A Hangfoglaló Program Könnyűzenei Menedzserképzést Támogató Alprogramja 2020 februárjában publikálta első tanulmánykötetét, Az ötödik tag, a menedzser címmel. A Dal+Szerző blogon három részben másodközöljük Tóth Péter Benjámin A zenei szerzői jog alapjai című tanulmányát. Harmadik rész.
III. Zenei közös jogkezelés
1847-et írunk. Párizs, Champs-Elysées. Három ifjú zeneszerző sétál a sugárúton, és betérnek a Café des Ambassadeurs-be egy jó vacsorára. A zenekar a kor ismert dalait játssza, köztük természetesen hőseink zenéi is elhangzanak. Egymásra néznek. Pontosan tudják, hogy – ekkor már létező szerzői jogaik alapján – a zenekar csak előzetes engedélyük alapján játszhatta volna el a dalokat, de természetesen ilyen engedélyt tőlük senki nem kért. Ezért úgy döntenek, a vacsora végén nem fizetik ki a számlát. Vállalják a pert, amit végül megnyernek – és ekkor kezdenek el igazán komolyan azon gondolkozni: vajon hogyan lehetne ezt a bizonyos „egyenkénti engedélyezési jogot” jól működtetni a zenei elhangzások esetén.
Létrehoznak egy közösséget, amelybe bármely dalszerző beléphet (ez lett a SACEM), a világ máig legnagyobb és persze legrégebben működő jogkezelője). Egy kézbe fogják a szerzői jogaikat, és felvesznek ügyvédet, adminisztrátort, területi képviselőt. Ha egy vendéglő szerződik velük, akkor bármely tagjuk bármely dalát lejátszhatja.
A modell sikeres, egyre több ilyen jogkezelő születik szerte Európában, majd a világon. Magyarországon 1907-ben jött létre a MARS Szövetkezet (Magyar Zeneszerzők, Szövegírók és Zeneműkiadók Szövetkezete), amely az Artisjus közvetlen jogelődje. Egyre több szerző csatlakozik ezekhez a közösségekhez, amelyek egymást is kölcsönösen megbízzák a jogdíjak beszedésére.
Így alakul ki az a hálózat, ami máig meghatározza a zeneipart: országonként – általában – egy jogkezelő szervezet, amely a teljes zenei világrepertoárt képviseli. Azaz beszedi a jogdíjat, és az elhangzási adatok alapján pontosan annak a szerzőnek fizeti ki, akit illet. Ha ez a szerző nem a saját tagja, akkor átutalja annak a szervezetnek, akihez a szerző tartozik.
Ennek a megoldásnak több előnye is van:
- A zenét felhasználó szervezet számára ez jogbiztonságot jelent, hiszen egyetlen szervezetnek való díjfizetéssel minden engedélyt egy kézből meg tud szerezni.
- A szerzők számára pedig egy erősebb alkupozícióval jár, hiszen a kritikus tömeg ezt jelenti. (Lényegesen jobb helyzetből tud tárgyalni egy ilyen közös szervezet, mint a szerzők külön-külön.)
1. Tagság, képviselet
A közös jogkezelők szerte a világon egyesületi (vagy hasonló) formában működnek, nonprofit szervezetként. Maguk a dalszerzők a tagjaik – és hasonló szervezetek alakultak az előadóknak és hangfelvétel-kiadóknak is. A jogkezelő tagjának vagy megbízójának lenni azt jelenti, hogy az adott szerző (vagy előadó, vagy kiadó) a teljes világra vonatkozó szerzői jogainak képviseletére kéri fel az egyesületet. Van lehetőség arra, hogy ezt országonként korlátozza, és arra is, hogy a világ valamely másik jogkezelőjébe lépjen át.
2. Közös jogkezelők
Magyarországon, a zenében három reprezentatív közös jogkezelő aktív.
2.1. Artisjus
A dalszerzők közös jogkezelője. A szerzők új műveiket „műbejelentés” útján tudják regisztrálni az adatbázisban. Ehhez egy online rendszert is működtetnek, ami egyszeri személyes látogatást igényel az Artisjus budapesti vagy valamelyik vidéki irodájában. Ettől kezdve a legtöbb ügyet otthonról, az interneten is lehet intézni. A kezdő zenészek számára általában az Artisjus jelenti a belépőt a közös jogkezelés világába, mert akár az első dalok első nyilvános elhangzásainál (élő zenés fellépések) is kaphatnak jogdíjat.
2.2. EJI
Az előadók közös jogkezelője. Hangszeres zenészként vagy énekesként lehet csatlakozni hozzá. Akkor jelenthet jövedelmet az előadónak, ha kereskedelmi forgalomba került hangfelvétele van, amit (pl. rádióban, televízióban) fel is használnak, illetve ha televíziós ismétlés történik. Az új felvételeket egy „hangfelvétel-adatlapon” lehet regisztrálni az EJI adatbázisában. (És ne feledjük: ha valaki szerző és előadó egyszerre, akkor mind az Artisjushoz, mind az EJI-hez szükséges megtenni a bejelentést.)
