Mint az élet sok más területén, a zeneiparban is nagyon komolyan felmerült a feketék elleni szisztematikus megkülönböztetés kérdése és az, hogy mit lehet ez ellen tenni. A zeneiparból indult, végül a közösségi média nagy részét (vitákat is kiváltva) elérő #BlackOutTuesday kapcsán is gyakran elhangzott, hogy nem egy egynapos, látványos akcióról van szó, hanem arról, hogy a zeneipari szereplőknek hátra kell lépniük a mindennapi rutintól és el kell gondolkodniuk a gyakorlatukon.

Erről írtak egy nyílt levelet a legnagyobb zeneipari cégek brit feketebőrű dolgozóit tömörítő The Black Music Coalition tagjai – olyan cégekről van szó, mint a Warner Music Group, a Sony Music, a Universal Music Group, a BMG, a Live Nation UK, a Spotify, valamint a Music Managers Forum. A nagy figyelmet kiváltó – például a Guardian által is ismertetett – nyílt levél öt konkrét intézkedést sorol fel:

• A zeneipari cégek nem fekete dolgozóinak legyen kötelező egy rasszizmus elleni, a nem is tudatosított előítéleteket is célzó képzés, amelyet fekete oktatók tartanak. A fekete dolgozók számára biztosítsanak a lelki egészséget védő tanácsadást. („Nézed a hírekben, a közösségi médiában, hogy mi történik, és aztán azt várják tőled, hogy menj be dolgozni és tegyél úgy, mintha mi sem történt volna” – magyarázta ezt a Guardiannek Afryea Henry-Fontaine, a Virgin EMI marketingmenedzsere.)
• A feketék egyenjogúságáért, oktatásáért stb. küzdő szervezetek éves rendszeres támogatására elkülönített összeg a cégek költségvetésében.
• Hosszú távú karrierfejlesztés a fekete dolgozóknak a zeneipar minden területén, aminek a célja a fekete vezetők következő generációjának kinevelése. Szembe kell nézni azzal, hogy a legfelső vezetés szintjéig nem vagy csak kivételes esetekben jutnak el feketék, és tenni kell ez ellen.
• Az „urban music” megnevezést le kell cserélni „black music”-ra.
• Belső vizsgálóbizottságok létrehozása, amelyek áttekintik, hogy az egyenjogúsággal és sokszínűséggel kapcsolatban hangoztatott célok a valóságban hogyan érvényesülnek a cégek különböző területein, beleértve a feketék előrejutását a vezetés magas szintjeire, az egyenlő fizetést vagy a mentorálási lehetőségekhez való egyenlő hozzáférést.

Az „urban” kifejezéssel – amit közismerten gyakran a „fekete zene”, elsősorban a hiphop és az R&B alig titkolt kódneveként használnak – lecserélésével kapcsolatban már több cég elkötelezte magát. Mint a Guardian cikkében Whitney Boateng, a Metropolis Music munkatársa mondja: „ez a szó elfedi a zene feketeségét, holott ez nem olyasmi, amit szégyellni kéne. A fekete zene nem azt jelenti, hogy nem feketék nem is vehetnek részt benne, hanem az a lényege, hogy megadod a tiszteletet az adott műfajok alapítóinak és történetének.”

Az „urban music” történetével kapcsolatban érdekes cikket közölt a Music Business Worldwide. A megnevezést a New York-i WBLS rádió programigazgatója találta ki, ugyanis hiába volt ez a leghallgatottabb adó a legnagyobb amerikai piacon, a hirdetők nem találták vonzónak, mert fekete rádióként könyvelték el – ezért pozicionálta újra a csatornát „urbánusként”. Ám amikor a lemezkiadóknál átvették ezt, akkor egészen más játszódott le – írja a David C. Linton, a Living Legends Foundation elnöke. A korábbi, elkülönített és a slágereket megbízhatóan szállító fekete zenei részlegeket „urban” néven közelebb hozták a kiadók maradék részéhez, ugyanakkor a korábban nagy önállóságot élvező fekete vezetők nem jutottak előrébb a cégekben.

Természetesen sokkal komolyabb problémákról van szó, mint egy elnevezés. A BMG egy ennél jóval komolyabb lépést jelentett be. A cég vezetője, Hartwig Masuch fekete zenészeknek és menedzsereiknek a következőt írta: „Tekintettel arra, hogy a zeneipar milyen szégyenletesen járt el a fekete művészekkel szemben, megkezdtük a meglévő szerződéseink felülvizsgálatát. Bár a BMG csak 2008-ban kezdte meg a működését, azóta több régi katalógust is felvásároltunk. Ha a szerződésekben egyenlőtlen bánásmódra vagy más anomáliákra bukkanunk, akkor 30 napon belül előállunk egy tervvel, amivel ezt orvosolhatjuk.” (A BMG azaz Bertelsmann Music Group 2004-ben lett a Sony/BMG major része, majd 2008-ban vásárolta meg a Bertelsmann részét a Sony.)

Hartwig Masuch arról is írt a levélben, hogy az elmúlt években indított kezdeményezések ellenére még mindig nem elégségesen sokszínű a cég; „a valóság az, hogy a feketék a cégen belül nincsenek olyan arányban reprezentálva, mint amilyen mértékben jelen vannak azokon a piacokon, ahol működünk”. Ennek a problémának az orvoslására is készítenek egy tervet, szintén 30 napon belül.

Categories: Hírek

Tags: Black Music Coalition, BMG