Hegyi Dóri jellegzetes hangja sokunk számára ismerős korábbi Belau- vagy mïus-kollaborációiból, azonban szólóprojektje, az Ohnody merészen kitárt szárnyai alatt saját dalai és gondolatai kerültek reflektorfénybe. Angol nyelvű EP-je, a Nude után Egy igaz szerelem című lemeze magyarul meséli el saját és kollektív élményeinket a témában. Dóri nemrég Junior Artisjus-díjat kapott egyedi szerzői teljesítményéért, melynek hátteréről bővebben is mesélt.
Dal+Szerző: Ugyan a vírushelyzet miatt most le kell, hogy lassítsunk, de számodra elég pörgősen indult az év az Ohnody-projekttel: megjelent első magyar nyelvű szólólemezed, újabb kliped látott napvilágot a 30. szülinapodon, és Artisjus-díjat is kaptál. Mik a következő lépések, tervek ebben az építkezésben?
Hegyi Dóri: Az a nagy kérdés, amin mindennap elgondolkodom, hogy melyik piacra dolgozzak, mert sem a magyarról, sem a külföldi érvényesülés lehetőségéről nem akarok lemondani. Úgyhogy egyelőre még azon agyalok, hogy hogyan lakjon jól a kecske és maradjon meg a káposzta is.
DSZ: Egy ideje már nélkülöznünk kell a koncerteket az életünkből, de szerencsére a te lemezbemutatód még február elején megtörténhetett az Akvárium Klubban. Milyen volt?
HD: A közönség, a sajtó és a szakma visszajelzései pozitívak voltak, ami visszaadta nekem azt a rengeteg energiát és kreatív erőt, amit a műsor szervezésébe fektettünk. Amúgy fontos tapasztalás volt. Úgy alakítottam, hogy ne csak én kommunikáljak, hanem az egész produkció meséljen. Erről pozitív visszajelzések érkeztek, viszont olyan kapcsolatra van szükségem a közönséggel, ami intim. Nagyon fontos, hogy érezzem, hogy át tudom adni, ami bennem van. Valahol élem azt is, hogy a koncert egésze a műalkotás, de kevésbé tudtam megélni a pillanatokat… Elvégre a történet vagyok a zenémben, és nem a mesélő.
DSZ: Eddig inkább intimebb, családiasabb helyszíneken vagy pedig vendégelőadóként léptél fel, miben volt más most „főszereplőként” betölteni ezt a nagyobb teret?
HD: Nincs különbség számomra. Ha három embernek énekelek, azt koncert közben ugyanúgy élem meg, mintha ötszáznak énekelnék. Viszont hiszek abban, hogy az energiáink hatnak egymásra. A koncert után úgy éreztem, mintha átment volna rajtam egy úthenger, mert ennyi ember figyelme először volt rajtam egyszerre, és az én figyelmem is először volt ennyi emberen. A felszabaduló adrenalin meg annak a visszaesése pedig egy külön küzdelem. Ezt most tapasztaltam először.
DSZ: Sok különleges hangú énekessel ellentétben te a hangod mellett a szövegeiddel és a vizuális világoddal is mesélsz nekünk, ráadásul a szövegeknél mintha szabad verseket hallanánk, nem pedig egyszerű, sablonos dalszövegeket. Mennyire gyorsan születik meg egy-egy ilyen szöveg?
HD: Köszönöm! Örülök, hogy ezt hallom. Tudok parancsszóra is írni, ilyenkor témafüggő, de max. egy óra a tapasztalatom. Saját dalaimnál megvárom, míg jön a Múzsa. Ilyenkor előfordul, hogy hetekig „szárazság” van. Aztán olyan hirtelenséggel jön az ihlet, hogy tizenöt perc-fél óra alatt elkészülök. Szóval teljesen változó. Az a fő szempontom, hogy egy víziót bele tudjak foglalni egy keretbe. Úgy nézek az írásra, mintha festenék – csak szavakkal.
DSZ: Korábban volt helye az írásnak az életedben?
HD: Első versemet ötévesen írtam, hogy mit jelent az, hogy Isten. A nagymamám eltette dátumozva. Rímel amúgy. Elég zavarba ejtő volt olvasnom a 25 évvel ezelőtti magamat. Az írás nekem olyan, mint a levegővétel. Érdekes, hogy a zenét választottam arra, hogy érvényesítsem a szavaimat, pedig két szakra jelentkeztem és vettek fel Cardiffban. Az egyik a zene, a másik kreatív írás szak volt.
DSZ: Volt olyan mentorod, aki segített a szövegírásban vagy ez számodra ösztönös dolog?
