Nagy az elvándorlás az amúgy is bizonytalan hang-, fény- és látványtechnikai szektorból

Először készült kutatás a magyar hang-, fény- és látványtechnikai szektorról. Nincs egészen biztos adat arról, hogy egyáltalán hányan dolgoztak ebben a szektorban, mindenesetre a becslések 10-15 ezer főre teszik a számukat – ez nagyjából ahhoz hasonló nagyságrend, mint ahányan a magyar autógyártásban dolgoznak. A bizonytalanságnak az az oka, hogy nagy részük, kb. kétharmaduk (ami 7-10 ezer főt jelenthet) nem alkalmazottként, hanem megbízásos, projekt alapon dolgozik. Ennek a foglalkoztatási formának a bizonytalanságához hozzáadva a kiszámíthatatlan és egyáltalán nem „családbarát” munkaidőt, a gyakori túlmunkát és a „veszélyes üzem” jelleget, nem meglepő, hogy a járvány hatására sokan elvándoroltak a szakmából.

Már csak azért is, mert a különböző területek között, ahol ilyen munkára szükség van, éppen az élő rendezvények, koncertek foglalkoztatták a legtöbb embert. Ezen kívül a kutatás a következő területeket sorolja fel: „broadcast (rádió, tv, online), film- és tartalom-előállítás (műsorok, sorozatok, szinkron, stb.), valamint az intézmények (színház, zenei vagy művelődési intézmények)”. Ezek között azonban alig van átjárás, aminek az egyik fő oka az, hogy nincs hivatalos képzés, a legtöbben gyakorlatban sajátítják el a szakma fogásait. Ez azt is jelenti, hogy a tudásuk az adott területre korlátozódik, nincs rálátásuk a szakma egészére, sem olyan kapcsolati hálójuk, ami segítene a váltásban, ha az egyik területen ellehetetlenül a munkavégzés.

A kutatás szerint az egyik kulcspont, ahol sokan elhagyták a szakmát, a családalapítás, amikor sokan szembesülnek azzal a döntéssel, hogy nem biztos, hogy hosszú távon fenntartható az a működés, amivel a szektor jár. Ebben a munkában nagyon fontos az elhivatottság, „megszállottság”. A kutatási beszámoló hangsúlyozza azt is, hogy a technológiai-szakmai ismeretek mellett ehhez a szakmához szükség van művészeti tájékozottságra, jó kommunikációs készségre és kreativitásra is.

A szektorban dolgozók kisebb részét jelenti az alkalmazotti réteg, kiszámíthatóbb körülményekkel és átláthatóbb életpályával: „az előrelépés szokványos útja a munkavállalóból munkáltatóvá, cégtulajdonossá válás is”. Fontos még említeni, hogy a megrendelői oldalon nagyon fonotos a „fél-állami rendszerben, a piacot meghatározó eszközparkkal működő” MTVA és az Antenna Hungária.

A Magyar Professzionális Rendezvénytechnikai Társaság kutatásán alapuló ábra a különféle munkakörökben elért napi gázsit mutatja, de csak azok körében, akik nem projektalapon dolgoznak (kattintásra nagyobb lesz)

A kutatás javaslatokat is megfogalmaz. „Ezek közül talán a legfontosabbak a szakma pontos társadalmi definíciója, az egyes szakmák pontos munkaköri leírása, ehhez kapcsolódóan akár bérminimum megállapítása, egy moduláris képzési rendszer fejlesztése és a képzettség megkövetelése és a hiányszakmák támogatása. Szintén lényeges előrelépést jelentene az érdekképviselet, kamara, szakmaközi szervezet létrehozása” – olvasható a kutatási beszámoló végén. Fontos lenne a szakma társadalmi láthatóságának növelése – hiszen, ahogy egy interjúalany mondta, a szektor dolgozói „feketében dolgoznak, hogy ne is lássanak”.

A kutatást a Hang-fény érvényesülés? projekt keretében, a Hangszeresek Országos Szövetsége és a Szent György Nonprofit Kft. megbízásából a :::winwinwin::: kutató- és tanácsadócég készítette. Interjúkkal, fókuszcsoportos beszélgetésekkel, kérdőívvel vizsgálták a szakmák helyzetét; a kutatáshoz hozzájárult a Magyar Professzionális Rendezvénytechnikai Társaság (MPRT) is.



Categories: Hírek

Tags: , ,

Leave a Reply

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.