A Hangfoglaló Program Könnyűzenei Menedzserképzést Támogató Alprogramja 2020 februárjában publikálta első tanulmánykötetét, Az ötödik tag, a menedzser címmel. A Dal+Szerző blogon három részben másodközöljük Tóth Péter Benjámin A zenei szerzői jog alapjai című tanulmányát. Második rész.
II. Zenei és szerzői jog – alapok
Ahhoz, hogy a zenei szerzői jog alapjaival tisztában legyünk, egy ábrára van szükségünk. Ez az az ábra, amelyhez mindig vissza lehet nyúlni, ha egy konkrét ügyben eltévedtünk, vagy nem értünk valamit. Ez az ábra a „kályha”.

A bal oldali oszlopban egy dal keletkezésének rövid folyamata látható. Nos, igen, ez az, amit hétköznapi nyelven csak úgy fogalmazunk meg: „csinálunk egy számot, aztán készítünk rá klipet”. A szerzői jog saját „rendőrségiszóvivőnyelvén” ez így hangzik: „egy zenemű előadását hangfelvételre rögzítjük, majd ehhez filmalkotást társítunk”.
1. Mű (szerzemény)
A szerzői jog szeret kifejezetten magasztos, fenséges kifejezéseket használni. Egy dalra is azt mondjuk: mű, alkotás – akkor is, ha csak egy mulatós slágerről van szó. A folyamat első lépésében megszületik a dal, a zenemű (szerzemény) – a szerző(k) fejében. Tehát még nem szólalt meg, még nem rögzítettük a mobiltelefonunkra se, még le se írtuk.
Ez a gondolatszövedék az a mű, amelyet a szerzői jog véd. A könnyűzenében ez gyakran hangszeres játék közben születik, és nem tisztán fejmunka – de mind ismerjük Mozart történetét, aki többszólamú művek partitúráját is teljesen fejben komponálta, és a kézirat is javítások nélkül született. Vagy ismerjük azokat a jó zenei ötleteket, amelyek a legváratlanabb helyzetben – villamosról leszállva, zuhanyzás közben vagy éppen lefekvéskor – jutnak eszünkbe.
A művet a szerző írja meg. Ez a zenében két szerepet jelent:
- zeneszerző
- szövegíró
A jogszabály maga nem sokat mond arról, hogy ki mindenkit lehet szerzőnek tekinteni. Csak annyit mond: „A szerzői jog azt illeti, aki a művet megalkotta (szerző).”
Ez a szabály megmondja nekünk, hogy
- a szerző mindig csak homo sapiens lehet (tehát jogi értelemben sem lehet zeneszerző egy vállalat vagy mondjuk egy csimpánz),
- a szerzőség alapvetően nem megállapodás kérdése, hanem ténykérdés (azt kell tudnunk eldönteni, hogy ha egy adott dal létrehozásán többen dolgoztak közösen, ki milyen arányban járult hozzá a kész műhöz).
A szerzemények nemzetközi azonosítója az ISWC (International Standard Musical Work Code), amelyet minden Artisjushoz bejelentett dal automatikusan megkap.
1.1. Zenekari közös dalszerzés
A zenekarokban gyakori kérdés, hogy hogyan kezeljék azt a helyzetet, amikor a dalokat csak a zenekar 1-2 tagja írja, de nem szeretnének konfliktust abból, hogy a többi tag kevesebb pénzt kap a dalok után.
- A rossz megoldás erre az, ha minden zenekari tagot beírnak szerzőnek az Artisjusnál a dal regisztrálásakor. Mert amikor később változik a zenekar összetétele (és – legyünk őszinték – ez szinte minden együttessel megtörténik), utólag nem lehet meg nem történtté tenni az ilyen bejelentést.
- Sokkal jobb, ha a dalt úgy jegyzik be az Artisjushoz, hogy a tényleges szerzők szerepelnek a bejelentésen – és, ha ezt fontosnak érzik, majd a jogdíjfelosztások után kifizetett pénzt osztják csak meg egymás között.
1.2. Zenei producer
A modern könnyűzenében egyre nagyobb a hangzás szerepe, és ezzel párhuzamosan megnőtt a zenei producerek („music producer”) jelentősége is. A producer meghangszereli, felöltözteti a dalt, de szerepe egyre aktívabb, tehát gyakori, hogy a dal tempóját, szerkezetét is megváltoztatja a dalszerzőkkel közösen. Ennek az eredményeként ma már a zenei producer sokszor maga is társszerző a dal regisztrációjánál. Hogy milyen arányban, az természetesen széles spektrumon mozog, attól függően, hogy munkájával mennyire alakította magát a dalt. (Ha valaki csak néhány hangszerelési döntést hoz meg, azzal még nem válik szerzővé, ehhez jóval aktívabb szerepre van szükség.) A munkája természetéből adódóan a zenei producer általában „kisebbségi tulajdonos” lesz a dalokban, amelyeknél közreműködött.
