A járvány és a zenészek lelki egészsége: törékenység és lelassult idő

Míg egy éve a zenészek és zeneipari dolgozók lelki egészsége egy széles körben vitatott téma volt, a járvány ezt látszólag háttérbe szorította – miközben nyilvánvaló, hogy az egyik leginkább veszélyeztetett szektorban dolgozók lelki egészségére komoly hatással van a helyzet. Ez a téma előkerült egy friss interjúban, ami Sally Anne Gross-szal és szerzőtársával, George Musgrave-vel készült. Mindketten a University of Westminster oktatói, az ő kutatásuk volt a korábbi viták egyik kiindulópontja; Can Music Make You Sick? című, idén megjelent könyvük ingyenesen letölthető innen. Sally Anne Gross a 2019-es BuSH vendége volt, vele készült beszélgetésünk itt olvasható.

Az Arts Desken megjelent interjúban azt mondják, hogy eleinte úgy tűnt, hogy a járvány felülír mindent, amit négy év munkával kiderítetek. Azonban rájöttek, hogy valójában a zenészek lelki egészségéről szóló kutatásuk éppen azt mutatta be, amit a koronavírus csak a lehető legélesebben és legegyértelműbben nyilvánvalóvá tett: „hogy mennyire törékeny ez az egész, hogy egyetlen szempillantás minden alatt elillanhat.” Márpedig ez a „minden” a zenészek és a zeneipari szakemberek számára nem más, „mint az álmaik, a reményeik, az ambíciójuk, az életük” – mondja Sally Anne Gross. Éppen ezért nem tudják azt mondani (még akkor sem, ha érzik, hogy az egészségüket fenyegeti a zeneipar működése), hogy az egészet sutba dobják, hiszen erre tettek fel mindent.

George Musgrave úgy fogalmaz, hogy „a pozitivitás, az önbizalom és a ‘minden a lehető legjobb” képét” sugározta a zeneipar, és az emberek elfeledkeztek arról, hogy „mennyire sérülékeny helyzetben van a kulturális ágazat” – a járvány viszont „igazán extrém módon mutatta meg” ezt a sérülékenységet.

Érdekes módon van a járványnek egy pozitív aspektusa is, mégpedig az idő szempontjából. „A zenészekkel készített interjúkban nagyon gyakran előkerült az idő kérdése, főleg a nők beszéltek sokat arról, hogy felgyorsult az idő” – mondja Sally Anne Gross. George Musgrave szerint például az A&R vagy a rádiós megbeszéléseken ha valakiről nem hallottak mondjuk tíz hete, akkor máris az volt a kérdés, hogy mi történt, eltűnt ez az ember, felhagyott a zenéléssel? A karantén alatt viszont lelassultak a dolgok. „Sok zenésztől hallottam, hogy ez megkönnyebbülést jelentett számukra, és végre volt alkalmuk olyan dolgokon elgondolkodni – akár egyénileg, akár egy egész szcéna szintjén -, amikre korábban az őrült hajtás miatt nem jutott idő” – mondja Sally Anne Gross.

Elmeséli, hogy amikor az elektronikus zenei színtéren dolgozott menedzserként, akkor „péntektől vasárnapig rengeteg munkám volt, az egész hétvégén úton voltam, viszont a hétfői napot mindig kivettem – a klubok világában a hétfőt mindenki átaludta. Manapság viszont senki nem kapcsolhat ki soha, főleg nem úgy, hogy ő mondhatná meg, hogy mikor.” De úgy látja, hogy miközben a járványhelyzet miatt a munka új formáival ismerkedik az egész világ, szerencsére sokan figyelnek arra, hogy „valamiféle ritmust vigyenek az életükbe.” Sokan látják azt is, hogy „nem kell magad feláldozni a zene oltárán”, és ez reményt keltő fejlemény.



Categories: Hírek

Tags: , ,

Leave a Reply

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.