A Rolling Stone tavaly közölt nagy figyelmet kiváltó cikket arról, hogy tovább él az Egyesült Államokban a hatvanas években betiltott payola: a major kiadók – manapság jellemzően független promóterek beiktatásával leplezve – fizetnek azért, hogy a rádiók többet játsszák a slágernek kiszemelt számaikat. Most egy veterán promóter 2500 üzenetének szövegét szerezték meg, amelyek “azt sugallják, hogy van kapcsolat a rádiós játszás és a kiadói kifizetések között” – fogalmaz óvatosan a lap.
Az üzeneteket a szakma egyik veteránja, Steve Zap küldte több – meg nem nevezett – rádióadó programigazgatójának. Zap 1986-ban kezdte a pályáját a Virgin Recordsnál, megjárt több majort, 2004 óta saját cége van, főleg az ún. adult contemporary formátumban dolgozik.
Az kétségtelen, hogy a Rolling Stone által idézett több üzenet is összeköti egy-egy dal rotációját és a kiadó és a rádió közötti promóciós szerződést – például nyereményjátékokat, amelyeken a hallgatók juthatnak hozzá ajándéktárgyakhoz vagy akár készpénzhez; vagy a rádió nevével hirdetett ingyenes koncertet, amiért az adónak nem kell gázsit fizetnie. Ilyen szövegeket idéz a lap: “Éppen most kötöttünk egy 2k-s (értsd: 2000 dolláros) szerződést… A Panic játszásának növekednie kéne”; “Ha megígérsz 35 játszást, akkor intézzük a pénzes nyereményjátékot”; “Tudnál arra figyelni, hogy Dean Lewis számát ne nyírjátok ki? A múlt héten csináltunk egy promót, hogy feljebb menjen. Erre lement 15 helyet.” (A Rolling Stone hangsúlyozza, hogy a megnevezett előadóknak nem szokott közük lenni ahhoz, hogyan juttatja el a kiadó a számaikat a rádiókba.)
Steve Zap határozottan tagadja, hogy bármi törvénybe ütközőt tett volna. Mint a Rolling Stone-nak írta, nagyon alaposan ismeri a munkájára vonatkozó szabályozást. Ennek része az is, hogy dalokat ajánljon a programigazgatónak, és az is, hogy időnként promóciós támogatásokat intézzen. Azonban mindez csak akkor illegális, ha “a promóciós támogatás meghatározott szintjét a lejátszások olyan mennyiségéhez kötik, amennyit a rádióadó enélkül nem vállalna” – írta a Rolling Stone-nak. Erre szerinte semmilyen bizonyíték nincsen az üzeneteiben Az érintett major kiadók azt nyilatkozták, hogy szigorú belső szabályzat tiltja az ilyesmit, de megvizsgálják a konkrét ügyeket.
Érdekes még, hogy az idézett üzenetekben nemcsak az egyes dalok játszásának növelését kéri Steve Zap, hanem bizonyos esetekben – például amikor “a kiadó szart se fizet nekem” – azt írja, hogy egyes dalokat lejjebb kellene csavarni. Arra is több példa van, hogy egy dal játszásának visszavételét azért kéri, hogy cserébe egy másik, ugyanahhoz a kiadóhoz tartozó dal rotációját növeljék, és így annak slágerlistás pozíciója javuljon. “Lejjebb vennétek a Jonas Brotherst? Segítsünk Pinknek, hogy első legyen” – írta egy rádiónak Steve Zap, hogy két héttel később már Pink és Kelly Clarkson slágerének visszafogását kérje egy újabb előadó kedvéért, akit azért kellett segíteni, mert “a kiadónál el vannak keseredve”.
Sokat elárul ez a szöveg is: “még mindig nem előztük meg Ed Sheerant. Tudnátok játszani Shawn Mendest minden negyedórában este 8 után? Úgyse fogja észrevenni senki. Az emberek úgyis csak az autóban hallgatnak rádiót.”
Categories: Hírek
Leave a Reply