Megtartották Budapesten az első két tanártovábbképző workshopot a Future Songwriting finn szakemberei. Az INTO SCHOOL által kifejlesztett módszerben a gyerekek iPadek segítségével írnak dalokat, de ez nem a hagyományos zeneelméleti képzés kiváltását célozza. A zenén is túlmutató képességfejlesztő projektről, a technológia és a kreativitás, a természettudományok és a művészetek kapcsolatáról, az oktatási rendszerek megnyitásáról beszélgettünk a projekt alapítói közül kettővel, Kari Saarilahtival és Janne Hiedanniemivel.
Bemutatnátok, miről szól a Future Songwriting projekt?
Kari Saarilahti: A lényeg az, hogy a gyerekek saját dalokat írnak, mégpedig kerek, egész dalokat – anélkül, hogy szükségük lenne ehhez valamilyen előzetes tudásra, tehát arra, hogy korábban tanultak volna hangszeren játszani vagy bármit a zeneszerzésről. Az alkotási folyamatot a megfelelően használt digitális technológia segíti. A Future Songwriting fókusza most a tanárok továbbképzése, ugyanis a projekt nem érhetne el széles körű hatást, ha csak arról szólna az egész, hogy mi hárman járjuk az iskolákat és ott foglalkozásokat tartunk. Ezért van szükség arra, hogy a tanárok naprakészek legyenek abban, hogyan lehet az alkotást segíteni a digitális technológia használatával. Fontos az is, hogy a megszületett dalokat is megmutassuk minél több embernek, hogy a döntéshozókhoz, az oktatáspolitikusokhoz eljusson, hogy mindez egyrészt lehetséges, másrészt nagyszerű móka.
Nagyon örülünk, hogy egy több nemzetet átfogó konzorcium állt a program mögé, köztük az Artisjus; azzal, hogy eljöhettünk Magyarországra megtartani ezt a képzést, megvalósult egy álmunk. Egyelőre csak két kisebb workshopot tartottunk Budapesten, amik csak bepillantást nyújtottak abba, hogy miről szól a projekt egésze. A teljes tanárképzési programunk több hétig tart. Először a tanároknak tartunk képzéseket egy-egy témában, aztán ők ezt a mi támogatásunkkal kipróbálják a gyerekekkel a maguk iskolájában, aztán újra jön egy képzési időszak stb. A végén, amikor elkészülnek a dalok, tartunk egy nagy bulit.
Maguk a képzésen részt vett tanárok is terjeszthetik majd tovább a módszertant?
Janne: Igen, pontosan ezt tervezzük. Jelenleg 15 iskola vesz részt a programban, és ezek tanárai majd továbbadhatják a tudásukat, így terjedhet tovább az üzenet a tanárok közösségében…
Kari: Mint egy vírus. (nevetnek) Az a lényeg, hogy a jövőben ránk ne is legyen szükség ehhez.
Hogyan kapcsolódik a Future Songwriting a zeneoktatás hagyományos formájához, módszereihez, felépítéséhez? Megfogalmazódtak olyan félelmek, hogy akkor arra már nem is lenne szükség, hogy a gyerekek megtanulják az akkordokat stb.
Janne: Néha megkérdeznek, hogy akkor itt az történik, hogy meg kell nyomni néhány dolgot, és a tabletek megírják a gyerekek helyett a zenét? Egyáltalán nem. El kell mondanom, hogy mindannyian zenei háttérből érkezünk – illetve van tanítási tapasztalatunk is –; én például klasszikus zenét tanultam. Persze hosszú ideig oktatták nekem a zeneelméletet is, de évekbe tellett, mire egyszer csak leesett, hogy amit szolfézsból tanulunk, annak köze van ahhoz, amit a csellón, zongorán, gitáron játszom. A zeneelméletet teljesen különálló tárgyként kezelték, amin „át kell esni” ahhoz, hogy zenélhessél. A Future Songwritingban ez fordítva van: először kipróbálod, hogy mire lehet mindezt használni, és amikor erről van személyes tapasztalatod, akkor igazából már meglesz a motivációd arra, hogy többet megtudjál arról, hogyan működik a zene. A gyerekek először nem tudnak semmit az akkordmenetekről, de hamarosan feltámad bennük a kíváncsiság, felteszik a kérdést, hogy ez miért van így, mitől szól jól – és akkor egyáltalán nem kell erőltetni, hogy lenyomjuk a torkukon a hármashangzatokat. Ha viszont nem érzik úgy, hogy bármi közük lenne hozzá, akkor nyilván utálkozni fognak.