HD: Ösztönösen írok. A kreativitás jelenti nekem a szabadságot, ezért a tartalmi kritikákat figyelmen kívül hagyom. A zene és az irodalmi művek milyensége függ attól, aki alkotja őket és attól, aki olvassa. Olyan személyes megélések ezek, amiket szerintem egyedül érdemes megtapasztalni, úgyhogy én az angol szövegeimet ellenőriztetem az angol anyanyelvű barátaimmal, ebben ki is merül a mentorigényem.
DSZ: El tudod képzelni, hogy másnak is írj szöveget, vagy esetleg volt erre példa?
HD: El tudom képzelni, sőt, örülök is az ilyen lehetőségeknek. Egyelőre egy szöveget írtam, bízom benne, hogy nemsokára publikussá tehetem, hogy kinek és mit.
DSZ: Különbözik valamiben a magyar és az angol nyelvű szövegek írása?
HD: Annyira nem. Az angolokba több időt fektetek, mert egyelőre félénken kísérletezem a szóképekkel.
DSZ: Korábban azt nyilatkoztad, hogy már készül egy angol nyelvű album is. Arról mit lehet tudni?
HD: Igen, tervben van, de elsősorban attól függ, hogy a vírus hogyan befolyásol a továbbiakban mentálisan. Úgy próbálom átvészelni ezt az időszakot, hogy sportolok és kizárom a lehető legtöbb külső ingert. Eddig szükségem volt különböző helyekről érkező impulzusokra ahhoz, hogy írni tudjak, de most lelassultam, és élvezem, hogy tudok magammal foglalkozni.
DSZ: Hasonlóan a szerelem, a szeretet témáját járnád körül benne vagy pedig el tudsz képzelni teljesen más tematikát is?
HD: Angolban sok szituációs és természeti képet használok, és nem feltétlenül szedem szét magam a szövegekben. Most azt tanulom, hogy hogyan maradjak a felszínen és ragadjam meg az apró részleteket.
DSZ: Rónai András egy cikkben nagyon jól megfogalmazta, hogy az Egy igaz szerelem című lemezednél a hallgatót – valószínűleg az erős szövegek miatt is – először az az érzelmi út rántja igazán magával, amit az album végigjár. Szinte mintha egy könyvet olvasnánk, van egy terápiás jellege. Könnyű volt kiadni magadból, vagy azért megküzdöttél ezért a felszabadulásért?
HD: Érzelmileg lefárasztott az album megírása. Egy nehéz és mély öngyógyító folyamat terméke az Egy igaz szerelem, úgyhogy küzdelmes volt.
DSZ: Nem volt benned félelem azzal kapcsolatban, hogy ennyire mélyen személyesnek érződik az album? Ráadásul magyar nyelvű, így még több hazai hallgatód értheti.
HD: Az motivál, hogy a saját tapasztalásaimon keresztül inspiráljak, vagy segítsek másokat. Mindegy, hogy a zenén keresztül vagy egy beszélgetésben. A művészi meztelenség, a saját szexualitásom meg az érzéseim kinyilatkoztatásától érzem magam teljesnek. Engem az önreflexió hiánya rémít meg az emberekben.
DSZ: Melyik szerzemény áll hozzád a legközelebb az albumról?
HD: Az összeset ugyanúgy szeretem, mert mindegyik a fejlődésemnek egy-egy lenyomata. Ha muszáj mondanom valamit, akkor Az aranyam a vágy, mert a megírásánál nagyon sok fájdalom szabadult fel és ment ki belőlem.
DSZ: Többször is hangsúlyoztad már, hogy szólóprojekt dacára nemcsak Hegyi Dóri a fontos ezekben a zenékben, hanem a közös munka, az alkotói közösség is. Például Fodor Máriusszal és Kamau Makumival a dalszerzésben. Hogy találtál rájuk?
HD: Igen, szerintem azért amúgy, mert kórusban szocializálódtam zeneileg, és rajongva szeretem a vizuális művészeteket és a táncot. Máriusz esetében inkább ő talált rám, mikor tizennyolc voltam. Kamával meg, ha jól emlékszem, Máriuszon keresztül lettünk jóban.
DSZ: Hogy néz ki a közös folyamat? A dalok magját mindig te biztosítod?
HD: Úgy dolgoztunk az albumon, hogy mindenki elvonult a saját világába, elkezdtünk külön zenélni hangosan, én szöveget írtam, néha kiszóltam a fejemből, hogy milyen irányra gondolok, vagy megmutattam hangszeren, és a végén összeértünk.
DSZ: A Nude című kislemezzel kapcsolatban azt nyilatkoztad, hogy még keresgélted magadat a dalok írásánál és azok többféle időszakodból származnak. Az új album nyilvánvalóan nagyon egységesnek, összeszedettnek tekinthető. Mondhatjuk, hogy kiforrt az a zenei éned, akit kerestél?
HD: Még nem mondanám ezt. Engem a váltakozás jellemez, vagy jellemzett az életem túlnyomó részében, de egyre inkább megértem, hogy az egyensúly az, amiben boldog vagyok. Ez az időszak szuper lehetőség arra, hogy ezt a gondolatot átvigyem arra, hogy a zenén belül miben érzem kényelmesen magam.