2.3. MAHASZ
A hangfelvétel-kiadók közös jogkezelője. Akár nagy (ún. „major”) kiadóról, akár kisebb független kiadóról van szó, csatlakozhat a MAHASZ-hoz. Sőt, akár a saját kiadásban („szerzői kiadásban”) megjelenő felvételeknél is van lehetőség a bejelentkezésre. A hangfelvételeket a MAHASZ Playlist.hu nevű oldalán lehet regisztrálni.
IV. Jogok, jogdíjak a gyakorlatban
Nézzük végig egyenként, hogy a legfontosabb zenei felhasználásoknál hogyan lépnek működésbe az eddig leírt szereplők és jogaik. Érdemes „kapaszkodni”, mert a zenei jogdíjak világa (szakszóval: a „zenei jogosítás”) meglehetősen bonyolult, ám az alábbi összefoglaló segítséget nyújthat a tájékozódásban.
1. Élőzene
Egy élőzenés fellépés kapcsán a szerzői jogi kötelezettségek a rendezvény szervezőjét terhelik. Ez a következőt jelenti:
- A fellépő zenekarral, előadóval közvetlenül kell megállapodnia minden fontos feltételben – köztük a fellépésért járó díjazásban is. (Ezt szokták gyakran fellépti díjnak vagy gázsinak hívni.) Ez a megállapodás teljesen szabad, az adott előadó ismertsége és elérhetősége határozza meg az összeget – bár kb. kétévente nyilvánosságra kerülnek olyan árlisták, ahol ismertebb fellépők költségét lehet megismerni.
- Az elhangzott dalok szerzőit az Artisjus képviseli – tehát a szervezőnek jogdíjat kell fizetnie az Artisjus felé, és meg kell adni az elhangzott dalok listáját is (ez utóbbiban nyilván érdemes a fellépő segítségét kérni). Az Artisjusnak van erre online szolgáltatása is, a www.artisjus.hu oldalról elérhető a rendezvényszervezői regisztráció.
- Az elhangzott dalok hangfelvétel-kiadójával viszont nincs semmi dolgunk. Mivel ilyenkor nem a rögzített felvétel szólal meg, hanem élő változat, az ő jogaikat nem érinti az elhangzás.
2. Rádió
A rádiós játszásoknál a szerzői jogi ügyeket a csatornát üzemeltető cégnek („rádiószervezet”) kell intéznie. Ez a következőt jelenti:
- a lejátszott dalok előadója után az EJI-nek fizet jogdíjat,
- a dalok szerzőit az Artisjus képviseli – tehát jogdíjat kell fizetnie az Artisjus felé is,
- a hangfelvétel-kiadók tekintetében pedig a MAHASZ felé történik jogdíjfizetés.
Cserébe a rádiós szerkesztők bármilyen nyilvánosságra hozott, kereskedelmi forgalomba került hangfelvételt lejátszhatnak.
3. Televízió
Egy TV-csatorna igazi szerzői jogi nagyüzem. Eltérő módon kell intézni a saját gyártású műsorok jogait és a vásárolt („licencelt”) műsorokét. Más a játékfilmek helyzete, és más a videóklipeké. Ennek a kis írásnak jelentősen meghaladná a terjedelmét a teljes ismertetés. Mindenesetre egy hagyományos zenetévés játszás esetén a jogosítás kísértetiesen emlékeztet a rádiós játszásokéra, tehát a három jogkezelő (Artisjus, EJI, MAHASZ) juttatja el a jogdíjakat a szerzőknek, előadóknak, lemezkiadóknak.
4. Gépzene
Amikor egy üzletben zene szól, olyan felhasználás történik, ami után jogdíjat kell fizetni a szerzőknek (Artisjus), előadóknak (EJI) és lemezkiadóknak (MAHASZ). Ezt a jogdíjat az egyszerűség kedvéért, a három szervezet megállapodása alapján, az Artisjus szedi be több mint 40 000 magyarországi üzlettől. Bár egyenként ezeket a jogdíjakat nyilván nem lehet egy nagy rádió, televízió vagy fesztiválszervező jogdíjának méretéhez hasonlítani, a sok kicsi sokra megy. Talán a legtöbben nem is gondolnák, de ez a terület anyagilag a magyar zeneipar rendkívül fontos összetevője. Az üzletek üzemeltetőit terheli a jogdíjfizetés. Ennek a jogi háttere az, hogy itt is új „nyilvános előadás” történik – a gazdasági háttér pedig az, hogy jól kimutatható, hogy ezekben az üzletekben mennyire fontos a zene szerepe, mennyire jelentős hozzáadott értéke van a vendéglátás, kereskedelem területén. Ezt az értéket tükrözi a jogdíj, hogy a zene alkotói is részesüljenek az így termelt jövedelmekből.
