„A vinylfétis egekbe emelte az árakat” – így foglalja össze a címben a tanulságot a Guardian cikke, ami a vinyl reneszánszának jelenlegi állását vizsgálja. Ez a probléma egyáltalán nem mellékes a zeneipar egésze számára. Nagy-Britanniában például az előrejelzések szerint idén eléri a 4,5 milliót az eladott vinylek száma, és meg fogja haladni a CD-k példányszámát – több mint harminc év után először.
Azt, hogy a vinyl ára az égbe emelkedett, a megszólalók – akik jellemzően független kiadók munkatársai, vezetői – a major kiadóknak, illetve a Record Store Day által gerjesztett felhajtásnak tulajdonítják. Nagyjából úgy rekonstruálható a történet, hogy a Record Store Day-en a különleges, gyűjtőknek szánt kiadványok árasztják el a boltokat, és amikor a kezdeményezés sikeres lett, akkor a major kiadók ugyanezt a receptet kezdték el követni: különleges(nek mondott), korlátozott példányszámú, így drágán eladható vinyleket jelentetnek meg.
Vagyis ami korábban a ritkaságok gyűjtőinek szubkultúrájára volt jellemző, azt „ráerőltették” az új zenék piacára is, és „az átlagos vásárlókat is a gyűjtői mentalitás irányába terelték”. Egyre többek számára „a lemezvásárlás már nem arról szól, hogy meglegyen nekik az a zene, ami másnak is, hanem hogy egy olyan változatban legyen meg, ami csak nagyon keveseknek.” Ami persze érthető, hiszen a stream a zene tulajdonlásával együtt a „gyűjtemény mutogatásának lehetőségét” is felszámolta.
A folyamat többek szerint oda vezethet, hogy „a kiadók lábon lövik magukat”, vagyis addig pörgetik fel az árakat, amíg a lufi kipukkad. Igaz ugyan, hogy vannak és feltehetően mindig lesznek olyanok, akik hajlandóak rengeteg pénzt adni különleges kiadványokért, de ha így mennek tovább a dolgok, előbb-utóbb vásárlók tömege szorul ki a vinylek piacáról.
Bár van olyan kiadó, mint például a ritkaságokat felkutató és újrakiadó Numero Group, ami az árak visszavágásával indított „ellentámadást”, mások viszont arról beszélnek, hogy ugyan nem tetszik nekik a mesterségesen limitált, színezett stb. vinylek divatja, de nem tehetik meg, hogy ne kövessék. Ugyanis a „rendes”, fekete (nem „gyűjtői példány”) vinyl sokkal kevésbé kelendő, mint akár egy áttetsző, akár egy színezett. Egy online lemezbolt vezetője egyenesen azt mondja, hogy előfordul, hogy „eladunk ugyanabból száz színes vinylt és egyetlen feketét sem, miközben mindkettőn ugyanaz a zene, és a fekete valószínűleg jobban is szól.”
Categories: Hírek
Leave a Reply