DSZ: A University of South Wales-en végeztél populáris zene szakon. Volt olyan interjú, melyben azt említetted, hogy a Londonba költözést fontolgatod.
HD: Mostanában azt gondolom, hogy nincsen szükségem kiadóra, mert nem nekem való az „alkalmazotti” lét. Ha meg nem akarok kiadót, akkor talán inkább a fellépések szempontjából fontos, hogy hol élek, bár abban a világban, amit eddig ismertem, bárhonnan írhatok. Élnék Londonban, de változnak a prioritásaim.
DSZ: Ezt a zenei projekted körbe lengi egyfajta misztikum, spirituálisabb gondolkodás, ami arra ösztönöz, hogy mélyebbre ássunk az általa közvetített gondolatokban. Gondolok itt arra, hogy például a numerológiát is említetted már az új koronggal kapcsolatban. Ez a tudatos koncepció része vagy inkább a te személyiségedé?
HD: A világ megismeréséhez használom ezeket eszközként a tudományokkal meg különböző vallások gondolataival egyeztetve. A személyiségem része az tapasztaláson alapuló ismerethalmozás, meg az, hogy kutatom az összefüggéseket és analizálok.
DSZ: A különböző művészeti ágak, például a tánc, a rajz, a festés, fontos szerepet kapnak a munkásságod vizuális szeletében és önmagad kifejezésében. Ez hogyan alakult ki?
HD: Fogékony vagyok a környezetemre és a világra. Új dolgok megtanulása és fejlesztése a kedvenc időtöltésem. Ez amúgy nem feltétlenül pozitív, mert így nehéz megtalálnom azt a foglalkozást, amivel mondjuk pénzt is keresek.
DSZ: Azt olvastam, hogy jelenleg egy izgalmas kreatív lánccal dobjátok fel a napokat Steve McCarthy illusztrátorral, amiből talán egy könyv is születik majd, mesélnél kicsit erről?
HD: Steve az egyik kedvenc animációs filmem, a Song of the Sea (2014-ben bemutatott, Oscar-díjra jelölt ír–francia–dán–belga–luxemburgi animációs film, rendezte Tomm Moore – a szerk.) háttérillusztrátora volt. Mikor kitört a járvány és rájöttünk, hogy egyhamar nem látjuk egymást, akkor feldobtam, hogy találjuk ki egy játékot, amivel lekötjük magunkat. Így született meg a láncunk: random könyvet veszek elő, csukott szemmel kinyitom, rábökök az egyik oldalra, ezt háromszor megismétlem, és a kapott szavakat elküldöm Steve-nek, aki lerajzolja, amire asszociál. Aztán én írok a rajzához valamit, és így tovább. Arról is beszéltünk már, hogy csinálunk belőle könyvet.
DSZ: Ha javasolhatnál valamit a cikk olvasóinak, amit szerinted az otthonlét alatt érdemes lenne megismerniük, mi lenne az?
HD: Szerintem elsősorban saját magunkat érdemes megismernünk. A félelmeinkkel megküzdenünk, azért, hogy ha ennek vége van, akkor úgy hagyjuk el a lakásunkat, hogy közelebbi kapcsolatban vagyunk azzal az emberrel, aki bennünk lakik.
INTERJÚ: Steszkó Zsanett
Fotó: OHNODY
🛈 HEGYI DÓRI
A Székesfehérvárról származó, de jelenleg Budapesten élő énekesnő 2017-ben indította útjára Ohnody névre keresztelt szólóprojektjét. Ez az elnevezés az Ónody családnévből ered és Dóri ükmamájának művészeti hagyatéka előtt tiszteleg, egyúttal az énekesnő felmenőitől „szerzett” művészi készség örökségének jelképe. Első single-je 2017-ben jelent meg, ezt követte 2018-ban a szintén angol nyelvű Nude kislemez. 2019-ben a Hideg című dala volt az, amely meghozta az áttörést. Ez a szerzemény már a magyar nyelven mesélő és 2020 elején érkező Egy igaz szerelem beharangozója volt, melyet az énekesnő februárban az Akvárium Klub Kishalljában élőben is bemutatott a közönségnek. A lemez hét dala hét fázison vezeti végig a hallgatóját: vágyakozás, felismerés, elmúlás, elengedés, feldolgozás, újrakezdés, megoldás. A korong több szerzeménye is kapott már vizuális csomagolást látványos klipek formájában, melyek által mélyebb betekintést kaphatunk Dóri különböző művészeti irányokat előszeretettel ötvöző munkásságába.
Az interjú eredetileg a Dal+Szerző magazin 2020/01. számában jelent meg.
Categories: Dalszerzőkről
Leave a Reply