Kari: Azzal együtt, hogy professzionális zenei háttérrel rendelkezünk, soha nem féltünk mindenféle eszközt használni. A technológia nem valami ördögi dolog, hanem csak egy eszköz. Szerintem az emberek sokszor elfeledkeznek a történelemről. Például a zongora ma már lehet, hogy hagyományos hangszernek számít, de amikor feltalálták, akkor az is egy „hi tech” eszköz volt. És ma nem sok ember gondolja róla, hogy az ördögtől való dolog volna… (nevetnek)
Janne: Mondhatjuk azt, hogy az iPad olyan hangszer a mai kis Aviciik számára, mint a Stradivari volt Paganininek. Hozzá kell tenni, hogy nem akarjuk túlerőltetni egyik módszert sem, a technológiai alapút vagy a hagyományosat, az a fontos, hogy sokféle módon segítsük hozzá a gyerekeket az önkifejezéshez.
Kari: Nagyon fontos az is, hogy a Future Songwriting nemcsak a zenéről szól, vagy a jövő slágerszerzőiről, hanem a kreativitásról egy sokkal tágabb értelemben. Olyan összetett képességek elsajátításáról van szó, mint a közös alkotás, a kritikai gondolkodás – ezek mind benne vannak a dalírásban.
Janne: Lényegében az életben alapvető, általános képességek fejlesztéséről szól. Ahhoz, hogy együtt megírjanak a gyerekek egy dalt, sok ilyen képességet kell mozgósítaniuk. Amikor elkezdtük ezt az egészet, akkor inkább a zenei részre fókuszáltunk, de azóta kiszélesítettük a látókört. Például gyakran mondogatjuk, hogy minden cégvezetőre ráférne, hogy elmenjen egyszer egy zenekari képzésre. (nevetnek) Sok olyan képességet sajátítanának el, amire vezetőként szükségük van.
Kari: A közös dalszerzés a csapatmunkáról szól, arról, hogy visszajelzéseket adsz a többieknek és ők is neked, hogy tanultok egymástól, kompromisszumokat kell kötnötök.
Milyenek eddig a visszajelzések?
Kari: Nagyon támogatók, megvan az akarat, hogy menjen a projekt, és meg fogjuk találni a módját, hogy ez tényleg megtörténjen.
Janne: Az Európai Bizottság részéről is nagyon támogatóak. Finnországban a zenészek is mellettünk állnak. Sokan nagyon örülnek és nagyon fontosnak tartják, hogy valaki megújítja a zeneoktatást.
Kari: Híres zenészek, sztárok jönnek el az órákra, mesélnek arról a gyerekeknek arról, hogyan jutottak oda, ahol vannak.
Janne: És segítenek a gyerekeknek a projektjeikben. Ez nemcsak arra jó, hogy a Future Songwriting bekerül a médiába, hanem az is fontos, hogy a gyerekek is látják, hogy a sztárok is emberek. (nevetnek)
Kari: Nagyon jó látni, hogy tényleg értékelik azt, amit a gyerekek csinálnak, nekik pedig hatalmas élmény, hogy együtt zenélnek a hőseikkel.

Ti vagy a tanárok hogyan segítik a dalírást, mennyire szóltok bele a folyamatba?
Kari: Amikor a gyerekek írnak dalt, akkor nem igazán irányítjuk a folyamatot. Megtanítjuk nekik a GarageBand alapjait, hogy tudják használni az appot, ne fussanak bele technikai problémákba; mutatunk nekik néhány egyszerű példát arra, hogy hogyan lehet felépíteni egy dalt, vagy mik a leggyakoribb akkordmenetek – aztán ezeket vagy használják, vagy nem. Ezután csoportokban dolgoznak a dalokon, és ebbe nem szólunk bele egyáltalán; kivéve persze, ha technikai segítségre van szükségük. Nem arról van szó, hogy néhány órát dolgozgatnak, és kész is a dal. Ez egy hosszabb, több hetes folyamat, aminek a végén valami érdemi eredmény születik, ami fontos a számukra. Ha nem is kötelező, de gyakran írnak szövegeket, mert el akarnak mesélni egy történetet.
Janne: Nagyon jó látni, hogy a gyerekeknek, akik részt vesznek ebben a folyamatban, mennyire megnöveli ez az önbizalmát. „Hú, nem is tudtam, hogy ilyesmire is képes vagyok!” – mondják. Az egyik fő célja ennek a projektnek az, hogy a gyerekekben felébressze ezt a potenciált: nemcsak a zeneírást, hanem azt az érzést, hogy képesek alkotni. Persze a jövő Mozartjai és Marshmelloi is most járnak iskolába, úgyhogy a zenei aspektus is fontos.
Kari: Nem mindenki lesz zenész, de az biztos, hogy a jövő dalszerzői is az iskolákból kerülnek ki, és ezért érdeklődik a projekt iránt az Artisjus, a Sacem (a francia közös jogkezelő) és a Teosto (a finn közös jogkezelő), mert számukra fontosak a jövő szerzői.
Az INTO SCHOOL önjellemzésében a megszokott STEM rövidítés helyett (science, technology, engineering, mathematics) a STEAM szerepel, vagyis bekerült az A (arts) is.
Janne: Igen, és ez nagyon fontos. Vegyük csak ezt az okostelefont, amivel ezt az interjút felveszed: a tudomány, a technológia és a dizájn művészetének ötvözete.
