A Rolling Stone zeneipari rovatában jelent meg Tim Ingham cikke a zeneipar várható átalakulásáról. Az elmúlt néhány évben a befektetők rájöttek, hogy a nagy zenei katalógusok különösebb anyagi ráfordítás nélkül is biztos, komoly bevételt hoznak. Ez komoly pénzeket vonz be az iparágba, ugyanakkor a pénzügyi logika megkövetelheti, hogy szétválasszák – akár külön cégekbe – a katalógusok kezelését és az új zenék befuttatását.
Először 2015-ben fordult elő, hogy az USA piacán a másfél évnél régebbi albumok eladásai meghaladták az újakét; ez a trend pedig azóta is erősödik. Így például 2019-ben a Universal Music Group digitális bevételein belül a három évnél régebbi kiadványok részesedése 57% volt, magasabb, mint az előző évi 54%. Még érdekesebb adat, hogy az elsősorban a katalógusokra koncentráló BMG 2020 első félévében 26%-kal tudta növelni a bevételeit – ez kb. kétszer annyi, mint amekkora növekedést a major kiadók el tudtak érni. A régebbi kiadványaik stream bevételei ez idő alatt 49%-kal nőttek.
Különösen fontos a Hipgnosis Songs Fund nevű cég, amely 2018-ban kifejezetten arra alapult, hogy katalógusok jogait vásárolja fel. Idén márciusban – köszönhetően részben annak is, hogy a rögzített zene piaci értékét a járvány nem befolyásolta annyira, mint sok más területet – bekerült a londoni tőzsde FTSE 250 indexébe. A cégnek mostanáig egyetlen saját alkalmazottja nem volt: különféle feladatokra külső cégeket, tanácsadókat vettek igénybe. (Nemrég a cég felvásárolta a Big Deal Music zeneműkiadót, ami ezeket a feladatokat már a cégen belül fogja ellátni, de a hivatalos közlemény hangsúlyozza, hogy ezek a működésüknek csak a kis részét teszik ki.)
Mindez nem kerülte el a Wall Street figyelmét; van, aki szerint befektetők akár több milliárd dollárt is költhetnek a közeljövőben katalógusok felvásárlására. A BMG vezetője szerint „minden nagy amerikai befektetési banknál keresik azt, hogy milyen módon lépjenek be a zenei piacra.”
„Több, a zeneiparban igen magas beosztásban dolgozó embertől hallottam, hogy mindez ahhoz vezethet, hogy megváltozik a legnagyobb zenei cégek struktúrája, miután a befektetői érdekek ütközésbe kerülnek a dolgok hagyományos működési rendjével” – írja Tim Ingham. Ez azt jelenti, hogy ha egyszer a zeneipar egyik része minimális működési költségek mellett megbízható, növekvő bevételeket hoz, akkor ezt a befektetői szemmel legjobban teljesítő részt érdemes volna külön cégekbe kiszervezni, és például csak ezeket a tőzsdére kivinni. Így a tőzsdére lépést tervező Universal esetén is felmerül, hogy a tulajdonos Vivendi feldarabolja a céget, és csak a legjövedelmezőbb részét értékesíti, hogy maximalizálja a profitot.
Ha tényleg így lesz, a lemezkiadók hagyományos működésmódja veszélybe kerülhet. Közismerten ez arról szól, hogy a katalógusokból származó bevételt nagy arányban új előadók felkutatására, befuttatására költik – az IFPI évek óta hangsúlyozza, hogy az A&R-költések bevételarányosan még a gyógyszeripar kutatás-fejlesztési ráfordításait is meghaladják -, ami egy igen kockázatos tevékenység, hiszen sok leszerződtetett előadó nem hozza vissza a befektetést. Erre azért van szükség – szól a hagyományos struktúra melletti szokásos érvelés -, mert csakis így lehet biztosítani, hogy a katalógusok tovább növekedjenek az új sztárok jövedelmező dalaival.
„Idővel kiderül majd, hogy a befeketetők mennyire lesznek fogékonyak erre az érvelésre” – írja Tim Ingham, aki nem bocsátkozik találgatásokba arról, hogy mi történne, ha nem lennének fogékonyak – vagyis milyen következményekkel járhat az A&R-befektetések esetleges drámai visszaesése esetén az egész kortárs popzenére nézve.
Az említett BMG vezetője – a Tim Ingham által készített, a Music Business Worldwide-on megjelent interjújában – mindenesetre azt mondja, hogy nehéz idők jöhetnek azon cégek számára, amelyek a két tevékenységet (katalógus – A&R) egy „viszonylag sikeres” üzleti modellben „kutyulják össze”, hiszen befektetői szemmel ez a viszonylagos siker nem tükrözi a katalógusok valódi értékét. Mint mondja, más iparágakban is történt más hasonló. Hartwig Masuch hozzáteszi, hogy az előadók és szerzők számára mindez jó hír, hiszen amikor eljön az idő a szerződéseik újratárgyalására, akkor a korábbinál jóval jobb feltételeket érhetnek el.

Categories: Hírek
Leave a Reply