Az idei Budapest Showcase Hub gazdag szakmai programjából kiemeltük már a zenészek, zeneipari szakemberek lelki egészségével foglalkozó Sally Anne Gross látogatását (interjúnk itt olvasható), valamint a listening sessionök tanulságait. Most több beszélgetés, kerekasztal a feltörekvő zenekarokra vonatkozó tanulságait szedjük össze. Meg kell jegyezni, hogy nemzetközi kontextusban feltörekvőnek számít minden előadó, aki nem ismert még az adott piacon – az egyik beszélgetésben például előkerült a Punnany Massif, akik itthon a legnépszerűbb klub- és fesztiválzenekarok között vannak, viszont 2017-es, a romániai, bonchidai Bánffy-kastély területén tartott Electric Castle fesztiválon viszont “feltörekvőnek” számítottak.

Tanulságos a norvég Geir Luedy-val folytatott beszélgetés. Ő a MADE ügynökség vezetőjeként két fiatal norvég lányt, AURORA-t és Sigridet is elvezette a világhírig. Mint mondta, minden új művészének ugyanazt mondja: írjanak dalokat minél több szerzővel, dolgozzanak demókon minél több producerrel. Még akkor is, ha – mint Sigrid esetében – ennek az az eredménye, hogy megerősödnek abban, hogy tényleg különleges, egyedi szerzői hangjuk van, és azt szeretnék képviselni. Annak kiválasztásában, hogy végül melyik producerrel dolgozzanak, Luedy szerint nem az számít, hogy az illető mennyire profin dolgozik – manapság ugyanis rengeteg a technikailag felkészült szakember, így sokkal inkább az a szempont, hogy megvan-e a kémia az előadóval.

AURORA-val azt az utat járta be, hogy rengeteg fesztiválra elmentek, kezdetben a kora délutáni műsorsávokba, amikor szinte senki nincs a kis színpadok előtt. A költségek ebben a szakaszban bőven meghaladták a bevételeket; Luedy több tízezer eurót tett bele ebben az időben az énekesnő karrierjébe. (Egy kérdésre válaszolva elmondta, be lehet tehát futni lemezkiadó nélkül is, azonban rengeteg pénz kell hozzá.) Sigrid esetében már más utat tudott bejárni, hiszen egyrészt AURORA miatt ismerték már a szakmában, másrészt volt egy nagyon erős dal, a Don’t Kill My Vibe. Ezt szétküldte londoni ismerőseinek, felült egy repülőre, és amikor a brit fővárosban leszállva bekapcsolta a telefonját, ott várták a lelkes válaszlevelek.

A programot egy olyan beszélgetés nyitotta, amin a régió több országából jöttek – műfajilag is sokszínű – fesztiválok képviselői. Az Exiten, a Pohodán, az Electric Castle-ön és a Rock for People-ön is lépnek fel természetesen feltörekvő előadók, közülük több tehetségkutatókat is tart, bár jellemzően saját hazájuk zenekarainak. A kérdésre, hogy egy külföldi feltörekvő előadó meghívása előtt megnézik-e annak statisztikáit (nézettségek, lájkok stb.), mást és mást válaszoltak. A Pohoda képviselője elmondta, hogy gyakran showcase-eken találkoznak ilyen zenekarokkal,és náluk a profizmus mellett szükséges az a bizonyos “szikra”, ami mutatja, hogy az előadó illik a fesztivál hangulatához. Ha viszont ez megvan, akkor nem érdeklik őket a nézettségek. A többiek inkább nézik a számokat, és különösen akkor fektetnek rájuk nagy hangsúlyt, ha olyanról van szó, aki már nem teljesen kezdő, ezért nagyobb gázsit kér. Ezen a beszélgetésen hangzott el, hogy manapság egyre nehezebb a feltörekvő zenekaroknak, hiszen évről évre egyre több és több új előadó jelenik meg.

