Az Artisjus Zenei Alapítvány a járvány következtében jövedelmüket hirtelen elveszítő szerzők helyzetén gyors támogatással kívánt enyhíteni.
Az Artisjus önértelmezésének és így feladatainak is lényeges része az egymás iránti szolidáris felelősségvállalás.
Ezért a szerzők sok évvel ezelőtt – jövedelmeik egy részét az Alapítványhoz utalva – létrehoztak egy, minden szerző érdekét szolgáló forrást, amely eddig is igyekezett a rászorult szerzők gondjain enyhíteni. Hiszen úgy gondoljuk, az Artisjus Egyesület több, mint jogdíjakat beszedő és felosztó „hivatal”, inkább olyan szerzői társulás, amelynek tagjai megsegítik a pályatársakat.
Most, ebben a bajban úgy érezzük: kétszer ad, aki gyorsan ad! Számunkra – az előadói jogvédő irodával közösen – egyértelmű, magától értetődő volt, hogy az elmaradt rendezvények miatti jövedelemkiesést legalább részben pótolnunk kell. Talán nem tévedek: egyedül a szerzői-előadói közösség az, amely az állami segítséget megelőzve a saját magunk által megteremtett forrásból támogatja kollégáinkat.
A pályázatok elbírálásában a legfőbb szempont, hogy olyanok részesüljenek támogatásban, akik korábbi sikereik révén maguk is gyarapították az Alapítvány kasszáját, aktív szerzők, számos bejelentett és “közszájon-közkézen” forgó dal fűződik a nevükhöz. Az Artisjus Zenei Alapítvány neves előadóművészekből összetevődő kuratóriuma és a választott testületek által delegált 14 főnyi szerzői tanácsadó testület arra figyelt, hogy a szerzői munkásságon túl azok részesüljenek ebben a támogatásban, akiknél igazolt, hogy koncertjeik meghiúsulása miatt maradtak jövedelem nélkül. A döntéshozók tehát a hirtelen bekövetkezett, drasztikus bevételkiesést vizsgálták, nem azt, hogy kinél pontosan milyen mértékű megélhetési válság alakult ki.
A publikum gyakran hitetlenkedve veszi tudomásul, hogy neves muzsikus, alkotó is sokszor szűkös anyagi körülmények között él. Most, a járvány kapcsán nagyon sok szerző került kilátástalan helyzetbe. Az Alapítvány ezzel a pályázattal akart legalább enyhíteni a gondokon, az elbírálás a legátláthatóbban, minden demokratikus szabálynak megfelelően, és főként azzal a jó szándékkal történt, amire – a zenetörténet tanusága szerint – zeneszerző elődeink példája is sarkall.
Beethoven, aki – enyhe megfogalmazásban is – igencsak szerette a pénzt, mégis kötelességének érezte, hogy Bach idős, nyomorgó lányát támogassa. Az Alapítvány saját kollégáin igyekezett a legjobb szándékkal segíteni.
Madarász Iván
az Artisjus elnöke
Kossuth-díjas zeneszerző
Sajnos azt tapasztaltuk sokan hogy nem oda itélték a támogatást ahova kellett volna!