David Byrne azon legendás zenészek közé tartozik, akik gyakran megnyilvánulnak a zeneipar (valamint más művészetek, olykor a politika) kérdéseiben. Most az élőzenével foglalkozó Pollstarnak írt egy cikket abból az apropóból, hogy az amerikai kongresszus több, az élőzenei helyszínek megmentését célzó törvényjavaslatot is tárgyal. Ezek részleteihez nem szól hozzá, inkább arról írt le néhány fontos gondolatot, hogy miért fontosak a zenei élet egésze szempontjából a kis, független klubok.
Bár manapság sokat hallunk olyan előadókról, akik (legalábbis látszólag) „a hálószobából a csillagokig ugranak”, mint például Billie Eilish, azért a legtöbb zenészre máig igaz, hogy a legkisebb helyeken kezdik, majd szerencsés esetben onnan lépkednek felfelé a létrán. Igaz ez még az olyan szupersztárokra is, mint Lady Gaga, aki kis New York-i klubokban játszott.
A létra hasonlat azért fontos, mert jól mutatja, hogy ja akár csak egy szint (egy létrafok) kiesik, akkor az a szektor egészének működését fenyegeti; egy másik hasonlattal az egész „ellátási lánc” borul. Ha a kis klubok, vagy bármelyik másik következő mérethez sorolható helyek (néhány száz fős – néhány ezer fős stb. stb.) megszűnnek, a zenészek nem fognak tudni feljebb jutni – amivel nem mellesleg egyre több, a háttérben dolgozó ember megélhetéséhez is hozzájárulnának. Még a szupersztárok szintjén is érezhető lesz, ha az ellátási lánc felbomlik: „semmi újnak nem lesz esélye, hogy feljusson a csúcsra, ahol nem marad más, csak a meglévő dolgok újbóli és újbóli reciklálása. Hamarosan minden sztár olyan idős lesz, mint én!” – írja Byrne.
„Ha turnézol és tudod, hogy hetente hány nézőt kell vonzanod, akkor minden egyes turnéállomáson kell, hogy legyen egy megfelelő méretű helyszín. Én is, mint sokan mások, játszottam néha a szükségesnél kisebb helyeken olyan városokban, ahol nem volt megfelelő méretű hely, de ezt lehet túl gyakran megcsinálni, különben nem tudod megkeresni a betevőt” – írja David Byrne. Elárulja, hogy a Talking Heads annak idején szerencsés volt: a zenekar indulása után „nagyjából egy év után fel tudtuk adni az állásunkat, és csak a kis klubokban kapott gázsiból ki tudtuk fizetni a lakbért és az életünk fenntartását. Igaz, a lakbér alacsony volt, és szerényen éltünk, de valahogy mégis kihúztuk csak a zenélésből.”
Az élőzene sok minden másra is kihat (például a kis kiadókra, amelyek nem tudnak látványos reklámkampányokra költeni, és az előadóik elsősorban a fellépéseiken tudnak új rajongókat szerezni). A számítások szerint egy-egy megvásárolt koncertjegy az árának 12-szeresének értékében generál más gazdasági tevékenységeket. Márpedig a Pollstar becslése szerint csak az Egyesült Államokban 9 milliárd dollárnyi jegyeladás maradt el a járvány miatt – ez 12-vel szorozva 108 milliárd dollár gazdasági veszteség. „Lehet, hogy elfogult vagyok, de számomra jó befektetésnek tűnik az adófizetők pénzéből megmenteni a klubokat. Lehet, hogy sok pénznek tűnik, amit erre kell költeni, de ha később a nulláról akarnák újraindítani az egészet, az még sokkal-sokkal többe kerülne. Ha most befektetünk a klubokba, akkor valójában pénzt spórolunk, és rengeteg fájdalomtól is megkímélünk embereket.”
Categories: Hírek
Leave a Reply