5. Fizikai kiadás
A hanghordozókon történő kiadás visszaszorulóban van, de a mai napig létező megoldás. Itt a szerzői jogi kötelezettségek a lemezkiadót terhelik.
- Közvetlenül meg kell állapodnia az előadóval, és neki közvetlenül jogdíjat fizetni. (A magyar zsargon ezt hívja „royalty”-nak, bár ez az angol kifejezés helyesen bármilyen jogdíjat jelenthet.)
- A dalszerzőket itt is az Artisjus képviseli, tehát a lemezkiadó jogdíjat fizet be, amit a jogkezelő eljuttat a szerzőknek.
- Ha az adott felvételt nem maga a lemezkiadó készítette, akkor a hangfelvétel jogtulajdonosától is közvetlenül kell engedélyt kérni a kiadáshoz.
6. Online zenefelhasználás
A legújabb és sajnos a legbonyolultabb jogosítási terület az internetes és mobilhálózatokon keresztül történő felhasználás. Ennek két fő típusa van:
- a pofonegyszerű „webrádiós” felhasználás, ahol a közönség nem tudja szabadon megválasztani, hogy melyik zenét mikor akarja meghallgatni (ennek jogosítása a rádióéval azonosan történik), és
- az on-demand felhasználás, ahol a közönség maga dönti el, hogy mit mikor hallgat meg / tölt le.
Az utóbbi típusú felhasználáson belül megkülönböztetjük a downloadfelhasználásokat (ahol tartós letöltés készül a hallgatónál – pl. iTunes) és a streaming-felhasználásokat (ahol nincs tartós másolat – pl. YouTube vagy Spotify).
A szerzői jogi kötelezettségek itt az online zenei szolgáltatót terhelik.
A dalszerzőket világszerte közös jogkezelők képviselik, tehát
- az Artisjus felé történő jogdíjfizetés itt is szükséges. (De mivel ezek a szolgáltatások nemzetköziek, a nagy szolgáltatók sok ország jogkezelőjével vannak szerződéses kapcsolatban, tehát nem olyan egyszerű a helyzetük, mint egy rádióé, amely egyetlen jogkezelőtől minden szükséges jogot meg tud szerezni.)
- Az előadókat általában a lemezkiadók képviselik, rajtuk keresztül lehet az ő engedélyüket megszerezni. (Magyarországon az EJI törekszik ezen a fronton is képviselni az előadókat, nemrég jogerős ítélet is megerősítette ezt a törekvésüket, és 2019 végén már az első jogdíjfelosztásuk is megtörtént.)
- A hangfelvétel-jogosultak engedélye közvetlen szerződéssel szerezhető meg. Mivel globálisan rengeteg ilyen szereplő van, a nagy szolgáltatók nem közvetlenül intézik ezt, hanem egy új szereplő, a zenei aggregátor közvetítésével. (Tehát a fizetett jogdíj is az aggregátorokon keresztül jut el a kiadókhoz.)
Mivel egy új zenei piacról van szó, még nagyon sok vitás pont van az online zenefelhasználások körül. Elsősorban az a kérdés, hogy egy-egy elhangzás után elég jogdíj jut-e el a szerzőkhöz, előadókhoz, lemezkiadókhoz – ez a fenntartható zenei piac alapkérdése napjainkban.
Összefoglalva mindezt egyetlen táblázatban:

Egy fontos téma van, ami tényleg meghaladta e kiadvány kereteit – ez a zenei átdolgozások, verziók, mixek, plágiumok világa. Az Artisjus rövid kiadványa részletes segítséget ad ebben a kérdésben.
A szerzőről:
Tóth Péter Benjámin
Szerzői jogi, kommunikációs és változásmenedzsment szakértő. 2010-ben ő alakította ki és vezette be az Artisjus kommunikációs stratégiáját. 2018 óta, szintén az Artisjusnál, Üzleti Transzformációs Igazgatóként dolgozik, a szervezet fejlesztésével foglalkozó team vezetőjeként. Rendszeresen tart előadásokat művészeknek a szerzői jogról.
A Dal+Szerző magazin és blog, valamint a DEX Dalszerző Expó alapítója.
Fogalmak
Előadóművész: Az a személy, aki a művet személyes teljesítményével megszólaltatja, előadja. A zenében ez az énekest és a hangszeres előadókat („artist”) jelenti. Gépzenei felhasználás: A zene olyan megszólaltatása, amely a jelen lévő közönség számára gépi eszközökkel történik (pl. gépi háttérzene üzletben).