1.3. Sokszerzős művek
A populáris könnyűzenében egyre inkább jellemzőek a sokszerzős művek. Ennek egyik hátterét az egyre népszerűbb dalszerző táborok adják, ahol sok helyről érkezett, egymást gyakran nem is ismerő szerzők, zenészek közösen alkotnak dalokat. Emellett a hangmintázás gyakorlata is eredményezhet sokszerzős dalokat. 2018-ban az amerikai stream top 10-ben egyegy slágerre átlagban 9,1 szerző jutott. A magyar szám ennél azért még alacsonyabb – rádiós top 30 esetén dalonként 3,5 szerző –, de nálunk is megindult a növekedés.
1.4. Zeneműkiadó – avagy music publisher
A zeneipar attól „ipar”, hogy vannak üzleti szereplők, akik a zenék létrehozásának és értékesítésének folyamatába befektetnek azért, hogy profitot termeljenek. A zeneműkiadók (angol nevükön „music publishers”) azok a vállalkozások, amelyek dalszerzőkkel kötnek szerződést, és részesedést kérnek a művek jogdíjából – cserébe azt vállalják, hogy megpróbálnak minél több elhangzást szerezni a műveknek.
Tipikusan a zeneműkiadók szolgáltatási körébe tartozik a dalok jogosítása filmekhez, TV-sorozatokhoz (ezeket „sync” vagy „synchronization” jogosításnak is hívják), reklámokhoz, játékszoftverekhez. Az is gyakori, amikor a zeneműkiadó a művet olyan előadóhoz közvetíti, aki így szeretné bővíteni a repertoárját. A zeneműkiadók aktívak abban is, hogy a közös jogkezelőktől származó jogdíjakat figyelik, adminisztrálják, ami különösen a nemzetközi forgalom esetén lehet hasznos, amikor akár több tucat országban használják fel a dalt.
Mivel a zeneműkiadók a háttérben dolgoznak, az egyszeri halandó számára láthatatlanok – de a zeneiparban fontos, meghatározó szereplők. Természetesen egy dalszerzőnek nincs feltétlenül szüksége zeneműkiadóra – a feljebb írt felsorolásból talán mindenki el tudja dönteni, hogy érdekelné-e őt egy ilyen szereplővel való szerződés. Mindenesetre egy beszélgetés biztosan nem árthat.
2. Előadás
Előadni egy művet annyit tesz, mint megszólaltatni azt – hangszerrel vagy énekhanggal. A zenészt vagy énekest hívja a szerzői jog előadónak (vagy előadóművésznek; angolul többnyire „artist” névre hallgatnak). Ezen a fronton talán kevesebb izgalmas téma van, mint a szerzői fronton, egyértelműbb is, hogy kit tekinthetünk előadónak. Az elektronikus, számítógépes hangszeres játék is előadásnak számít. Aminek jelentősége van üzleti oldalon: megkülönböztetik a vezető előadót (szólista, zenekari tag) és a közreműködőt (pl. stúdiózenész). Az előadók jogkezelője, az EJI is ez alapján osztja fel különbözőképpen a jogdíjakat.
2.1. Egyszerre szerző és előadó
A könnyűzenében gyakori, hogy ugyanaz a személy a szerzője és az előadója is egy dalnak. Jogilag ezt nyilván csak úgy lehet kezelni, hogy ilyenkor ő mindkét szerepben benne van, azaz „két sapka van a fején”. Erre például szerződéseknél figyelni kell, mert ha csak annyit mond a szöveg, hogy „a Művész”, és nem különbözteti meg a szerzői és az előadói szerepet, az komoly zavarokhoz vezethet.
3. Hangfelvétel
A hangfelvétel fogalom is eléggé magától értetődő, nem kell különösebben gondolkoznunk rajta. Talán annyit érdemes kiemelni, hogy
- a filmek hangsávja jogilag nem tekinthető hangfelvételnek (mert a film részeként értékeljük), viszont
- a különböző, tisztán gépi felvételek (pl. midifájlok) hangfelvételnek minősülnek.
„Egy darab hangfelvételnek” egy dal egyszeri felvételét szoktuk tekinteni, tehát a „track”-et – megkülönböztetve azt az albumtól (ami nyilván több hangfelvétel gyűjteményeként értendő). A hangfelvételek nemzetközi azonosító száma az ISRC-kód (International Standard Recording Code), amelyet a hangfelvétel jogtulajdonosa ad a saját felvételeinek – az IFPI-tól kért kódtartományból.
3.1. Hangfelvétel-előállító
A hangfelvételek eredeti jogtulajdonosa a törvény szerint a „hangfelvételelőállító”. Ez az eléggé szokatlan jogi kifejezés azt a személyt vagy vállalkozást/intézményt takarja, amely a felvétel elkészítését szervezési és anyagi oldalról kezdeményezte, összefogta.
3.2. Egyszerre szerző és előadó és hangfelvétel-jogosult
A mai könnyűzenében az is rendszeresen előfordul, hogy ugyanaz
a személy írja a dalt, adja elő, és még a hangfelvétel elkészítését is maga szervezi és finanszírozza. Természetesen ezt is csak úgy lehet jogilag értelmezni, hogy ő ebben az esetben három szerepkört tölt be, „három sapka van a fején”. Ilyenkor aztán végképp oda kell figyelni szerződéskötés esetén.
