Mint arról részletesen itt írtunk, a járvány hatására ismét felerősödött vita a stream jogdíjakról Nagy-Britanniában volt a legerősebb, ahol a #BrokenRecord kampány sikeresen fogta össze a panaszokat. Talán részben ennek is az eredménye az, hogy a brit parlament digitális, kulturális, média- és sportügyekkel foglalkozó bizottsága elindított egy vizsgálatot “a stream gazdaságtanáról”, vagyis a hivatalos ismertető szerint arról, hogy “milyen gazdasági hatással van a stream a zenészekre, a kiadókra és a zeneipar fenntarthatóságára”. Az is olvasható itt, hogy “miközben 2019-ben több mint egymilliárd font bevétel keletkezett 114 milliárd lejátszásból, a művészeknek a zenéjük által termelt bevételből olykor mindössze 13% jut.”
Első körben zenészeket hallgatott meg a bizottság, köztük olyanokat, akik már korábban is hallatták a hangjukat az ügyben. Köztük volt Nadine Shah is (e cikk nyitóképén), aki arról beszélt, hogy bár sikeres zenésznek mondható, elkötelezett rajongóbázissal és komoly kritikai sikerrel (2018-as Holiday Destination című albumát például Mercury díjra is jelölték), mégis küzdenie kell azért, hogy ki tudja fizetni a lakbérét. Guy Garvey (Elbow) pedig azt mondta, hogy “a zene jövőjét fenyegeti” a jogdíjfizetés rendszere, ami igen erősen a legnagyobb sztároknak kedvez.
Ez eddig ismerős lesz azok számára, akik kicsit is követik a zeneipar híreit, viszont most történt egy meglepő dolog. A bizottság elnöke, a konzervatív Julian Knight a következőt mondta: “sok különböző forrásból hallottuk, hogy egyesek, akik szerettek volna beszélni a bizottság előtt, elálltak a szándékuktól, mert attól féltek, hogy következményei lesznek, ha nyilvánosan megszólalnak.” Mint mondta, “senki számára nem szabad, hogy hátrányos következményekkel járjon, ha egy parlamenti bizottság előtt tanúként megszólal”, és ha bizonyítékot találnak ilyesmiről szóló fenyegetésre, akkor azt “a bizottság a parlament megsértésének fogja tekinteni, és nyilvánosságra hozza mindazok nevét, akikről ez bebizonyosodik.”
Több lap is felidézte, hogy az említett Nadine Shah ezt mondta korábban a bizottság előtt: “Sok barátom és zenésztársam nevében beszélek, akik közül sokan nem mernek megszólalni, mert félünk, hogy eljátsszuk a stream platformok és a major kiadók jóindulatát. Van, aki szerint bátor vagyok, hogy nyilvánosan beszélek minderről, mások szerint meg hülye, de ehhez már hozzászoktam.” A #BrokenRecord kampány egyik vezetője, Tom Gray (Gomez) azt nyilatkozta, hogy semmi meglepőt nem talált a fenyegetésekről szóló hírekben. Mint mondta, nagy kockázatot jelent a zenészek számára szembeszállni a stream szolgáltatókkal, mert manapság annyira egyetlen csatornára korlátozódik a zene értékesítése, hogy ettől függ az, hogy “egy zenész kap-e pénzt a felvételeiért, hogy rátalálnak-e új rajongók, hogy releváns tud-e maradni. Ezek nem kis dolgok, hanem gyakorlatilag az egész zenei világunk ezekre épül.”
A bizottság előtt egyébként nemcsak az ismerős panaszok hangzottak el, hanem megoldási javaslatok is: a korábbi cikkünkben részletesen bemutatott felhasználó-központú jogdíjfelosztás, valamint az áremelés. Valamint egy új elem is megjelent. A brit rendszerben a rádiós, tévés műsorszolgáltatás utáni jogdíjakat egy ún. equitable renumeration rendszer szerint osztják fel, ami – ahogy a Music Ally a témát alaposan körüljáró cikkében olvasható – azt jelenti, hogy a jogdíj 50%-át kapja meg a hangfelvétel kiadója, 50%-át az előadó; utóbbiból egy kis részt kapnak a session zenészek, ha voltak. “Ez rögtön az első lejátszás után járó, közvetlen a zenész zsebébe jutó jövedelem, ami független attól, hogy mi szerepel a kiadóval kötött szerződésében; ráadásul egy nagyon, nagyon egyszerű megoldás, ami az egész zenei közösséget segítené” – mondta erről Tom Gray a bizottságnak.
Az írásban benyújtott beadványokban a kiadók már megfogalmazták ellenvéleményüket. Így például szerintük ennek a rendszernek a bevezetése nemzetközi egyezményeket sértene, és a kiadóknak jutó összeg csökkentése visszafogná a növekedés és így a befektetések ütemét. Ráadásul a stream egyszerűen nem műsorszolgáltatás. Tom Gray szerint ez persze igaz, de azok, akik szerint be kellene vezetni ezt a rendszert, nem is ezt állítják, hanem azt, hogy a stream egy része lényegében az, és csak ezekre – például az algoritmikus playlistekre, rádiószerű (egyes szolgáltatóknál annak is nevezett) hallgatásra – terjesztenék ki ezt a felosztást. Ezek nemcsak hogy a passzív befogadás szempontjából hasonlítanak a rádióműsorokra, hanem az adatok szerint a 18-35 éves korosztályban egyre inkább tényleg kiváltják azok hallgatását. Mint a Music Ally írja, a kiadók az írásos beadványok mellett majd képviselőikkel, tanúként is részt vesznek majd a meghallgatásokon, és bizonyára újra elő fog kerülni ez a téma is.
Categories: Hírek
Leave a Reply