Hangfelvétel-előállító (hangfelvétel-jogtulajdonos): Az a személy vagy szervezet, aki (amely) egy hangfelvétel rögzítését kezdeményezi, szervezi, finanszírozza.
Hangfelvétel-kiadó (music label): Az a személy vagy szervezet, aki (amely) egy hangfelvétel értékesítését megszervezi.
ISRC (International Standard Recording Code): A hangfelvételeket azonosító szabványos nemzetközi azonosító, fenntartója az IFPI (Hangfelvételipar Nemzetközi Szövetsége). A hangfelvétel jogtulajdonosa igényelhet tőlük kódtartományt, majd az egyes felvételekre maga a hangfelvételjogtulajdonos adja az IFPI-kódokat.
ISWC (International Standard Musical Work Code): A zeneműveket azonosító szabványos nemzetközi azonosító, fenntartója a CISAC (Zenei és Egyéb Szerzők Társaságainak Nemzetközi Konföderációja). Magyarországon az Artisjus osztja ki az ISWC-kódokat a hozzá regisztrált zeneművekre.
Jogdíj (royalty): A felhasználásra adott engedély ellenértéke.
Jogosítás (licencing): A zene felhasználására vonatkozó engedélyek megadásának, erre vonatkozó szerződések megkötésének, a jogdíjak bekérésnek a folyamata.
Mechanikai jogok: A zenei szerzőket megillető engedélyezési jog, amely a művek hangfelvételen való rögzítésére és másolatkészítésére vonatkozik. Nemzetközileg és Magyarországon is tipikusan közös jogkezelő szervezet útján gyakorolják a szerzők, de az angolszász országokban a zeneműkiadók szerepe jelentős.
Nyilvános előadási jogok: A zenei szerzőket megillető engedélyezési jog, amely a művek nyilvános előadására és nyilvánossághoz közvetítésére (pl. rádió, televízió, online) vonatkozik. Nemzetközileg és Magyarországon is tipikusan közös jogkezelő szervezet útján gyakorolják a szerzők.
On-demand (online) felhasználás: Olyan online zenefelhasználás, ahol a közönség tagjai maguk választják meg az adott zene meghallgatásának helyét és idejét. Két típusa van:
- streaming: a kiszolgáló szerverről folyamatos hozzáféréssel
- download: a user eszközén tartós másolatkészítéssel
Synchronization (sync) jogok: A zenei szerzőket megillető megfilmesítési jog, amely a zeneművek audiovizuális tartalmakhoz való társítására (felhasználására) vonatkozik. Ezt a jogosítást tipikusan a szerzők közvetlenül maguk engedélyezik (vagy zeneműkiadó útján).
Szellemi tulajdon: Egyes meghatározott szellemi termékeken fennálló, tulajdonjoghoz hasonló (de ahhoz képest több ponton mégis speciális) jogi oltalmi formák összessége. Ide tartoznak a szerzői jogon túl pl. a szabadalmak, a védjegyek.
Szerző: Az a személy, aki a művet megalkotta. A zenében két fő szerepet ismerünk: zeneszerző, szövegíró. Egy meglévő mű egyéni-eredeti átdolgozásának készítőjét is szerzőnek tekintjük, de az átdolgozáshoz az eredeti mű szerzőinek engedélyére szükség van.
Szerzői jog: Az irodalmi, tudományos, művészeti művek alkotóit megillető, művükön fennálló kizárólagos jog.
Szerzői joghoz kapcsolódó jogok: Az előadóművészeket, hangfelvételelőállítókat, rádió- és televíziószervezeteket, filmelőállítókat és adatbázis-előállítókat megillető, a szerzői joghoz hasonló (de ahhoz képest több ponton mégis speciális) jogi oltalmi forma.
Szerzői mű, alkotás: Az irodalom, tudomány, művészet minden egyénieredeti jellegű alkotása. Zenei aggregátor: A hangfelvétel-jogtulajdonosok és az online zeneszolgáltatók közti kapcsolatot megteremtő piaci szereplők. Feladatuk a megfelelő hangfelvételek és hangfelvételt leíró adatok összegyűjtése és közvetítése, továbbá a hangfelvétel-jogtulajdonosokat megillető öszszegek közvetítése.
Zenei producer: Az a szereplő, aki meghangszereli, „felöltözteti” a dalt, de szerepe egyre aktívabb, tehát gyakori, hogy a dal tempóját, szerkezetét is megváltoztatja a dalszerzőkkel közösen. Ennek eredményeként ma már a zenei producer gyakran maga is társszerző a dal regisztrációjánál.
Zeneműkiadó (music publisher): Azok a vállalkozások, amelyek dalszerzőkkel kötnek szerződést, és részesedést kérnek a művek jogdíjából – cserébe azt vállalják, hogy megpróbálnak minél több elhangzást szerezni a műveknek.
Categories: Artisjus
Leave a Reply