Elkészült az első tudomány elemzés a fesztiválok közgazdasági hatásáról. Koppány Krisztián, Solt Katalin és Hunyadi Zsuzsanna Fesztiválok gazdasági hatáselemzése című tanulmánya a Közgazdasági Szemle júniusi számában jelent meg, itt olvasható; az írást a G7 ismertette röviden, hozzátéve, hogy a Magyar Fesztivál Szövetség júniusi adatai szerint a március és augusztus közepe közé tervezett rendezvények 60%-ának elmaradása várható. (A szakmában gyakran emlegetik a KPMG hasonló kutatásait, amelyeket a döntéshozók meggyőzésére is használtak – azonban ezek csak a nagy zenei fesztiválokról szóltak, nem az egész szektorról.)

A hasonló kutatások a nemzetközi szakirodalomban is csak a 2010-es években terjedtek el igazán – olvasható a közel ötvenoldalas tanulmányban, ami részletesen bemutatja a fesztiválok gazdasági hatáselemzésének módszertani nehézségeit. Többek között azt, hogy a hivatalos statisztikai besorolások a fesztiválszervezést illetve -turizmust nem kezelik különálló kategóriaként. A szerzők ezért nyolc fesztivált vizsgáltak meg nagyon részletesen (2017-ben és 2018-ban rendezték ezeket, költségvetésük pár tízmilliótól több százmillióig terjedt, volt köztük öt családi, két gasztronómiai és egy összművészeti fókuszú rendezvény), majd az így kapott összefüggésekből igyekeztek következtetéseket levonni a szektor egészére. A Magyar Fesztivál Szövetségnél regisztrált, “értelmezhető költségvetési adattal nyilvántartott”, közel 300 rendezvény gazdasági hatásait becsülték így meg.

Az eredmény az, hogy a szektor hozzáadottérték-hatása évi 29 milliárd forint, foglalkoztatási hatása pedig több mint 8600 fő. Utóbbinál tudni kell, hogy ez a “teljes munkaidejű egyenértékes létszámmal számított foglalkoztatási hatás”, ami azt jelenti, hogy figyelembe veszik azt is, hogy valaki egész évben, teljes munkaidőben foglalkoztatott, vagy – ami szintén gyakori jelenség – “csak a fesztivált megelőző vagy éppen az ezt követő egy-két hónapban látják el a kapcsolódó feladatokat”. Vagyis számszerűen az említett 8600 főnél jóval többen dolgozhatnak a szektorban, csak éppen nem mindenki egész évben.

Ez a 29 milliárd forint nagyjából olyan nagyságrend, amivel a szektor leginkább a utazásközvetítés, utazásszervezés ágazatéhoz hasonló hatású a gazdaság egészében nézve. Ugyanakkor fontos látni, hogy a fesztiválok esetén ez a hatás mindössze néhány napos rendezvényeknek köszönhető. “A fesztiválok néhány napos időtartamuk alatt is képesek a hivatalos gazdaságstatisztika által valóban számon tartott, a kisebb ágazatok éves teljesítményével összemérhető hatásokat generálni” – írják a szerzők.

A valós szám ennél jóval nagyobb lehet, hiszen a Magyar Fesztivál Szövetség által nyilvántartott rendezvények között nincsenek ott olyan nagy – nem egy esetben nemzetközi közönséget is vonzó – fesztiválok, mint például a Sziget, a VOLT és a Balaton Sound. “Ha csak ezt a további három fesztivált a sajtóból és a szervező cég számviteli beszámolójából ismert értékei alapján a legegyszerűbb számítással hozzávennénk a vizsgált körhöz, az ágazati GVA-becslési eredményünk legalább 40 milliárd forintra ugrana. De a teljes fesztiválágazat gazdasági jelentősége a figyelembe nem vett további rendezvények miatt minden bizonnyal ezt a mértéket is jóval meghaladná” – olvasható a tanulmányban.

Az összesített értékeken túl a tanulmány további érdekes megállapításokat is bőven tartalmaz. Mint írják, a megvizsgált nyolc fesztivál egytől egyik “számviteli értelemben nagyjából nullszaldós”, és “piaci termelőként számított közvetlen hozzáadott értékük rendszerint negatív volt”, ám “a szervezők által igénybe vett szolgáltatások (32%) és főként a látogatói költések tovagyűrűző hatásai (86%) ezt jócskán ellensúlyozzák.” A közvetlen negatív hatás “akár indoka is lehet annak, hogy a gazdaságstatisztika miért nem kezeli külön gazdasági tevékenységként és ágazatként a fesztiválszervezést. Közvetett hatásaik és a fesztiválokon megvalósult költések azonban jelentős mértékű pozitív hozzáadott értéket termelnek.”

Ebben a pozitív hatásban nem elsősorban a jegyvásárlás a döntő (nem is minden vizsgált fesztivál volt belépős), hanem “látogatók jegyeken felüli költekezésének van döntő jelentősége. Ez pedig a látogatók (látogatónapok) számától és az egy látogatónapra jutó költésektől függ.” Nagyon fontos a megállapítás arra nézve, hogy a fesztivál költségvetése hogyan függ össze ez utóbbi adattal. “Minél nagyobb a fesztivál költségvetése, általában annál kisebb az egységnyi fesztiválszervezői bevétellel elérhető látogatónapok száma, és ebből fakadóan az 1 Ft költségvetésre jutó látogatói költés.” (Vagyis pl. egy kétszeres költségvetésű fesztivál látogatói összességében kevesebb mint kétszer annyi pénzt költenek a rendezvényhez kötődően.)

Nagyok persze az eltérések a különböző jellegű fesztiválok között. Érdekes eredmény, hogy míg a művészeti fesztiválok esetén a szervezők ráfordításainak több mint 70%-a ment a fesztiválműsorra (fellépőkre, színpad- és hangtechnikára), addig a a családi fesztiváloknál ez 60% körül van, a gasztrofesztiváloknál pedig 20%-nál is alacsonyabb.

Az áfa mértéke körüli vitákra nézve fontos adat lehet, hogy a vizsgált nyolc fesztivál összesített hozzáadott értéke meghaladta az 1,6 milliárd forintot, adóhatásukat pedig 1,1-1,2 milliárd forint körüli összegre becsülték a kutatók. A teljes szektor adóhatásának megbecsülésére nem vállalkoztak.

Categories: Hírek