Többször szemléztük már a Songwriting Magazine How I Wrote című rovatát, ahol dalszerzők mesélik el, hogyan született egy-egy védjegyszerű szerzeményük (korábbi cikkeink: Roxette: It Must Have Been Love, One Direction: Little Things) A sorozat legutóbbi cikkében Robby Krieger, a Doors gitárosa meséli el, hogyan született a Light My Fire, a rockzene egyik legismertebb dala. Ez volt a Doors második kislemeze 1967-ben. Az első, a Break On Through (To the Other Side) megjelenésekor nem aratott sikert; a Light My Fire azonban a Billboard lista első helyéig jutott. (Ahhoz képest, hogy a Doors a kor egyik ikonikus zenekara, csak két dallal kerültek a slágerlista élére, a másik a Hello, I Love You volt.)
„Ez volt az első dal, amit a Doorsnak írtam. Korábban Jim Morrison számait játszottuk, de aztán rájöttünk, hogy nincs elég saját dalunk, úgyhogy ő biztatott minket az írásra. ‘Oké, miről írjak?” – kérdeztem, mire Jim azt válaszolta: ‘valami univerzális témáról, ami nem megy ki a divatból fél vagy egy év múlva'” – írja Krieger, aki témának a a négy elemet választotta, majd ezek közül – a Rolling Stones Play With Fire című számának hatására – a tűz elemét. „Egy nagyon jó számot akartam írni, és elhatároztam, hogy minden akkordot fel fogok benne használni, amit csak ismerek. Ha csak úgy meghallgatod a dalt, elég egyszerűnek tűnik, de valójában tele van akkordváltásokkal. Mindig is azt gondoltam, hogy olyan sok akkord van, amiket nem igazán használnak a rock and rollban, és valahogy sajnáltam őket” – írja.
Ihletői között szerepelt még a Hey Joe is (nem Jimi Hendrix változata, hanem az 1962-es a még korábban megjelent The Leaves-féle verzió), de a többiek azt mondták, a folk rock éppen megy ki a divatból. A latinos ritmust John Densmore hozta, „Ray Manzarek pedig megőrült az orgona mögött a középrészben.” Azt, hogy a védjegyszerűvé lett orgonamotívum a dal legelején és legvégén is megszólaljon, Paul Rothchild producer találta ki.
A szöveget is nagyrészt Robby Krieger írta. „Jim mondta, hogy olyasmit írjak, amit aztán az emberek a saját ízlésük szerint értelmezhetnek, úgyhogy a Light My Fire érthető úgy, hogy a drogokra, vagy hogy a szerelemre vonatkozik. De találkoztam egyszer egy fickóval, aki elmondta, hogy ő tudja ám, hogy valójában a harmadik szemben égő tűzről van szó!” Csak a második versszakot nem írta meg otthon Krieger, és ebbe Jim Morrison hozta a „funeral pyre” (halotti máglya) rímet. „‘Tényleg mindig a halálról akarsz beszélni, Jim?’ – kérdeztem tőle, de ő ragaszkodott a máglyához, és végül jól sült el a dolog” – írja Krieger, aki elárulja azt is, hogy Morrison egy kicsit megváltoztatta a neki írt énekdallamot is. „Ahhoz képest, hogy soha nem járt énektanárnál, a fickó bármit el tudott énekelni”.
A dal a koncertek során egyre hosszabb és hosszabb lett, ahogy elnyújtották a középrészt; ez volt a titka annak is, hogy nem unták meg játszani – kivéve Jim Morrisont, aki egy idő után azt kérdezgette, hogy „muszáj ma is lenyomnunk a Light My Fire-t?”, de hát a koncerteken mindig erre őrültek meg legjobban az emberek.
Robby Krieger szövege után James Linderman dalszerző coach foglalja össze, hogy milyen, más szerzők számára is fontos tanulságokat hordoz a történet: „Ha előzetesen felvázoljuk a stratégiai céljainkat és logikusan végigvesszük, hogyan lehet ezeket elérni, az feltétlenül nem jelenti azt, hogy a dalírásból kizárjuk az ihlet szerepét – meglehet, hogy éppen így érjük el, hogy az ihletett állapot megtaláljon minket a stúdióban vagy a színpadon.”
Categories: Hírek
Leave a Reply