(Nem tartozik a témánkhoz, de említenénk azt az érdekes kezdeményezést, hogy a Pohoda a pozsonyi Comenius Egyetemmel egy sajátos együttműködést alakított ki: az egyetem hallgatói dolgozták ki a marketingtervet, amivel önkénteseket toboroztak a fesztiválra. A Pohoda egyébként a szponzoroktól sem csak pénzt kér, hanem azt is, hogy járuljanak hozzá a látogatók élményéhez, így például egy mobilcég wi-fit és telefontöltési lehetőséget biztosított számukra.)

Egy beszélgetésen két nagy, európai klubokat tömörítő szervezet képviselői érintettek számos, a kisebb klubokat érintő kérdést. Mint a Liveurope hálózat mellett a brüsszeli Ancienne Belgique klubban is dolgozó Elise Phamgia elmondta, náluk van egy helyszín, ahol csak feltörekvő előadók lépnek fel, de itt minden koncert veszteséges, és a többi bevételből, illetve a Liveurope EU-s támogatásból tudják fenntartani – utóbbinak köszönhető, hogy több ilyen koncertet tudnak szervezni, több országból érkező fellépőkkel.

A Live DMA részéről érkezett Arne Dee arról beszélt, hogy komoly gond, hogy az élőzene működése eltér sok más iparágétól. Rendszerint ugyanis a nagy cégek fektetnek a kutatás-fejlesztésbe – aminek az élőzenében a kis zenekarok önmagában nem nyereséges felléptetése felel meg. Természetesen minden előadó “feltörekvőként” kezdi, ám amikor nagyok lesznek és sokat keresnek (ők és más cégek is), akkor ebből a bevételből semmit nem forgatnak vissza pénzt az utánuk jövők támogatásába. Ezt bizonyos országokban valamennyire pótolják a támogatások, de nagyon eltérő – mégpedig nem a kelet-nyugat megoszlás mentén -, hogy a hivatalos kultúrpolitika mennyire tekinti művészetnek és ezáltal támogatandónak a könnyűzenét. A politikai lobbizásban egyébként a feltörekvők támogatása mellett a klubok gazdasági (adótermelő, foglalkoztató) jelentősége és társadalmi szerepvállalása is fontos érv.

Más szempontból kerültek elő a feltörekvő zenekarok a BangerTV részéről érkezett Blayne Smith részéről. Ő egy olyan YouTube-csatornát képviselt, ahol metallemezekről készülnek videós kritikák, és 233 ezer feliratkozójával a műfajban ez a legfontosabb videós fórum. Mint Smith mondta, ebben a formájában 2015-ben indult el a csatorna (korábban dokumentumfilmeket készítettek), vagyis jóval a nagy ‘YouTube-robbanás” után. “Az emberek látják, hogy szeretjük ezt csinálni, és ez megérinti őket” – ennyi a titok, ami mutatis mutandis a zenére is alkalmazható.

Blayne Smith szerint “sosem volt még ilyen könnyű az új zenekarok dolga”, legalábbis abban, hogy eljussanak egy, a maguk műfajában fontos csatornára. (Mármint ő kifejezetten a metalról beszélt, de amit mondott, kiterjeszthető több más niche műfajra is – a mainstreamebb zenékre kevésbé.) “Találd meg azt a csatornát, amivel azonosulsz, ahol szerinted szeretni fogják, amit csinálsz. Találd meg azt az embert, aki rezonál itt a zenédre, és írj neki – ennyi.” Mint mondta, ha kapnak egy olyan típusú levelet, hogy “rajongótok vagyok, szerintem Sarah szeretni fogja a lemezünket, átküldenétek neki a linket?”, akkor az nagy valószínűséggel tényleg el fog jutni a címzetthez.

Mi a teendő, ha esetleg egy zenekar jó kritikát kap, hogyan lehet fenntartani ezt a lendületet? Hát továbbra is jó zenét kell csinálni… Persze ez nem ilyen egyszerű, de Smith szerint az adatok (pl. a Spotify hallgatottságok) is azt mutatják, hogy a metal-rajongók a leglojálisabbak: ha egyszer találnak valakit, akit igazán megszeretnek, akkor kíváncsiak lesznek az új zenéire is, és ha fenntartja a minőséget, akkor vele maradnak.

Categories: Hírek

Tags: BuSH