik, hanem igyekeznek új tehetségeket is felfedezni, „kiterjeszteni a bázisukat”. A szerzőkkel kötött szerződésekben sem akarják mindenhol az amerikai gyakorlatot erőltetni.

A CIAM konferenciájának résztvevői – fotó: Biri Ádám



Categories: Hírek

Tags: , , ,

Leave a Reply

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.