3.3. Lemezkiadó – avagy music label
Ahogy a szerzőknél a zeneműkiadó, úgy itt, az előadóknál is van olyan üzleti szereplő, amely belép a képbe. Ezt a szereplőt az átlagos járókelő is ismeri, általában „lemezkiadó” (angolul music label) néven – hiszen ő B2C, azaz fogyasztói irányú kommunikációt végez. Sokszor hívják ezt egyszerűen „kiadónak”, ami azért nem túl szerencsés, mert ez a biztos útja annak, hogy jól összekeverjük a lemezkiadót és a zeneműkiadót, ami végzetes hiba lenne.
A lemezkiadókra is igaz az, ami a zeneműkiadóknál már felmerült: nincs olyan „szabály”, hogy mindenképpen kell egy előadónak lemezkiadó. Mindig az adott esettől, az adott helyzettől függ, hogy érdemes-e szerződni kiadóval. Ez egy nyílt és őszinte tárgyaláson tisztázható a kiadóval: mit tud kínálni, miben tudja segíteni a produkciót, és cserébe mit kell nyújtania az előadónak.
A karrier elején nem árt az óvatosság: ha a zenekar saját maga készítteti el a hangfelvételt (azaz ők maguk a felvétel jogtulajdonosai), akkor persze jól jöhet a terjesztésben egy lemezkiadó segítsége – de ha cserébe a felvétel teljes vagyoni jogát át kell ruházni, az már megfontolandó. Ha megtörténik a jogátruházás, akkor onnantól a zenekar a saját felvételét is csak ennek a kiadónak az engedélyével tudja felhasználni. Egyszóval úgy kell tekinteni a saját „jogtulajdonra”, mint egy vagyontárgyra, amelyet áruba lehet bocsátani, ha igazán megéri – de nem szabad elkótyavetyélni.
4. Film
Nem szükségszerű ez a negyedik lépés, de eléggé gyakori, amikor az elkészült hangfelvételhez zenei videót (alias videóklipet) készítenek. Ilyenkor fontos tudni, hogy ki az elkészült videó jogtulajdonosa. Nem meglepő módon ezt a szereplőt „filmelőállítónak” hívja a jog, ő az, aki a film jogosultja, „jogtulajdonosa”. És éppúgy, mint a hangfelvételeknél láttuk, abból a személyből vagy intézményből/vállalkozásból lesz filmelőállító, amely a film elkészítését szervezési és anyagi oldalról kezdeményezte, összefogta. Ismét igaz az, hogy maga a szerző / előadó is lehet filmes jogtulajdonos, és hogy érdemes ezzel a vagyontárggyal okosan gazdálkodni. Csak egy példa, hogy hol is van szükségünk arra, hogy tudjuk, ki a zenés videó „filmes jogtulajdonosa”: a YouTube-ra ez a szereplő töltheti fel a videót, illetve más is csak az ő engedélyével teheti ezt meg.
5. Mit jelent az, hogy „szerzői jogaim vannak”?
A szerzőket megillető jogokat két nagy csoportba soroljuk:
- Személyhez fűződő jogok: ezek olyan jogosultságok, amelyek a szerző és a műve közötti szoros személyes viszonyt ismerik el. Ezek:
- A mű első nyilvánosságra hozatala mindig a szerző személyéhez kötött speciális jogosultság.
- A „névjog” – a szerző nevét fel kell tüntetni, és akár művésznevet is választhat. Ez a jogosultság függ a lehetőségektől, tehát például nem életszerű, hogy a rádiós játszásnál végigmondják a dalszerzők nevét – de az online világban semmi akadálya nincs annak, hogy az eddiginél jobban elterjedjen az a szokás, hogy a szerzők nevét minden helyen pontosan feltüntessék.
- A „mű egységének védelme” pedig azt jelenti, hogy a szerző készre írta a dalt, azt eltorzítani, megcsonkítani nem lehet.
Természetes, hogy ezekről a személyhez fűződő jogokról kevesebbet hallunk – mindig több szó esik a pénzről. Azaz:
- Vagyoni jogok: A szerzői jog lényegében egy kizárólagos engedélyezési jog. A szerző tehát engedélyt ad a felhasználásra – a felhasználó pedig ezért az engedélyért cserébe fizeti a jogdíjat. A könyvkiadásban ez az engedélyezési jog pont ilyen egyszerűen működik, ahogy fentebb már volt róla szó: minden könyvkiadás mögött egy szépen aláírt szerződés van, ahol az író engedélyt ad a megjelentetésre, a könyvkiadó pedig jogdíjat fizet neki. A zenében viszont a tömeges felhasználások miatt más megoldást kellett találnia a szerzői jognak. Ezt hívjuk közös jogkezelésnek – amely megismeréséhez most kicsit megint vissza kell ülnünk az időgépbe.
>> Tovább a következő fejezetre
Categories: Artisjus
Leave a Reply