Kari: A STEAM rövidítés mögött az az elgondolás, hogy mindezek összefonódnak.
Janne: Igen, mégpedig természetes módon. Közismert például, hogy a zenetanulás és a matematika milyen szorosan összefügg.
Kari: Erről sajnos sokszor megfeledkeznek az oktatáspolitikusok, döntéshozók. Sokszor a STEM-re fókuszálnak, és elfelejtik, hogy a művészetnek is ott van a helye közöttük. A művészet mindig is az nagyon fontos szerepet töltött be az emberiség életében. Vegyük csak az idő fogalmát: megragadhatod matematikai szempontból, vagy éppen a ritmus felől megközelítve.

Technológia és zene kapcsolatában ma a legégetőbb kérdés talán a mesterséges intelligencia megjelenése a területen. Van, aki fél ettől, mások szerint a MI kifejezetten a kreativitást segítő eszköz lehet, hiszen ha van mondjuk egy dallamötleted, akkor segít abban, hogy a technikai részleteket kidolgozd.
Janne: Amikor a zenéről, a kreativitásról beszélünk, mindig nagyon fontos az emberi dimenzió. Attól még, hogy a technológia részt vesz a megalkotásában, végső soron az embertől kell, hogy eredjen, különben hideg lesz.
Kari: Az algoritmusokat emberek írják – legalábbis egyelőre. A nagy kérdés az, hogy eljön-e ez a kor, amikor nem tudsz megkülönböztetni egy ember által írt és egy MI által generált dalt, és ha igen, akkor mit kezdjünk majd azzal a helyzettel.
Janne: De akkor valami újjal fogunk előállni. Ha a gépek meg tudják csinálni, amit te, akkor az nem lesz kielégítő, és ilyenkor megpróbálsz valami olyasmit kitalálni, amire nem képesek, vagy valamilyen módon belenyúlni abba, amit csinált a gép, nyomot hagyni rajta.
Kari: Egyébként a professzionális dalszerző táborokban is néha olyan zenéket írnak, amikben minden egyes paraméter a helyén van, de ha meghallgatod ezeket a „jól megcsinált” dalokat, valami hiányozni fog: a lélek.
Janne: Néha a tanárok azt kérdezik tőlünk, hogy hogyan tudnák „javítani” a ritmust, tehát a számítógéppel mindent egészen pontosan az ütemre igazítani (quantization). De miért kellene ezt tenni? Hiszen így élő a ritmus, a dal! Gyakran a hibák adják a varázsát a zenének.
Kari: A professzionális producerek néha mindent ütemre igazítanak, aztán jó esetben rájönnek, hogy megölték a vibe-ot, és visszatérnek a korábbi változathoz.
Több országban működik a projekt, és az oktatási rendszerek között különbségek vannak. Milyenek a tapasztalatok ezekkel?
Kari: Gyerekekkel egyelőre Finnországban, Németországban és Franciaországban voltak foglalkozások ebben a bevezető szakaszban. Emellett egy finn, egy német és spanyol egyetemmel működünk együtt. A különböző országokban egyszerre nagyon más és nagyon hasonló tapasztalataink vannak. Az tény, hogy az oktatási rendszerek mások – ugyanakkor a gyerekek mindenhol ugyanolyan kreatívak, a fantáziájuk mindenhol korlátlan. Az igaz, hogy például Finnországban a tanárok számára ismerősebb a megközelítésünk, mint mondjuk Franciaországban. De bármilyen is az oktatási rendszer, változást elérni mindenhol nagyon sok idő és sok munka. De pont ez a célunk, növelni az oktatási rendszereken belül a sokszínűséget, és utat nyitni más újító módszerek számára.
Janne: Mindenhol nehéz elérni, hogy heti egy órát adjanak a zenélésre. Arra jöttünk rá, hogy sokat segít, ha meggyőzzük a tanárokat, hogy több tantárgyat is érint a projekt. Mondjuk a dalszöveget az angolórákon írják, a testnevelés órák keretében pedig koreográfiát dolgoznak ki. Így ki lehet kerülni az órarendi korlátokat, ha az iskolai kultúra nyitott a gyerekek kreativitására. Sok minden múlik az egyes iskolák vezetésén. Itt Magyarországon is tárgyaltunk már az oktatásirányítással, és úgy látjuk, hogy van nyitottság a Future Songwriting által képviselt gondolkodásra. Olvastuk az itteni tantervet is, aminek a céljai között szerepel kreativitás fejlesztése. Szerencse, hogy a finanszírozás megoldott az Európai Unió és a partnerek támogatása által.
Kari: A célkitűzésekben nagyon sok helyen szerepel a kreativitás fejlesztése és hasonlók, csak az a kérdés, hogy hogyan akarják ezt a gyakorlatban megvalósítani. Meg kell érteni azt is, hogy nemcsak az iskolában tanulunk, hanem mindenhol és mindig, és ezért érdemes lerombolni az iskolát a világtól elzáró falakat.

Categories: Hírek
Leave a Reply